Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-242

242. országos ülés május 15. 1886. % J15 Ítéletünket provoeálhatja. (ügy van! a szélső haloldalon.) Valamint méltányossági hajlamaink e törvényjavaslatokban előterjesztett túlköltekezéseket, hitelátlépéseket és póthiteleket sem tudják igazoltakul és indokoltakul elfogadtatni, mert azok leginkább a túlfényüzési hajlamban találják létokukat. T. ház! Szerény felfogásom szerint, itt a fővárosban létesített pályaudvaroknál is e fényűzési hajlam idézte elő — és pedig minden szükségesség nélkül — az előirányzatokat messze túlhaladó költekezéseket, Ez eredményezte, hogy magánál a központi személypályaudvarnál a kiadás az előirányzatot, a jelen póthitel odaszámitásával együtt 1,306,593 forinttal múlja fölül s igy az 5 milliót túlhaladó roppant kiadást idézeti; elő. (ügy van! a ssélső baloldalon.) De nemcsak a központi személypályaudvarnál találkozunk ily okadatolhatlan pazarlással, hanem ez szült egy csomó más fiókát, melyek ijesztő falánksággal emésztik fel a milliók nagy sokaságát s a pótfalatozásnál kielégithetleneknek bizonyulnak. Ezek a dunaparti teher pályaudvar, a ferenczvárosi és kelenföldi állomások és a kőbányai sertéshizlaldái állomás, melyek igen nagy összegeket emésztettek fel s a melyek mindig utólagos póthitelekkel rémítgetnek, holott e helyeken kisebb állomások is megfeleltek volna a czélnak. Igaz, t. ház, hogy más államok is nagy, mondhatnám tálságos fényűzést fejtenek ki pálya udvaraik építésénél; de az ott, hol nagy kereskedelmi mozgalom, önálló nemzeti élet és pezsgő tevékenység uralkodik, ott nol az az ország jövedelemfölöslegéből kerül ki, ott még megengedhetik maguknak az ily szemkápráztató külpompát, a mely mindenesetre emeli az állam tekintélyét és fényét; de hogy egy szegény, kimerült ország, mint a miénk, egy ország, a melynek nincsen kereskedelme és ipara s a melynek a közös vámterület mellett nem is lehet; ország, mint a miénk, a mely a közösügyek járszalagán vezetett gyarmattá törpittetett, a melynek forgalmi eszközeit leginkább idegenek élvezik; hogy egy ország, mely mindent adósságból épít: az túllicitálja e téren is a külföldet a pompában és az építkezések fényében azt túl akarja szárnyalni: azt, valóban szánalmas erőlködésnél és üres pöffeszkedésnél egyébnek alig mondhatnám. En láttam, t. ház, London, Southampton, Liverpool, Glasgow ilynemű berendezéseit; de alig hiszem, hogy azok viszonylag annyiba kerültek volna, mint a mieink, pedig Londonnak s kikötővárosainak van óriási ipara, kereskedelme, roppant külforgalma s a mi fő, azokat saját pénzükből, mig mi mindent kölcsönpénzből építünk. Ily viszonyok közt a fővárosi pályaudvarokra és állomás-kibővitésekre kért póthiteleket a tölhajtás következményeinek kell tekintenem. A beruházásokra, felszerelésekre és leltári tárgyak beszerzésére előirányzatnál mutatkozó 205,027 frt túllépést semlátom kellőleg indokoltnak s a költekezést nem egynél túlhajtottnak kell mondom, mivel azokra amúgy is tekintélyes összegek irányoztattak volt elő. így például túlságosan nagynak találom a zákányi parti vágányra kért 100,000 forintot, én a helyszínén szemléltem meg e munkálatot s az előirányzatot nem látom igazoltnak. Túlságosnak találom azt is, hogy jelentéktelen felvételi épület bővítésére 33,000 forint pazaroitatik; de még kevésbé tartom indokoltnak a fiumei pályaudvarnál emelt három faszinre kért 36,000 forintot, mert ideiglenes építkezésekre ily összeget kidobni valóban észszerűnek nem tartom, már pedig az egész fiumei pályaudvar ideiglenesnek tekinthető nagyon szegényes alkotmány, melyet sokáig fentartani ugy se lehetend. Azért ha az ottani forgalmi igények rakodó szinek építését kívánták: akkor nem ily időleges tüzfészkül szolgáló faszineket, hanem az új pályaudvar keretébe beilleszthető állandó kőszineket kell vala építeni, a melyek ott, hol a kő oly nagy bőségben és közelségben található, az ottani olcsó építkezési viszonyok mellett ezen összegért szilárd, maradandó alakban is előállíthatók lettek volna. De hát én megtalálom ezek drágaságának indokát magában az indokolásban, a miből kitűnik, hogy innen a fővárosból szállítottak át a kiállításnál fungált épületeket oda, a hol a faanyag közelben és nagy mennyiségben található. Hasonlít ez eljárás a katonai kormányzat azon bölcs eljárásához, a midőn a katonai ágyak fenékdeszkáit Bécsből szállították Csikba s igy egy deszka, a mit Csíkban 16 krajczárért ki lehet vala állítani, belekerült 2 forintba. A mi már a munkács-beszkidi vasútnál előforduló mintegy milliónyi póthitelt illeti, azt sem hagyhatom szó nélkül, különben mi már e vasút megszavazásakor elleneztük azt, tüzetesen kifejtettük, hogy az egy nagyon sokba kerülő s soha jövedelmet nem hajtó vonal leend, a melynek kiépítését a Gralicziával már létesített összeköttetéseink fölöslegessé teszi. Ámde akkor stratégiai szempontok hozattuk előtérbe s a hadügyminister kivánata döntött e kérdésben. Tehát ez is a közösügyek szomorú következménye, ez is eredménye azon abnormis viszonyból eredő kényszerhelyzetnek, a mit nekünk kell mindig keservesen megsinlenünk és busásan megfizetnünk. Kissé soknak tartom a Karlóczánál szükségelt parterősítésekre előirányzott és itt megszavaztatni kért 153,000 forintot is, annyival inkább, mert ez utóköltekezést abból eredetinek hiszem, hogy a pest-zimonyi vasút fővállalkozói