Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-220

72 220. erHigon ülés április S. 1881, intézkedését sem e törvényjavaslatnak, a mely a községek alkatrészei bármelyikének javát mozdítaná elő az által, hogy jogait kiszélesíti, szabadságának gyakorlásában őt megerősíti. Engedje meg a t. ház, hogy a község főalkatrészeire hívjam fel a t. ház becses figyelmét. Ugy hiszem, senki sem kétkedik, hogy a községeknek első helyen alkatrészét maga a nép képezi. Nézzük most már, hogy e főalkatrésznek, a katexochen községnek, a népnek jogaival, szabadságával miképen bán el a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat. Azt lehet mondani, hogy a népnek jogait és szabadságát ez a törvényjavaslat tökéletesen megsemmisíti. A mit meghagy a jogból és szabadságból, az nem egyéb, mint a jog és szabadság caricaturája, torzítványa, üres látszata. Egyetlen egy joga van meghagyva a polgárnak, a melynél ugy látszik szabadsága még megvan: és ez a képviselőtestület megválasztása. Azonban, t. ház, még itt is csak látszat a polgárjogának szabad gyakorolhatása. Mert a képviselőtestület, a melynek tagjait a nép szabadon, meggyőződése szerint választhatja, mesterségesen ugy van összealkotva, hogy választottjaival szemben ott áll a képviselőtestületnek a virilisekből alkotott másik fele. Tehát még e tekintetben is azt mondhatjuk, hogy a választási szabadság olyformán adatik meg, mint mikor a közpéldabeszéd szerint „fapénz adatott az együgyűnek, hiszen annak az is jó". Másrészről, a hol a nép választási jogát, természettől nyert elidegeníthetetlen emberi tulaj donát gyakorolná, ott van mindenütt a kijelölés, a eandidatiónak szigorú, csak néhány gyűrűből álló láncza, békója. T. képviselőház! Bátran mondhatjuk, hogy e kijelölés a nép választási jogának szabad gyakorolhatását, ez elidegeníthetetlen joggyakorlását is olyanná teszi, mint a milyen szabad járása van a rabnak, a kinek lábát három gyűrűből álló bilincs szorítja, vagy mint a minő a madárnak szabadsága, a mely kalitba van zárva. T. képviselőház, a község legfontosabb, legnagyobb jelentőségű hivatalának, a jegyzői hivatalnak betöltésénél [is ott van e három szemből álló láncz, a három egyén Cíindidálását rendelő és kivánó szakaszában. Kérdem, t. ház, vájjon miért nem lehet a népnek a pályázatra jogosultak összegéből választani? Én ugy hiszem, hogy ez akna azt a titkos czélzatot rejti keblében, hogy a nép, ha úgynevezett magasabb állami érdekek kívánják, a eandidáló szolgabirótól meg legyen kötve választási jogában és szabadságában; másfelől, hogy úgynevezett magasabb állami érdekekért a főszolgabíró az őkedvenczeinek, a Grutgesinnteknekhármát vagy egyikét tegye csupán lehetővé választani. T. képviselőház, a népnek a község főalkatrészének jogaival, szabadságaival így bánik el ez a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Most nézzük a község másik alkatrészét! Ez kétségkívül a községi elöljáróság. No hát, t. ház, szeretnék én olyan górcsövet, a melynek használatával ezen törvényjavaslat mesterségesen, 167 §-ból összeszerkesztett orgaüismusánál, ha csak egy bacillusnyi nagyságban is megtalálhatnám a községi elöljáróság szabadságát. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 167. §-a között nincs a szabadság. Ez az egész olyan, mint a minő a vizeknek a tengertől való származása és a tengerbe való visszafolyása. A napsugarai pára alakjában felemelik, a természet örök törvényei szerint a felemelt párák eső alakjában meghidegülve alá hullanak és a folyamok medrén át ismét visszamennek a nagy tengerbe. Itt is minden, de minden a belügyministertől indul ki, egy darabig kering a községi élet különböző erein keresztül, de minden oda megy ismét vissza, a honnan kiindult, a belügyministerhez. O az alpha, 8 az ómega. Igazolandó ezen állításomat, a t. ház becses figyelmét azon mesterségesen összeállított büntetésekre, ezeknek csudálatos fajaira kell kérnem, melyekkel az egész törvényjavalat tele van. (Halljuk!) Először is ott van a dorgálás, kis- és nagyközségeknél és körül van irva részletesen, majd a részleteknél lesz módom módosítványt beadni minden szakasznál, (Derültség jobbfelöl) addig csak ugy általánosságban említem t. ház, hogy ott van a dorgolás. Dorgálhat a főszolgabíró, még pedig ugy, hogy az ellen nincs felebbezés. No hát, t. ház, és főleg t. többség, önök azt a dorgálást, a mely jegyzőkönyvbe vétetik a községi elöljáróval szemben, kinek ha szegény, is, becsülete drága, oly kicsinyesnek tekintik, hogy az ellen nem adják meg a felebbezés jogát? Vagy azt gondolják önök, hogy az, ki azt a dorgálást elrendeli, hogy megsértse vele becsületében azt a községi elöljárót, infallibilis; tehát nemcsak Róma, hanem minden főszolgabíró is az? Vagy azt gondolják önök, hogy a főszolgabíró, városi alispán oly valami különös lények, hogy az emberi gyengeségeknek és sokszor nem is rosszakaratból, hanem az emberi temperamentumból kifolyólag részrehajlásnak nincsenek alávetve? Vagy azt hiszik önök, hogy ezek nem tévedhetnek, még ha rosszakaratról nem szólunk is ? Ne tegyék fel a községi elöljáróságról, ne tegyék fel a községi elöljáróságnak becsülete nevében mondom, hogy oly érzéktelen és a magyarok istene őrizzen is meg, hogy oly érzéketlen legyen, hogy neki a dorgálás nem fáj; ne vonjuk meg tehát tőle a jogot, hogy felebbezhessen a dorgáló ítéletek ellen. Azután ott van, t. ház, mindjárt utána az a csudálatos újszülött, melyet még nem ismert a