Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

120 242. országos ülés májas 15. 1886. meg, de már azon kijelentéssel, hogy a munkák keresztülvitele iránt, minthogy azok elodázhatatlan szükségeseknek tartattak és tényleg folytak, kilátásba volt helyezve a ministermmnak, hogyha 1884. végéig nem fejeztetnek is be, de azon túl alig pár hónapot fog azok befejezése igénybe venni. Azonban már februárban olyan tudósítást nyertem, hogy a munkák keresztülvitelére alig használtatott fel valami a kérdéses összegből. Kéri az igazgatóság az egész összeg felhasználhatását és zárszám: dásilag leendő igazolhatását. A válasz erre pár nap múlva kiment a ministeriumból oly értelemben, hogy ez nem lehetséges; de miután nemcsak erről van szó, hanem sok más építkezésről is, tegyen a vasutigazgatóság tüzetes előterjesztést, melyben az előrelátható összes hiteltúllépések fel legyenek véve és egybeállítva. Többszöri sürgetés után csak Julius 27-én került ezen jelentés a ministeriumhoz, tehát akkor, midiin az országgyűlés már nem ülésezett és a mikor már póthitelt kérni nem lehetett. Ekkor egyébiránt, miután egyéb rendetlenségek, hanyagságok, könynyelmfí pénzkezelés, pontatlanságok tűntek fel, már folytak a tárgyalások azt illetőleg, hogy jelentékeny reformok vitessenek keresztül az egész vasúti igazgatóságban. Maguk a július 27-én beterjesztett adatok is meg nem felelőknek tűntek ki, ugy hogy később azokat is rectificálni kellett és mindamellett azok 4 millió és egy pár 100 ezer forintra mentek és ezen összegből ez 1886-iki költségvetésbe mint elhalasztható 700,000 forinton fölül belement; tehát összesen nem kellett volna hogy több legyen, mint 3.500,000 forint, én most 4.075,000 forintot kérek és még ez a 4.075,000 forint is, a mint bátor voltam felemlíteni, túl lesz lépve azon a pontokon, a melyeket megjelöltem. Itt már nem egy egyszerű póthitelkérés előtt állottam, hanem az előtt, hogy gyökere? reformot kell tenni a vasúti igazgatóságnál. De ne méltóztassanak hinni, hogy a gyökeres reform.keresztülvitele oly csekély dolog, mert az nem csrk egy ministert illet, hanem több ministert. Nekem nem elég az, hogy mintha az oppositió padjain ülnék s ottan rá utalnék arra, hogy hiba vau. Á ministernek rögtön intézkednie kell, hogy a hiba kijavittassék, az egyének és az ügyvitel kicseréltessenek, az ügymenet folytonossága megóvassék, hogy a közérdek és az ügyvitel ne szenvedjen. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy már hónapok előtt tartattak tárgyalások, a melyek végre arra a reformra vezettek, a mely jelenleg keresztülvitetett. T. képviselőtársam azonkívül specialiter felhozott némely oly tényeket, a melyeket hallgatással szintén nem mellőzhetek. Felemlítette, hogy egyes állami vállalatoknál tudva volt már régibb idő óta, hogy az utólagos felülfizetés követelése be fog állani és hogy azt mindig nagy bőkezűséggel fogja a közlekedésügyi minister teljesíteni. Én t. ház, közelebbről nagyon sok panaszt hallottam e tekintetben, de mind az ellenkező irányban, tudniillik azt, hogy tálszigorúan járok el. Tényleg, és ez jellemző, talán méltóztatnak megengedni, ha felhozom, kétféle tárgy volt, a melyben, mikor intézkedtem, tudtam, hogy okvetlenül jön a kérés, még pedig némelyhez igen jelentékeny adatokról. Az egyik az, hogy ha a postánál, vasútnál, távirdánál stb. bár micsoda állásban levő hivatalnokra nézve fegyelmi kérdés merült fel és fegyelmi elitélés fordult elő, rögtön előállottak azzal, hogy az istenért azt a szegény embert szerencsétlenné nem kell tenni. Némelykor magamnak is nagyon fájt, de bizony néha nem voltam abban a helyzetben, hogy e tekintetben az óhajtásnak eleget tegyek. (Helyeslés.) A második pedig, mit megemlíteni kívánok, az, hogy valahányszor valamely vállalkozó megszorult, vagy valami fogantyút talált, hogy követeléssel álljon elő, mindig volt párt fogója, még pedig némelykor nem jelentéktelen oldalról. (Mozgás balfelől. Egy hang a szélső balról: Kik?) Senkire sem vonatkoznak szavaim, ez a tények constatálása. Olay Szilárd: A neveket akarjuk! B. Kemény Gábor közmunka- ós közlekedésügyi minister: Nem fogok vele szolgálni! Bocsánatot kérek, de az nem tartozik ide. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem, ha már neveket és tényeket óhajtanak, mondok, ha nem is neveket, pusztán tényeket. (Halljuk!) Azt hozta fel t. képviselőtársam, hogy mily könnyű az államtól pénzt kicsikarni. Tudok felhozni néhány esetet, melyekben nagy sajna latomra, tökéletesen tönkre ment a vállalkozó az állami munkálatokban. Megmondom, hogy mely esetekben történt. Tökéletesen tönkre ment az, a ki Szegeden volt vállalkozó; azután a ki a rákos-újszászi vasutat építette, szintén tönkre ment. Nagyon sajnálom, igen tisztességes ember volt. A budapest-újszőnyi vasút vállalkozói közül az egyik szintén tönkre ment, a másik is panaszkodik és épen jelenleg igyekszik nagyobb összeget nyerni el az eddiginél. Felhozott t. képviselő társam egypár építkezést : a budapesti személypályaudvart, a szegedi építkezéseket és a fiumei építkezést. A személypályaudvart és a szegedi építkezéseket illetőleg egyszerűen azt felelhetném, hogy ezek régi dolgok, és megállapittattak és részben kei esztülviteítek, még mielőtt ezen tárczát átvettem. A szegedi építkezések ügye többször megvitattatoít a házban és azon transactiót, melyet szerencsés voltam a múlt esztendőben ez ügyben előterjeszteni, a t. ház jóváhagyta. De nem mondom ezt sem, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy épen a személy-pályaudvart illetőleg a vasutigazgatóság volt a tervező, a vasúti igazgatóság volt egyszersmind