Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

220. országos ülés április 5. 1886. 75 taink irányát. Folytatom tovább azzal, hogy a mint nem egyes ember csinálja a közhangulatot, épen ugy nincs egyes ember oly hatalmas és ékesen szóló Cicero, a ki ezt megváltoztassa. A mint Utikai Cato Caesar idejében megtéve kötelességét egész Rómával szemben, felemelte szavát az ősi intézmények mellett, épen ugy a mi kötelességünk, *kik ezen párton ülünk az ősi intézmények mellett felszólalni. Ezért felemelem gyenge szavamat s mert a törvényjavaslat ősi intézményeink közül akar ismét egyet kitöiülni, ezt általánosságban sem fogadhatom el, hanem szavazatommal Justh Gyula határozati javaslatához járulok. (Helyeslés szélső balfdől.) Veress József: T. ház! Csak két rövid megjegyzést akarok a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra tenni. Egyet arról, ami e törvényjavaslatban benne van, ámbár szerény nézetem szerint nem volna szabad benne lennie, a másikat arról, a mi e törvényjavaslatban benne nincs, ámbár bele kellett volna jutnia. Benne van a vagyon jogának az eddiginél sokkal nagyobb körre való kiterjesztése, azon intézkedés által, mely a 33.§-ban fordul elő és mely igy szól: .,a ki több községben jön a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe, jogát mindazokban vagy maga, vagy megbízottja által gyakorolja." Az eddigi törvény a jog ilyen nagyon is kiterjedt gyakorlatáról nem tudott semmit. Ez egészen új intézkedés és megfelel a biblia azon mondásának: „akinek van, annak adatik". Természetes, hogy a nagybirtoka egyén vagyonával, társadalmi állásával, talán világlátottságával, műveltségével különben is nagy befolyást bir gyakorolni a képviselőtestület egyéb tagjaira és mindezekkel őket mintegy függésben, még pedig sokféle módon tarthatja függésben magától, annyival inkább, mert itt nem szavazatának számával, hanem annak súlyával fog hatni a kérdések eldönté sere. És ezt teheti annyival inkább, mert megbízottjára nézve a javaslat még azt sem köti ki, hogy az ugyanazon községbeli lakos legyen. A tör vényjavaslat ez által oly nagy befolyást enged a vagyonnak, mely a képviselet ezélját, az egyenjogúságot minden esetre alterálni fogja, ha máimaga a virilis intézmény egyáltalán nem felel meg az igazi, hamisítatlan democratia elveinek, ugy ezen intézkedés bizonyára még kirívóbbá teszi annak félszegségét, korunk és kormányunk azon irányát, mely a vagyonnak, a pénznek kedvez, mely azt bálványozza: ha borjú is, csak arany legyen. Nem azt nézik, hogy az ember annyit ér, a mennyit dolgozik, hanem annyit, a mennyi tárczájában van. Ezintézkedés káros hatása rövid idő alatt bizonyára mutatkozni fog a községi életben is, de egyúttal az államban is. Mert e tekintetben tökéletesen igazat adok Tisza Kálmán ministerelnök urnak, ki 1871-ben, midőn a virilis intézményre vonatkozó első javaslat behozatott, igy nyilatkozott: „A virilis intézmény által megteremteni akart vagyon és pénzaristocratia volt még eddig ezredévek óta mindenek között az államok veszélyére leginkább szolgáló intézmény". És ha ezelőtt 15 évvel ezredéves tapasztalatokra hivatkozva mondhatta ezt, ez utolsó 15 év a régi, ezredéveken át tett tapasztalatokat nem másította meg, sőt a legutóbbi napok alatt Belgiumban, Angliában stb. tett tapasztalatok hathatós, csattanós bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy akkor volt igaza és nincs igaza most, midőn a vagyon-és pénzaristocratia jogkörét még inkább ki akarja terjeszteni. Midőn constatálnám, hogy ez új intézkedés megint nagy lépést képez a vagyon és pénzaristocratia megerősítéséhez, sajnálattal teszem ezt, [mert meg vagyok arról győződve, hogy ezredéves történelmi tapasztalatok szerint ezen két érdeknek összeütközése miniig veszedelmessé válik; veszedelmes különösen korunkban, hiszen azon szegényebb néposztálynak szivében egyéb szenvedélyek közt különösen az irigységnek gyúlékony szikrája ott lappang, mely ha lángra lobban, csak vérrel, hazafiak drága vérével oltható el. Minden törvény alkotásánál figyelemmel kell lenni a tényleges állapotra és ha általában igaz az, hogy a pénz- és vagyonaristocratia ily veszélyes a községi és államéletre: kétszeresen igaz ez nálunk Magyarországon. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen, más szerencsésebb országokban a pénz- és vagyonaristocratia ugyanazon népből kerül ki, mely nép között él, mely nép között vagyonát és pénzét felhasználja. Tagadhatlan tény, bármennyire nem tetszik is ennek eonstatálása, hogy nálunk Magyarországon most a vagyon és pénz átsiklik, átcsúszik egy oly népfaj kezébe, még pedig rohamosan, számokkal kimutathatólag veszedelmesen, mely a néptől vérre, fajra, vallásra, múlt és jövőre, emlékekre és reményekre egészen különbözik s a mely népfaj a többi néposztálylyal szemben úgyszólván ellenséges álláspontot foglal el. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső aloldal némely padjain.) És ha ezen zsidó osztály, mely mostanában vagyon és pénzben túlsúlyra kezd vergődni, még új jogok gyakorlatát nyeri, nálunk sokkal veszedelmesebb lesz, mint bármely más országban. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldal némely padjain) Erre természetesen könnyű lesz azt mondani, hogy ime fel van vetve a zsidó kérdés a községi törvény tárgyalásánál. De ha veszszük a tényleges helyzetet, nem is lehet azt elkerülni. Méltóztassék meggondolni, hogy a zsidóságnak Magyarországon csak 1867 óta van joga földbirtok vásárlására és már is oda jutottunk, hogy nem egy vármegyében a virilisták egy ne10* *