Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-243

Mi. országos Illés mäjns 17. 188(5. J45 Mikor ily irányú követelések formáltatnak a kormány ellen és pedig formáltatnak igen helye­sen a ház minden oldaláról, ezért — közbevetőleg mondva — szerintem a felelősség az ellenzéket egyáltalában nem terheli, mert én annak a theo­riának barátja nem vagyok, hogy az ellenzékre, mindaddig, a mig mint ellenzék kisebbségben van, egyáltalában a felelősségből valami rész há­rittassék, akár támogatott az az ellenzék bizonyos irányokat és intentiókat, akár nem. (Helyeslés jöbbfelóí.) De tagadhatatlan, hogy ezek a terhek, a me­lyeket ma az állam budgetjének feladata viselni, még hosszú időkön át kisebbedni nem fognak, sőt, a mennyiben ezt az államot eulturalis szempont­ból is azon magaslatra törekedünk emelni, a melyre az itt az európai államok közt hivatva van, még folytonosan fokoztatni fognak, És tovább megyek, t. képviselőház. Igaz, hogy a közgazdasági téren is fordultak elő nagy mérvű túlkiadások és én nem vagyok abban az illusió­ban, hogy ezek a kiadások egyáltalán apadni fog­nának. Mert itt is arra kell hogy reámutassak, hogy egy állam, melynek közgazdaságilag, geogra­phiai fekvésénél fogva ily nehéz viszonyok között kell megélnie, az az állam kell hogy oly kérdések megoldására is vállalkozzék, a melyek más, kifej­lődött iparú, kereskedelmíí és gazdaságú államok­nál egyáltalán az állami feladatok közé soroltatni nem szoktak. Szabad legyen ezt egy példával illustrálnom. A t. képviselőház tudja azt jól, (Halljuk!) hogy ugy a lótenyésztés, valamint egyáltalában a legtöbb gazdasági kérdés az állami feladatok közé egy államban sem soroltatnak, hanem ezeket a társadalom szokta kezdeményezni és végezni. Evvel szemben a t. ház több alka­lommal teljes megnyugvással vette tudomásul azt, hogy azon kezdeményezés, a mely például a lótenyésztés körül az állam és a kormány részéről történt, oly eredményeket szült, a melyeket, az idő rövidségét tekintve, még ezelőtt egy évvel is min­denki meglepőknek vallott. Ez mutatja, hogy azok az állami kiadások, még ha túlköltekezések is, a melyek bizonyos fokig a társadalom vállairól veszik le a terheket, ha jól és helyes irányban elocáltatnak, bár pilla­natnyilag az államháztartás rendezése elé akadá­lyokat gördítenek is, az állampolgárok expansiv erejét emelik. Azt sem lehet tagadni, hogy ennek a monar­chiának az állása az európai államok közt határo­zottan arra utalja magyar államunkat, hogy saját érdekei megvédésére kellő erőt gyűjtsön és ennek is meg van a kifejezése az állambudgetben. Az 1875-iki közösügyi kiadások és a mostani közös kiadások között, melyeknek legnagyobb és oroszlán részét a hadsereg képezi, ezek — mondom — jelenleg körülbelül 25—30 millióval tesznek KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. több kiadást, mint ez a múltban volt. (Hátijuk]/ Halljuk! a jobboldalon.) T. képviselőház! Nem lehet tagadni, hogy csak az úgynevezett közösügyi kiadások bizony nem oly valami befektetések, a mely befektetések folytán egyebet várhatna az ember, mint egyedül azt, hogy e monarchiának s e monarchiában a ma­gyar államnak érdekei a támadások ellen, a me­lyek kívülről jönnek, megvédessenek. De vájjon ki venné magára a felelősséget az iránt, hogy ezen költségeket, a melyek e tekintetből okvetlenül szükségesek, megtagadja? Vájjon ki venné magára a felelősséget az iránt, hogy akkor, a mikor az európai államok mind­egyike, nemcsak a nagyhatalmak, hanem az apróbb államok mindegyike is, e tekintetben 10 évtől fogva perczentekben is kifejezve sokkal nagyobb áldozatokat hozott: akkor a legszükségesebbet is megtagadja s ez által az államot okvetlenül gyen­gítse ? De, t. képviselőház, a mérleg megkészíté­sében én hajlandó vagyok még azon számokat is elfogadni, a melyeket t. képviselő társam Enyedy Lukács nyújtott nekünk tegnapelőtt. (Halljuk!) Azt mondotta ugyanis t. képviselőtársam, hogy a különbség az, hogy daczára annak, hogy 123 millióval emelkedett az országnak a jövedelme, mégis a 40 milliós deficit állandó jelleggel bir költségvetésünkben; továbbá ő maga azt mondotta, a midőn a 123 milliós különbözetet felemlítette, hogy ennek egy része, egy jelentékeny része, tudniillik 40 millió, az egyenes állami adókból folyt be, ennélfogva tehát természetesen az a ma­radó 83 millió, az befolyt az államjövedelmek fokozásából. Már, t. képviselő urak, hogyha igaz­ságosak akarnak lenni, ha igazságosan akarják bírálni a dolgokat, akkor egyet kénytelenek lesz­nek mindnyájan beismerni: ez pedig az. hogy, habár 40 millióval emeltetett is az állampolgárok­nak a terhe, az adója, azért mégis az a 10 évi politika, az a 10 évi kormányzat kimutatta azt, hogy a végén nem ez csak egyedüli forrása és nem ez a legbővebb forrása az államnak, a melyből merít, hanem az államnak elég expansiv ereje van arra, hogy 83 millióval növekedett jövedelme — a mi a költségvetésnek magának több mint negyed­részét képezi — a nélkül, hogy ez által az állam­polgárok terhe növeltetett volna. És, t. képviselő­ház, ezen 83 millió kérdésénél figyelembe kell venni azt, hogy a jövedelmeknek azon fokozódása, a mely itt mutatkozik, az mégis tanúságát kell hogy képezze annak, hogy — a mire Horánszky t. képviselő ur rámutatott — csakugyan egy egész­séges |politikának kell hogy átszőjje magát az államélet minden részein, az igazgatás minden részein, arra, hogy az a budgetben is számokban nyilvánuljon. Ha tehát azon adatokat, melyeket az ellenzék 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom