Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

242. országos ülés május 15. 1886. 125 nagyobb mérvben, mint a pénzügyminister ur be­jelentette, nem fognak előfordulni, ami, azt hiszem, még sem egészen lehetetlen. Méltóztassék evvel szembe állítani, hogy milyen különbség van az állam bevételei között. {Halljuk !HaMjiik!) Csak nagy összegekről van itt szó, melyek az egész situatiót kell hogy jelle­mezzék. 1874-ben az összes bevételek tettek 198.400,000 forintot; 1885-ben pedig, ha az elő­irányzott bevételekből levonom azon négy millió forintot, melyet a t. pénzügyminister ur mint ke­vesebb bevételt jelzett, a bevételek tettek 322 millió forintot, tehát a kormány 123*6 millió forinttal több bevétellel rendelkezett, mint 1874-ben. Már, t. ház, ha az állam bevételei az előirány­zaton alól maradnak, az nagy baj, de olyan baj, melyen a kormány egy úton segíthet: ha új jöve­delmi foirásokat teremt. Ertem, hogy azon kor­mányt, mely az országot ily helyzetbe juttatta, méltán korholták De akkor volt még eszköz, melylyel segíthettek. Ott volt a nemzet szűz ereje, mely nem volt annyira igénybe véve, hogy új adókkal terhelni ne lehetett volna. S ha a t. mi­nister ur ezt helytelennek gondolja, igaz, hogy mielőtt a ministerelnök ur a kormányt elvállalta, innen, ezen oldalról számos esetben fokozhatatlan­nak nyilvánította a polgárok adóterhét; de az ő egész kormányzata azt bizonyítja, hogy nem ugy volt, mert azóta az adókat 40 millió és néhány százezer forinttal sikerült neki emelni. {Igaz! Ugy van! a bah és szélső baloldalon.) És hogy ezen ne­velés nem volt hiába való, azt constatálta a pénzügy­minister ur, midőn kijelentette, hogy a bevételek tényleg be is folytak az állampénztárba, Mi különbség van,t. ház, az 1874- és 1885-iki helyzet között? {Halljuk!) Két különbség van. Az egyik az — és ez kedvezőtlenség — hogy még ez idő szerint — az eddigi gazdálkodás után ugyan nem tudom meddig fog tartani — a pénzügyminister ur dicsekedhetik azzal, hogy még kap pénzt köl­csön. 1874-ben az volt az egész baj, hogy nem volt elég jó bankár-consortiuma a kormánynak és nem tudott kellő ügyességgel segíteni magán. No hát ebből a bajból gyökeresen kigyógyítottak bennünket. (Tetszés és derültség a bal- és szélső bal oldalon.) A másik különbség, a mi a két helyzet között van, nem a budget tételei között, hanem e ház so­raiban található ; (Halljuk!) mert azon párt, mely az akkori kormányt támogatta, nem követte őt vakon. {Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az a kor­mány észlelvén, hogy néhány évben egymásután, 1871-, 1872, 1873-ban az államháztartás mind na­gyobb hiányokat mutat, de megjegyzem, hogy azok a mostanival nagyságra egyáltalán nem ver­senyezhettek, eltökélte magát, hogy gyökeres re­formot fog keresztülvinni s a kormány nem vona­kodott módot nyújtani az akkori többségnek azon reform keresztül vitelére. Az a Szlávy-kormány, melyet talán gyöngének tartanak, de a mely min­denesetre lelkiismeretes volt s melynek gyöngéje a mostani kormány fogalmai szerint talán a nagyon is nagy lelkiismeretességben rejlett, elfogadta azt, hogy 2l-es bizottság küdessék ki, mely aztán az akkori többség közreműködésével fontos javasla­tokat tett az államháztartás rendezésére s előké­szítette az utat a ministerelnök urnak azon helyre, a melyet most is elfoglal. De a mostani többség, t. ház, (Haljuk! a bal- és szélső baloldalon) mely a kormány javaslatát támogatja, ily komoly elha­tározásra, legalább eddig, nem tudta magát el­szánni. {Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Én, t. ház, mindenkiben elismerem a hazafias jó szándékot, mindenkiről elismerem, hogy hazája sorsán saját tehetsége s legjobb belátása szerint javítani s segíteni akar, de midó'n azt tapasztalom, hogy a kormányt támogató többség oly helyzettel szemben, milyen 1880. óta az államháztartásban fennáll, egyáltalában nem lát komoly intézkedé­sekhez a czélból, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttassák: akkor nem is annyira ezen többség| jóakaratában kell kétkednem, de inkább hazám jövője fölött kell kétségbeesnem. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zajos ellen­mondások a jobboldalon.) De, t. ház, ha constatáljuk is azt, hogy az 1874- és 1885. eredmény hová vezetett, még akkor sem vagyunk egészen tisztában a helyzettel; (Halljuk!) hogy a helyzetet tisztán lássuk, egy pillantást kell vetnünk az 1886-iki körülményekre is. Hogyan áll az 1886dki év esélye ? Jogom van erre kiterjeszkedni, t. ház, annyival inkább, mert maga a pénzügyminister ur tegnapi beszédében is foglalkozott vele és épen ezért szükségesnek tartom a saját részemről is néhány megjegyzést tenni rá, mert az 1886-iki évet úgyszólván minta­évnek állítják oda, melynek értékére fogják az ezentúli költségvetéseket szabni. Milyen esélyei vaunak tehát ennek az évnek ? Az 1886. évi költ­ségvetésnek bevételi deficitje 33 millió forint. Mi lesz azonban a valóságos deficit az év végén ? Mél­tóztassék a következő körülményeket tekintetbe venni: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A vámbe­vételek nagy mértékebn csökkennek; a mint eddig constatálva van és nyilvánosságra jutott, január és február hónapokban a bevételek 1.300,000 frttal maradtak hátra az előirányzathoz képest; ez egy évre, még ha ezen csekélyebb forgalmú hónapo­kat veszem is — mert a nyári hónapokban nagyobb a forgalom — 8 millió bevételi csökkenést helyez kilátásba, azaz Magyarországnak a közösügyek­hez ennek folytán 27a millió nagyobb összeggel kell járulni, mint az előirányzatban előrelátva van; továbbá a gazdasági válság intensiv hatása

Next

/
Oldalképek
Tartalom