Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-220
86 220. országos filét április ä. 1886. t. ministerelnök ur agyában fogamzott meg legelőször. (Derültség a szélső baloldalon.) Itt van, t. ház, a cselédtörvény, melynek 121. §-a eztmondja: „Megyék,kerületek,vidékek és székekben a törvényhatósági bizottság felhatalmaztatik, hogy oly községekben, melyekben annak szüksége mutatkozik és a képesség is megvan, a 115. §. a) pontjában felsorolt elsőfokú hatóságokat a jelen törvény alapján megillető hatáskörnek egyes — tüzetesen megállapítandó — részint szabályrendelet által a községi elöljáróságokra, illetőleg a községi bírákra átruházhassa". Másrészről itt van az 1877 : XX. törvényczikk, melynek 285. §-a igy szól: „A gyámoltak és gondnokoltak pénzei és pénzértékei rendszerint az árvaszékek pénztáraiban kezeltetnek, illetőleg őriztetnek. Az illetékes törvényhatóság közigazgatási bizottságának felterjesztésére azonban a belügyminister kivételesen megengedheti, hogy oly községek, melyek igazolják, hogy a rendszeres számadás vitelére kellő szellemi erővel gondoskodni, az árvapénzek megkárosítása ellen anyagi biztosítékot nyújtani és egyszersmind nagykorú árvák pénzeinek a nagykorúság bekövetkezésekor való kifizetése iránt kellően intézkedni képesek, a községbeli árvák pénzeit a törvényhatósági árvaszék felügyelete alatt magák kezelhessék". Tehát ezen általam idézett két törvényből méltóztatnak látni, hogy az eszme nem volt új és én tulaj donképen nem akartam egyebet, mint azt, hogy a mi már elvileg a törvényben a t. ministerelnök urnak beleegyezésével és jóváhagyásával benne van, tovább fejlesztessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha áll az, a mit a t. ministerelnök ur mondott, hogy tudniillik meggondolatlanságot követtem el, akkor a midőn ama eszmét fölvetettem, ugy ezen meggondolatlanságnak igen nagy része a t. ministerelnök úrra háramlik. És a legnagyobb határozottsággal kikeli jelentenem azt, hogy ezek után egyáltalában nem fogadhatom eV a t. ministerelnök úrtól azt, hogy nekem ily szemrehányásokat tegyen. Általában véve, ugy a túloldalról történt felszólalásokból, mint a mi felszólalásainkból kitűnik az, hogy ezélunk, legalább látszólag, tulajdonképen egy, tudniillik a községek és városok fejlesztése, csakhogy azután az eszközök, a melyekkel azt elérni akarjuk, lényegesen különböznek egymástól. Mig a túloldal t. szónokai legnagyobb részt azt hiszik, hogy a városok és községek akkor fognak legjobban és biztosabban fejlődni, ha önkormányzati jogaik mentül erősebben megnyirbáltatnak, ha mentül szigorúbb gyámság alá helyeztetnek, addig mi ezen oldalon abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a községek és városok csak akkor fejlődhetnek, ha a szabadságnak folytonos élvezetében, használatában vannak és ha önrendelkezési jogaik, öntevékenységi körük mennél inkább tagittátik. Hogy melyik úton lehet azhamarább elérni, azt meg fogja mutatni a jövő; a múltból azonban annyit tapasztalhatunk, hogy a rabszolga soha sem képes oly gyors fejlődésre, mint a szabad ember. A jelen törvényjavaslat közigazgatási bajainkra orvosszer akar lenni. Minthogy én ezt az orvosszert sokkal veszélyesebbnek, sokkal roszszabnak tartom magánál a bajnál, épen azért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadhatom, hanem ismételve ajánlom határozati javaslatomat a t. ház becses figyelmébe, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Hogy mondtam-e azt a szót „meggondolatlan" vagy nem, arra már nem emlékszem; de ha mondtam is, azt hiszem, nem mondtam vele olyasmit, a mit bárki is rossz néven vehessen, különösen oly képviselő urak, a kik egészen más szavakkal szoktak élni. (Ugy van! jobbfelöl.) Justh Gyula: Én nem szoktam! Tisza Kálmán ministerelnök: Különben bátor vagyok figyelmeztetni a t. képviselő urat és a t. házat arra, hogy igen nagy különbség van abban, a mit igen jól tudtam, hogy történt,. hogy ha egyes speciális törvényben bizonyos speciális feltételekhez és kötelezettségekhez kötött jog adatik, mintha az általános közigazgatási szervezetre egy újabb különösség statuáltatik. Ezt akartam megjegyezni. Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezett nek nyilvánítom. Következik a szavazás. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassanak meghallgatni a határozati javaslatot. Ábrányi Kornél (olvassa). Elnök: T. ház : A mint a határozati javaslatból méltóztattak megérteni, az a törvényjavaslat visszautasításával más törvényjavaslat előterjesztését kívánja, vagyis nem annyira határozati javaslat, mint ellenindítvány. E szerint azon kérdést vagyok bátor a ház elé terjeszteni, elfogadja-e a községekről szóló törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? Ha elfogadtatik, akkor az ellenindítvány elesett. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a községekről szóló törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Ennélfogva az ellenindítvány elesett. Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat, valamint az első fejezet csímét r
