Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
J0jj4 ^& o rsz ág° s Még május 15. 1886. e hazának egyik szerény fia, ki e haza jövője iránt mélyen érez és mély aggodalommal töltöttek el azok, miket a t. pénzügyminister ur szájából hallani alkalmam volt. Mély aggodalommal annál is inkább, mivel azon beszéd egyúttal válaszul szolgált ama felhívásra, melyet ezen oldalról Helfy Ignácz t. tagtársunk a ministeriumhoz intézett; kérdezvén, hogy a fenforgó körülmények után az elért eredmények mellett hogy gondolhatnak arra s hogy tehetik azt, hogy ezentúl is az államkormányzat gyeplőit kezökben tartsák? hogy tehetik azt, midőn kormányra lépésük ezélja az állam pénzügyeinek rendezése volt és midőn ezen határozottan kitűzött czélt beváltani nem tudták. Hogy pedig e czélt elérni és ezen ígéretet be váltani nem tudták: ezt nem én mondom, hanem mondta maga a pénzügyminister ur. Hogy beszédének főbb pontjait röviden összefoglaljam, beszédének folyamán a következő eredményekre jutott a t. pénzügyminister ur. Constatálja, hogy az államháztartási budget kezelésében a legnagyobb rendellenességek és önkényességek merültek fel, a melyeknek orvoslása múlhatatlanul szükséges. Constatálja, hogy jövőben intézkedéseket kell tenni ezen dolgok ismétlődésének megakadályozása végett. Kiterjeszkedett ezentúl arra is, hogy jövőre nézve miként véli az államháztartásban a megzavart rendet helyreállítani, Erre nézve nem mondott egyebet, mint azt, hogy a beruházásokat meg kell szorítani és hogy a folyó évben 70 millió írt kölcsönt kell fölvenni. Igaz, hogy a pénzügyminister ur nem azt mondta, hogy a kölcsön 70 millió lesz, mert sokkal óvatosabb, semhogy ezt mondta volna, hanem megjelölte ezt egy kis számmal, melyet észre sem lehet venni, amennyiben kijelenté, hogy ezen terhek, a melyek ebből erednek, a budgetet többel mint évi 37* millió kamatteherrel nem fogják jterhelni. E 37* millió kamatteher pedig 70 millió tőkének felel meg és igy állítása szerint ezen évben 70 millió forintnyi kölcsönre van szükség. Azonban t. ház, ez nem az, a mivel én most foglalkozni akarok, mert lesz alkalmam erre visszatérni. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ha mindezek megadatnak, mivel ő egyelőre — s igen helyesen tette hozzá e szócskát egyelőre — az adókat emelni nem szándékozik, a jövőbenép ugy a mint azelőtt is követte a kormány ezen eljárást, a beruházásokat meg kell szorítani és ennek következtében a végösszegében egyszer s mindenkorra meghatározott és hitelművelet útján beszerzendő összeg nem feltétlenül szükséges, hogy nagyobb legyen azon összegnél, a mely eddig ezen czímen felvétetett. A pénzügyminister ur tehát kimondotta, hogy az 1886. évre előirányzott deficit, chronicus deficit, melynek elodázására és eltüntetésére semmiféle remediutnot sem tud javasolni. Ez constatálása annak, hogy a kormány a pénzügyi helyzet rendezésére és az államháztartásban az egyensúly helyreállítására magát határozottan képtelennek vallja. (Ugy van! a szélső balfelől.) Ez, mint mondám, a t. minister ur által chronicus betegségnek jeleztetett, mert a mi minden esztendőben visszatér s amit eltüntetni nem lehet, az chronicus jellegű. Én, t. ház, ezen egyáltalában nem csodálkozom, mert a t. minister ur beszédében találtam sok mindenféle tüzetes és helyes adatot, kivéve azt, a mit a ministerelnök ur kormányrendszerében sohasem tapasztaltam, tudniillik azt, a mi a holt anyagnak életet kölcsönöz: egy eszmét; azt a mentő eszmét, a mely Magyarországot kivezethetné ezen bonyolult helyzetből s a mely eszközölhetné, hogy Magyarország azon függéstől, a melybe pénzügyi zavarai folytán keveredett — nemcsak a közjogi függést értem, hanem a Rothschild-consortiumtól való függést is — valaha kiszabaduljon. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen helyesen jegyezte megHoránszky t. barátom tegnap, hogy Magyarország pénzügyi helyzete soha — és ő hangsúlyozta e szót — sohasem volt oly helyzetben, mint ma. Mindnyájan tudjuk, t.ház, hogy a mai naptól eltekintve,'legválságosabbnak mutatkozott Magyarország pénzügyi helyzete 1874. végén. Constatáltatott ez 1875 ben, midőn az 1874-ik évi budgetkezelés eredményeivel állottak szemben. Mi történt akkor? A ministerelnök kijelentette, hogy a haza megmentéséért, az államháztartási egyensúly helyreállítása érdekében lemond azon törekvésekről, melyeket az ellenzék élén képviselt s vállalkozik arra, hogy egyesült erővel a nemzet összes intelligentiáját arra vigye, hogy megmentsék Magyarországot a pénzügyi zavaroktól. Legyen szabad csak egész röviden párhuzamot vonnom az 1874-iki helyzet és azon helyzet között, melybe a nemzet 1885- és 1886-ban sodortatott. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.') 1874-ben az államháztartásban az előirányzati deficit 337* millió volt. A zárszámadási deficit jóval meghaladta a 617* millió forintot. Hogyan keletkezett ez a deficit? Ugy, hogy a, bevételek nem folytak be oly mérvben, mint előirányozva voltak. De a túlkiadások igen kis mérv ben fordultak elő. Az összes évi túlkiadások nem rúgtak többre, mint 1.900,000 frtra. Hogy áll a helyzet 1885-ben? Az 1885-iki előirányzati deficit, mini maga a pénzügyi bizottság jelentése constatálja, 32'4 millió. Ha ehhez hozzáadjuk azt, a mi az 1885-iki kezelést illetőleg részint a túlkiadási javaslatokból, részint azokból, a miket a pénzügyminister külön-külön a ház tudomására hozott, kitűnik, akkor az 1885-iki hiány legkevesebb 55.100,000 frtra fog rúgni. Az egész különbözet tehát e két előirányzat között hat millió, mindig föltéve, hogy „túlkiadások ezentúl és
