Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

22G. országos ülés április 5. 1886. 85 tartanám helyesnek e megszorítást oda is átvinni, a hol a gyakorlat más volt, szabadabb volt. Ezt kívántam, t. barátomnak megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) És most azzal ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra, hogy igenis vonul azon keresztül egy veres fonal, de nem a bureaucmtismus és absolitismus fonala, hanem azon intentio veres fonala — ha ugy tetszik — hogy az államnak adassék meg az utolsó községben is az a hatalom, a melyre szüksége van. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben egy pár megjegyzést tehessek. A t. ministerelnök ur azon intést adta nekem épen az imént, hogy ne siessek azonnal minden alkalommal védelmére kelni a nemzetiségeknek, a kiket itt a házban, de különben is senki sem bánt. Legelőször is bátor vagyok megj egyezni, hogy bármi csekély ember legyek is szemben a t. ministerelnök úrral, de itt mégis ugy állunk egymással szemben, mint képviselő képviselővel. Ennélfogva tőle, mint képviselőtársamtól arra nézve, mikor és mely alkalommal szólaljak fel, intést el nem fogadok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig a t. ministerelnök ur állításainak érdemleges réSzét illeti, hogy sietek megragadni minden alkalmatarra, hogy más ajkú nemzetiségek érdekében felszólaljak, bátor vagyok megjegyezni, hogy daczára annak, hogy a budget általános tárgyalásától fogva máig alig volt oly ülés és beszéd, a melyben ha nem nyíltan megnevezve, de a nemzetiségi kérdésre való vonatkozás ne foglaltatott volna, ma másodszor szólaltam fel e kérdésben. Ezt is csak azon incidensből tettem, mert meggyőződésemnél fogva szükségesnek tartottam megjegyzést tenni arra, a mit Horváth Gyula t. képviselőtársam előadott. E két felszólaláson kívül én egyáltalában nem akartam feltolni a magam véleményét a t. ház tagjaira és nem akartam ugy szerepelni, mintha én a nem magyar ajkú nemzetiségeknek itt ügyvéde volnék. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! (Halljuk! Halljuk !) Én is tökéletesen igazat adok az előttem szólott t. képviselő urnak abban, hogy itt mint képviselők teljesen egyenjogúan állunk egymással szemben. Épen ezen érzetben voltam bátor én, a ki annyiszor kapok tanácsot és utasítást arra nézve, hogy én mit tegyek, (Derültség jobbfelöl) szerény véleményemet ezen irányban nyilvánítani, tisztán a jogegyenlőség alapján. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Elnök: Az előadó ur nem kívánván szólani. Szó illeti még Justh Gyula képviselő urat, a ki határozati javaslatot nyújtott be. Justh Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a ssäsö báloldalon.) Nem szándékozom a t. ház becses figyelmét ezúttal hosszú időre igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) A vita elején álláspontomat kimerítően és részletesen indokoltam és a t. túloldal részéről nézetem szerint oly indokok fel nem hozattak, a melyek az én indokaimat meggyengítették volna, Azért most ezúttal csak igen röviden egy pár megjegyzésre kívánok szorítkozni. (Halljuk !) A t. ministerelnök ur tegnapelőtti felszólalásában azt mondta, hogy^ a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint a főispán jogosítva lesz a jövőre oly ügyekben is, a melyek nem felebbezhetők, felterjesztést intézni a belügyministerhez oly czélból, hogy az az ügyet megvizsgálhassa, esetleg az eljárást megsemmisíthesse, azért szükséges, hogy ez által az egyes védelemben részesüljön, hogy a gyenge az erősebbel szemben megvédhető legyen. T. ház! Ezt egyáltalában nem értem, mert épen ellenkezőleg áll a dolog. Ezen intézkedés az erősnek nyújt több jogot és a gyengének egyáltalában nem nyújt semmiféle jogot. Ugyanis megadja a törvény az állam hatalom képviselőjének, a főispánnak, azt a jogot, hogy ha veszélyeztetve látja érdekeit, akkor közbeléphessen és akkor felterjesztést intézhessen a ministerhez, mig másrészről az egyénnek hasonló jogorvoslat a törvényjavaslatban nincs megengedve. Akkor, t. ház, a mikor sz erősnek, a hatalom képviselőjének több jog biztosíttatik, mint a gyengének, az egyesnek: egyáltalában nem értem, hogy lehet komolyan azt állítani, hogy ezen intézkedés czélja a gyengének védelme az erőssel szemben, xlz ily védelmet bizonyára nem fogja megköszönni a kevesebb joggal bíró gyengébb fél. Felhoztam volt tegnapelőtti felszólalásomban azt az eszmét, hogy vájjon nem volna-e helyes tekintettel a községeink közt vagyoni és szellemi erő tekintetében tényleg kétségbevonhatlanul létező különbségre, vagyonosabb és szellemileg fejlődöttebb községeinket, melyek még rendezett tanácsú városokká átalakulni nem képesek, bizonyos fokú nagyobb önrendelkezési joggal felruházni; erre vonatkozólag a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy ez az eszme igen veszélyes és hogy annak a felhozása az én részemről meggondolatlanság. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ezen eszme egyáltalában nem új, sőt törvényeinkben ezen eszme csirája benfoglaltatik. Ott van a cselédtörvény, a gyámsági törvény. Ezek már különbséget tesznek a nagyközségek közt vagyoni és szellemi erejüket illetőleg. (Ugy van! a szélső balfelőL) Már pedig ezen törvények épen a t. ministerelnök ur kormányzása alatt és hozzájárulásával keletkeztek és létesíttettek, ugy hogy egyáltalában nincs kizárva azon eshetőség, hogy miről velem szemben a t. ministerelnök ur azt mondta, hogy meggondolatlanság, épen a