Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

118 242. országos ülés máju> 15. 1886. vagy másszor a tálkiadás, a mint előállhat megtakarítás is. Méltáztatik-e tudni, hogy a múlt években szemrehányást tettem magamnak azért, hogy nem tudtam kellőleg felhasználni azon biteleket, melyek a Tisza és Kőrös szabályozására, vizi művek végrehajtására rendelkezésemre voltak adva. Mert hi^z nem azért vannak azok megszavazva, hogy ne vegyük hasznát. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hiszen élkőltetteh!) Erre nem, hanem egyébre. Hogy mire ésmikép, az benn van a zárszámadásban és a zárszámadás megbirálása alkalmával minden képviselőnek joga van erre nézve kifogásokat tenni. Én eddig nem tudok esetet, hogy a zárszámadás tárgyalása alkalmával nagy vita fejlődött volna ki. (Egy hang a szélső baloldalon: Eső után köpönyeg!) Ismétlem, kötelessége egyfelől a ministernek túl nem lépni azon összegeket, melyek rendelkezésére vannak bocsátva; de másfelől kötelessége elmenni azon határig, mert mind azon kiadások, melyek megszavaztattak, az országgyűlés által szükségeseknek és keresztülviendőknek tekintettek. E tekintetben a helyzet sokkal kedvezőtlenebb volt eddig, mint lesz azután. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a pótkezelési negyedben, lejárván az év, csak azon összegek utalványoztattak, a melyeknek megfelelő munkák azon évben, melyre a hitel szólt, tényleg keresztülvitettek. Mint a pénzügyi bizottság előadója, Lukács László képviselő ur előadta, most erre vonatkozólag változás fog beállani, a mennyiben a megszavazott összegek később is felhasználhatók lesznek, minthogy azon összegek erejéig fognak kiutalványoztatni, melyek a kérdéses czélra már meg vannak szavazva. Ez jelentékeny előny lesz. Méltóztassék csak meggondolni, hogy akár hányszor, csak márcziusban, áprilisban történt az illető hitelek megszavazása. Csak ekkor lehetett az offerttárgyalásokat kiírni s az előmunkálatokat a keresztülviendő építkezés eszközlésére megtenni. S igy mikor kezdődtek meg a munkálatok ? Néha júniusban, néha júliusban; és különösen a vizépítkezéseknél megszűntek novemberben. Hogy lehet igy felhasználni azon összegeket, melyek tulajdonképen az egész évre voltak szánva? A ki valaha magánépítkezéseket hajtatott végre, vagy figyelemmel kisérte azok menetét, meggyőződhetett arról, hogy kisebb-nagyobb eltérések csaknem minden költségvetésnél észlelhetők. Azt lehet erce mondani: de mekkorák ez eltérések? Méltóztassék megfontolni, hogy az általam benyújtott törvényjavaslatban összesen 4075,000 forintnyi póthitel van kérve. Ebből közel 2.400,000 frt olyan, mely épen azon felhasználási rendszer megtartásával, melyet bátor voltam jelezni, az illető évben nem volt kiadható és igy elévültek, mind megannyi oly építkezések, melyek mint szükségesek, a törvényhozás által végrehajtandókul rendeltettek el, melyek munkaközben azért, mert a rajok megszavazott összegek elévültek, a közérdek feláldozása nélkül félbe nem hagyathattak. Van ezen fölül egy más összeg, a mi tiszta túllépés, a mi nem esik bele a kiutalványozott keretbe: ez tesz közel 1.700,000 irtot. Mekkora előirányzattal szemben? Több mint 33 milliónyi előirányzattal szemben. És mily viszonyban áll ez összeg az előirányzathoz? Körülbelül 5%-je annak. Éz annyit tesz, mint ha egy 80,000 frtos építkezésnél 81,000 frt adatik ki s oly túllépés, melyen clszörnytíködni azt hiszem alig lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És még ez összeg is rectificatió alá fog kerülni egyfelől azért, mert épen a megjelölt tételeknél még több kiadás is van, mint azt már bátor voltam a pénzügyi bizottság tanácskozása alkalmával jelezni, a hol még 800,000 frton fölül menő ilynemű több kiadást jelentettem be; de másfelől rectificatió alá kerül azért is, mert ezen összegből egy bizonyos, még pedig nem jelentéktelen rész meg fog térülni, a mi még számításba nem volt véve, nevezetesen a Száva hid építésénél, melyet egészen mi teljesítettünk, körülbelül 800,000 frtot Szerbia fopr nekünk visszafizetni. Es azt is figyelembe kellene venni, a mit eldigelé nem lehetett, de rövid idő múlva lehetséges lesz a zárszámadások összeállítása következtében, hogy azon összes költségek, melyek építkezésekre meg voltak szavazva, 1885 ben mind föl nem használtattak. 1885 re összesen meg volt szavazva a közlekedési ministeriumnak vasutépitkezésekre 8 millió és valami csekélység. A póthitel, a mi jelenleg kéretik, 4.075,000 frt; ez együtt tesz 12.075,000 frtot. Május 1-éig még ezen összeg nem adatott ki, még egy millió frtot fölülhaladó rész megvan belőle. Ez nem egyébre vezethető vissza, mint más helyeken eszközölt megtakarításokra, illetőleg arra, hogy más helyeken az összegek ki nem adattak. Én egész őszintén azt mondom, (Halljuk! a jobboldalon) hogy ha nem más pénzügyi nehéz kérdésekkel volnának összekapcsolva azok a póthitelek, melyek vasutépítkezésekre fordíttattak, zajt sem ütöttek volna. (Igaz! Ugy vani a jobboldalon.) Ez a kérdés egy félórai parlamenti tárgyalás alatt egyszerűen keresztül ment volna, annyival inkább, mert itt ma nincs az kérve, hogy véglegesen jóváhagyassanak s az egész tulaj donképen nem egyéb, mint ministeri előterjesztés, melyben a minister kötelessége szerint bejelenti, hogy ezen s ezen pontok alatt többet költött. Az állami mérleg miképen áll, más kérdés, de minthogy nincs pénz, kell, hogy kérjem az összeg pótlását. (Mozgás a baloldalon.) A vasúti ügyek kérdésének másik oldalát képezi azon előterjesztés, mely a pénzügyministerium részéről adatott be és ez vonatkozik az