Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

84 220. országos ülés április 5. 188G. mert még nemcsak a megye, hanem legnagyobb részben és életbevágó ügyekre nézve a földesúri intézmény és az uri szék alatt állottak a községek. (ügy von! jobbfelől.) A községi autonómia kezdődik — megvettetvén elvi alapja, de kifejthető nem lévén — az 1848-iki törvények által, kezdődik szabályozott alakban az 1871-iki törvénynyel. Ezt csak helyreigazítani kívántam a történelmi igazság érdekében. Ugyanaz a képviselő ur megtámadja a javaslatot azért is, hogy csak ugy elsiklik a jegyzők felett, azoknak sorsával nem gondol és hosszan fejtegeti a jegyzői állás fontosságát, mintha azt valaha valaki ezen oldalról, vagy különösen én kétségbe vontam volna, a ki a t. túloldal támadásaival szemben csak most néhány napja megvédtem azt, hogy a jegyző épen hivatala fontossága szempontjából és tekintélyének megőrzése végett a megyei bizottságoknak tagja legyen. {Ugy van! jobbfelöl.) Önök akarták kizárni, mi nem egyeztünk bele és ime, most állítólag mi akarjuk a jegyzői állás tekintélyét lerontani és a jegyzőket semmibe venni! (Tetszés és helyeslés jobbfelöl.) De különben ezen törvényjavaslat a jegyzőkre nézve fentartva az eddigi állapotot, egy lépéssel tovább megy, mert felhatalmazza a törvényhatóságot, hogy ott, a hol a községek anyagi helyzete megengedi, a jegyzői fizetést hivatalból felemelhesse. Azt gondolom, ez ismét nem jele annak, hogy a jegyzői állás fontossága iránt ne lenne érzék bennem és hogy ne óhajtanám a jegyzők sorsát javítani. Felemelni a minimumot kötelezőleg igenis nem lehetett és nem lehet; mert a jegyzőt fizetik a községek és fájdalom, de tudjuk, hogy hazánk több vidékein a minimális fizetésnél nagyobbat követelni a községektől igen nagy túlterheítetésük nélkül nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Ennyit a jegyzőkre nézve; megjegyezvén még azt is, hogy a candidatiót a j egyzőválasztásnál fájlalhatják bizonyosan némelyek, megengedem, de a jegyzők bizonyosan nem fogják fájlalni, mert gaxantiát fognak benne lelni az iránt, hogy a jegyzői karba érdemes emberek fognak belejutni s a jegyzői kar nem lesz kénytelen magát szégyenleni sokszor a minden korlátnélküli választás folytán bejutott oly egyének miatt, kik a jegyzői karnak nem becsületére, de szégyenére válnak. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balfelöl.) A másik, a mit azon képviselő urnak meg ükarok jegyezni, az, hogy ő a rendbüntetésben lát valami borzasztó dolgot és azt egészen új, nem tudom milyen qualitású találmánynak tartja . . . . Thaly Kálmán: Német! Tisza Kálmán ministerelnök: Hát tartsuk németnek! Én, t. ház, csak egyre merek hivatkozni és ez az, hogy ezen német újítás sok megyéjében az országnak autonóm úton habár, de nem helyesen, be volt hozva. Az administratiónak igen nagyhasz^ nára vált mindenütt, a hol alkalmaztatott és én, midőn róla panasz folytán értesültem, megsemmisítettem ugyan ez intézményt, mert kénytelen voltam vele, miután törvényes joga nem volt reá a megyének, de mondhatom, hogy akkor is sajnáltam és még inkább sajnáltam a következésben, mert csakugyan bebizonyult, hogy ezen rendbüntetés megsemmisítése az ottani addig sokkal jobb administratiónak csakis érzékeny kárára volt. Ez tehát az élet szükségei által sok helyütt még a törvény daczára is kifejlett intézkedés volt, nem pedig általam beültetett német szörnyeteg, mint a képviselő ur mondta. (Tetszés a jobboldalon.) Egy pár észrevétellel tartozom Horváth Gyula t. barátom beszédére is, hogy azon két kérdésre aézYe is, melyet ő felhozott, álláspontomat röviden jelezzem. (Halljuk!) S itt megkívánom jegyezni, hogy igenis Horváth Gyula képviselő ur beszélt, az ország egyes részének megjelölésével arról, bogy ott quadratmértfőldeken megbízható közegek nincsenek. Gondolom, mégis, midőn valaki ezt indokolásául annak, hogy a jegyzőket kineveztetni akarja, felhozza, ebből azt következtetni, hogy ezen országrészeknek összes népességét hazafiatlansággal vádolta, mégis csak egy kicsit erőszakolt dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De nem irom alá teljesen — s bocsásson meg érte t. barátom — azt sem, a mit mondott. Mert például, hogy Délmagyarországon, sőt az ország némely más megnevezett részeiben is, ha vannak bár egyes megbízhatatlan közegek, de hogy oly nagy területeken egyetlen megbízható se legyen, azt én nem fogadhatom el, mint olyant, a mi az igazságnak teljesen megfelel. (Helyeslés a jobboldalon.) De kétségtelen, hogy ezen állítás nem ment oly túl zásba, mint a minő túlzásokba menőket igen sokat hallunk e házban, a nélkül, hogy valaki jogosítva tartaná magát rajta megbotránkozni. (Ugy van! a jobbóldalon) Különben igen kérném azon képviselő urat, ne siessen minden alkalommal annyira szivére ölelni ezen országnak nem magyar ajkú lakosait (Helyeslés és tetszés.) Nem bántják őket a községek. Ezeknél tehát nem szükséges a választási jognak olyan szervezése, a minő a törvényhatósági városoknál helyes. Igaz, vannak rendezett tanácsú városok is, melyekben a választási jog a várost illetőleg is meghagyatott, vagyis ott ugy van, mint a törvényhatósági joggal bíró városokban. De ezen városok azok, melyek régebben törvényhatósági joggal bírtak, a melyeknél tehát csak az eddigi gyakorlat hagyatott meg, nem pedig egy eddig gyakorolt jog szoríttatott meg. Ott helyesnek tartottam és tartom a megszokott eljárást meghagyni. De nem