Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-242
342. országos ülés május 15. 1886. 121 saját kérelmére megbízva a keresztülvitellel s keresztül is vitte, de sajnálom, az eredeti tervtől jelentékeny eltérésekkel. Az eredeti tervben némelyek, a mik szükségesek, nem voltak fölvéve, azokat mint több munkát, utólagosan kellett felvenni; de igen sok eltérés volt magától az eredeti tervtől is épen ezen munkálatnál, ugy hogy az gátolta a legutolsó időig a végelszámolást ez ügyben. A fiumei munkára nézve több kiadás nincs a tervezeteknél, hanem van sok kiadás, melyeket mind újabb meg újabb munkák idéztek elő. De egyébiránt helyesebben, mint épen a fiumei kikötő építésének költsége, azt hiszem, alig használtathatik föl valamely pénz. Felhozta t. képviselőtársam, hogy átruházások történtek és hogy ez nem történhetett máskép, mint hogy egyik és másik irányban sokkal több volt a kiadás, mint a mennyi eredetileg meg volt állapítva. Átruházás nem volt, mert bizonyos összeg megszavazása által a ministeri tárczába nem búvik bele az a millió, vagy az az összeg, a mely megszavaztatott. Igénybe veszik azt akkor, mikor rákerül a sor s a pénzügyminister útján szokás a megszavazott összeget rendelkezésre kapni. Nem volt átruházás, hanem volt az egyik irányban túllépés, a mennyiben igazoltnak látszott a munkálat tovább vitele, más esetekben pedig, hol a hitel fel nem használtatott, ott az összeg nem is adatott ki. Felhozta t. képviselőtársam azt is, hogy azt, hogy mily felületesen kellett a terveknek készítve lenni, bizonyítja a felső dunai szabályozási munka, a melyet 30 és egy néhány százalékkal olcsóbbon lehetett kiadni, mint a hogy eredetileg tervezve volt. Hát való, hogy az olcsóbban adatott ki. Bár minden közlekedésügyi minister legnagyobb bííne az legyen, hogy olcsóbban hajt egy vagy más munkát végre, mint a hogy tervezve volt. Azt hiszem, erre az esetre nézve lehetséges lesz a felmentvényt megnyerni. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztatott erre vonatkozólag már előbb kérdést intézni és már akkor bátor voltam megjegyezni, hogy az összeg megállapítása, a melybe valami munka kerül, egységárak szerint történik. Az egységárak hatóságilag állapittatnak meg, nem a központból, hanem a megyék és városok jelentései szerint. Nálunk a napszám értékének változása igen jelentékeny. Tgy következett be az, hogy például a tiszai kotrásoknál azon egységár, amely80krajczár körül volt megállapítva, egy — néhány évvel azelőtt leszállt 50—60 krajczárra. Ez teszi a 30 és egynehány százalék leszállását, a mit t. képviselőtársam felhozott. Nem kívánom hosszabb ideig igénybe venni a t. képviselőház figyelmét, {Halljuk/) csak még egy — pár nagyon rövid megjegyzést kívánok tenni. (Hulljuk!) KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XII. KÖTET. | Egyik az, hogy mindazon hibák mellett, a melyekkel most a közlekedési ministerium vádoltatik, az 1884-ik évről szóló zárszámadási jelentés végéhez csatolt kimutatásból méltóztatik látni, hogy bár magánál az államvasutaknál van hiány, a mennyiben több volt akkor is az üzleti kiadás, mint a hogy előirányozva volt és a több bevétel nem volt képes fedezni az üzleti több kiadást, mindamellett jelentésemnek 10-ik lapjából kiderül, hogy az összes előirányzat volt 53.700,000 frt, az utalványozás volt összesen 55.400,000 frt és így a több kiadás volt 1.600,000 frt. Ellenben a bevételek czímén meg volt szavazva 40.000,000 írt, az erdélyi és Duna drávai vasút bevételeire 2.000,000 frt, összesen 42.000,000 frt; de tényleg eléretett 44.000,000 frt és így többlet a bevételeknél 1.800,000 frt, úgy, hogy maga a bilance 1884-re mindent összevéve 167,000 frt plust mutat a vasutaknál. Kötcdességemnek tartom azt is megjegyezni, hogy 1885-ik évre igenis bilanceszerű hiány van a vasutaknál, de a közlekedési ministerium ügyeinek költségvetésénél, beleértve a posta és távirdát is, nem fog lenni hiány, vagy csak igen csekély, úgy, hogy alig számbavehető azon összeggel szemben, a melyről itt szó van. Távolról sem tartom helyesnek azt az állítást, a melyet hallottam és olvastam, hogy a ministeriumban lévő vasutak kezelő és vasutókról intézkedő egyéniségekre mint bűnbakokra hárittatnék az ódium. Ez egészen helytelen. Hegedűs Sándor t. képviselőtársamnak is volt tegnap egy nyilatkozata, melyre szintén kell egy kis rectificatiót tenni. (Halljuk! balfelöl.) T. képviselőtársam a vasúti túlkiadásokról szólván, azt mondotta, hogy ha ezekhez hozzászámítjuk az állami subventió alatt levő vasutak túlkíadásait, kijön bizonyos összeg. Az összegre nézve jelenleg semmi kifogásom, de azt hiszem, ugy ő és mindenki, a ki jártas ez ügyben, kétségkívül tudja, hogy a subventió alatt levő vasutak ügye semmi összeköttetésben nincs az államvasutakkal, sőt még magának a közlekedési ministeriumnak sem tartozik tárczájához, hanem máshova. Nehogy tehát e nyilatkozat félreértésekre adjon alkalmat, kötelességemnek tartottam e megjegyzést megtenni. (Helyeslés jobbfelől.) Különben a túloldalon ugy Horánszky, mint Helfy és Orbán képviselő urak a lehető legfeketébben festik az országnak pénzügyi viszonyait azért, mert ezek a túlköltekezések felmerültek. Én magam nagyon óhajtottam volna — és ezt tartom helyesnek, correctnek, követendőnek — hogy ily tűlkiadások a lehető legkisebb mértékre apasztassanak és a hol felmerülnek, lehetőleg minél hamarább tájékoztassék felőlük a törvényhozás ; de azért tudok magamnak oly viszonyokat képzelni, hogy mindig megvan az egyensúly a bevételek és kiadások között és az ország mégis tesped és nem megy előre. {Igaz! jobbfelöl.) 16
