Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

1|6 242 országos ülés május 15. 1886. elégtelenül teljesítették az ottani munkálatokat s a midőn az ő mulasztásaik helyrehozására ily nagy összeget akarnak elkölteni, másfelől nemcsak vissza akarják nekik adni a záridő meg nem tartásáért reájuk szerződésszerűleg kirótt 50,000 forint bírságot, hanem ezenfelül 614,000 forint kárpótlást akarnak nyújtani; hogy miért, azt sem az indokolásból, sem az előadók beszédeiből kivenni nem tudtam, legfölebb csak azt, hogy abból valamicskét a szerb kormány megtérítené!. Szóval praemiumot akarnak adni a záridő meg nem tartása és rosszul teljesített munkáért. En, t. báz, ez esetnél is azt tapasztalom, hogy mint minden ily kérdésnél, u gy itt is az állam húzza a rövidebbet, a kormány túl engedékenysége által már rászoktatta a vállalkozókat igaztalan követelések támasztására, melyeket rendesen vagy egészben, vagy legalább részben, mindig érvényesíteni tudnak, mert minden magánember tud szerződésének érvényt szerezni, csak a magyar állam nem. Én az állam ily tekervényes úton való megkárosításához segédkezet nem kívánok nyújtani, sem e póthitelt megszavazni nem vagyok hajlandó. T. ház! Hogy a közlekedési ministerium ezen és az ezt követő törvényjavaslatokban bemutatott túlkiadásai minő természeteük, leginkább megítélhetni abból, hogy csak az államvasutaknál 2 év alatt összesen több mint 9 millió túlkiadás fordul elő csak ez egy ministeriumnál. Jön nyomába a többi ministerium közel 7 milliónyi túlkiadással; de hát mire való akkor a költségvetés, miért vitatjuk itt meg lelkiismeretesen annak minden egyes tételeit, leszállítunk kis összegeket néha nagy vitatkozások után: a midőn a minister urak csak ugy dobálódznak a költségvetés keretén kívül eső 20—30 millióval, mintha valamely ártatlan labdajátékot űznének. A pénzügyi bizottság e túlkiadások fogadatlan prócátorává szegődik s azt mondja, hogy 33 millióba kerülő munkálatnál 1.700,000 forint túlkiadás csekélynek mondható. Ez aztán nem is tévesztette el felbátorító hatását, mert a közlekedési minister ur azonnal előállott egy 878,400 forintnyi újabb számlával, mely ugyanazon munkálatoknál mutatkozó túlkiadások pótkiadásaként szerepel. Hogy minő természetűek e túlkiadások,"megítélhetni továbbá már csak abból is, hogy a budapesti főműhely és fűtőháznál félmilliónyi túlkiadás jelentkezik, tehát egyetlen gyári felszerelés kibővítésénél nagyobb a túlkiadás. mint a mennyibe az egésznek észszerűi eg kerülnie kellett volna. Ezt Madarász József t. barátom, mint az államgépgyár hivatott ellenőre jegyzékbe veheti. A pénzügyi bizottság jelentésében legalább némi halvány színezetét tüntette fel a megütődésnek s megpróbálta itt-ott — a helyzeténél íogva indicált — eriticának némi szelídebb hangjait is gyakorolni; de ezen bizottság főelőadója Hegedűs Sándor ur tegnapi beszédében egészen kiesett előadói szerepéből s valóságos védceszédet mondott a kormány igazolására, a mi legkevésbé illett az ő hivatásához és a jelen szomorú helyzethez, melynek előidézéséhez nem kis mértékben járultak hozzá a t. előadó ur korábbi véd- és dicsbeszédei, melyek a t. ház előtt elpalástolták azon szomorú helyzetet, a mi most egész borzasztóságában tűnik fel s az előadó ur itt festett rózsaszínű képeit fekete gyászlapokká változtatják át. Azt monda Hegedűs előadó ur, hogy ő csak formailag tudja elitélni a túlkiadásokat, mert azokat annak tudja be, hogy a közvélemény nem controlí, hanem pressiót gyakorolt a kormányra. De hát a mi kormányunk nem igen szokott a közvéleménypressiójáravalamit adni; de különben is a mi közvéleményünk túlszerény szokott lenni és kevéssel beéri; de ha megkívánt volna is itt-ott egy kis vasutat s másnemű beruházást, hát én azt hiszem, hogy 320 milliót meghaladó évi állami bevételből csak lehet egypár milliónak az ország javára való beruházását is kivánui. Aztán én egyáltalában nem látom azt a roppantkiadásokat vasutainknál, a mik pénzügyi romlásunknak kútforrásai lehetnének s hogy előadó urak és a ministerek is azokba, mint a zavar előidézőibe oly nagyon belekapaszkodhatnának. Itt a dolgot szeretik nagyon felfújni, de az a közelebbi vizsgálatnál szappanbuborékként pattan szét;hisz Lukács László előadó ur adatai szerint 1884-ben 14 és 1885-ben 8 millió frtot adtak ki állami vasutak építésére, pedig a pénzügyminister szerint is ezek voltak vasútépítés tekintetében a legterhesebb évek. Nem tudom átlátni, hogy miként lehet ebből a vasutak terén valami oly lázas tevékenységet kimagyarázni és a túlkiadásokat azzal igazolni akarni, hisz az állami bevételeinknek alig 3%-át teszi ki, szellemi befektetéseink még soványabb százalékot adnak. No ha ezt is lázas tevékenységnek nevezik, akkor valóban nem tudom, hogy a tespedésnek minő jelzőt adjunk. De én, t. ház, egyáltalában nem tudom indokolni e nagymérvű hiteltúllépéseket és túlkiadásokat épen azon években, a melyeknek bevételi eredményei nagyon kedvezők voltak, hisz maga a pénzügyminister ur is tegnapi beszédében bevallani volt kényfelen, hogy az 1882—83-ik évek pénzügyi eredménye kedvezőbb volt az előirányzatnál, hogy az 1884 ik év pláne 2 millió plussal multa fölül az előirányzatot és hogy az 1885-ik év sem mondható e tekintetben kedvezőtlennek. Miként lehet már most az ország jövedelmeinek ily minden várakozást fölülmúló pontos befolyása és az egyensúly helyre állításának folytonos hangoztatása után most 30—35 millió póthitellel előállani, azt én véges emberi elmémmel felfogni másként