Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

38 217. országos filés márcüins 11. 1886. világos képe előttünk az áldozat azon mértékének, mely ebből esetleg származbatik. Mert abban igenis egyetértek a t. előttem szólott képviselő úrral, hogy azt a feltevést, hogy ez az erkölcsi garantia az események folytán anyagi garantiává válhatik, merően chimericnsnak tekinteni nem szabad s midőn ej avaslat fölött szavazunk, szembe kell néznünk azon feltevéssel is, hogy a garantia vagyoni jelleget fog ölteni. Ámde, t. ház, a mulasztás megtörtént és én evvel szemben egy dolgot, ha nem is feltétlenül szükségesnek, de igenis kívánatosnak látok, tudni­illik azt, hogy elejét vegyük minden oly felfogás­nak, mintha a törvényhozás által elvileg elfogad­tatván a garantiának elvállalása, ebből folyólag a garantia esetleges terheinek számszerinti meg­állapítása most már az érdekelt államok kormá­nyainak tetszésére volna bizva és mintha a kor­mányoknak ily természetű megállapodása folytán további törvényhozási intézkedés nélkül lehetne bármely összeget a monarchia közösügyi költ­ségvetésébe fölvenni és a delegatio által megsza­vaztatni. (Helyeslés baljelbl.) Minden létezhető ily felfogással szemben kívánatosnak tartom, hogy az országgyűlés a maga jogát világosan és félreérthetetlenül fentartsa, mert ez a szerződés, a mely előttünk van s a mely az egyptomi pénzügyek rendezése ügyében a nagyhatalmak egyetemleges garantiáját állapítja meg, csonka szerződés; mert az, a mi annak elébb utóbb, ha tudniillik a garantia anyagilag igénybe vétetnék, kiegészítő részét fogja képezni, az az, hogy az egyes hatalmak hozzájárulásának mi a mér­téke és módja, ezen szerződésben nem foglaltatik. Ha tehát beáll az az eset, hogy a szerződés ezen kihagyott része abba kiegészítőlég beiktattassék s ha az európai nagyhatalmak megállapodásra jutottak arra nézve, hogy mi módon és mértékben járuljanak a jótállás anyagi effectuálásához, ez csakis azon az úton történhetik, a melyen ezen alapszerződés létesítése czéloztatik: tudniillik nálunk a két állam kormányainak a törvényhozá­sokhoz kell fordulniok apótszerződés jóváhagyása végett épen ugy, a mint ezt az alapszerződéssel tették. Nem hiszem, hogy e ház körében ezt valaki controvertálj a és ezért talán nem volna feltétlenül szükséges annak kimondása, ha csak ezen házra és parlamentre és Magyarországra kellene tekin­tettel lenni. De vannak oly előzmények, a melyekre most kiterjeszkedni nem óhajtok, de a melyek bizonyítják, hogy Magyarországnak alkotmányos jogait a külügyek kezelése és a nemzetközi szer­ződések körül érvényesíteni néha nem tartozik a legegyszerűbb és a legkönnyebb feladatok közé; ugy hogy minden később netán mesterségesen támasztott kételylyel szemben kívánatosnak tar­tom, hogy ezen szerződés elfogadása mellett a magyar országgyűlés mindkét háza egy nyilat­kozatban reserválja alkotmányos jogait azon esetre, ha a jótállást anyagilag akarnák igénybe venni ugy a mértéknek, mint a hozzájárulási módnak megállapítása tekintetéből. Hozzátehetem még azt, hogy én ezen hozzájárulási mértéknek vagy módnak discussióját ma még időelőttinek tartom ugyan, de általánosságban mégis kifeje­zést adok azon nézetemnek, hogy nem képzel­hető az, hogy monarchiánk, a mely, mint az indokolás is kifejti, az egyptomi ügyekben nincs első sorban érdekelve, ugyanazon mértékben vétessék igénybe, mint azok a nagyhatalmak, a melyek legvitálisabb érdekeinek egyik gyupontját Egyptom képezi. Ezek folytán van szerencsém a következő határozati javaslatot előterjeszteni és a t. kor­mányt kérni, hogy méltóztassék annak elfogadá­sához hozzájárulni, inert jöhetnek idők, midőn a magyar országgyűlés által kimondott ilyen óvás­nak a kormány és az ország hasznát veheti. A határozati javaslat következőképen hangzik (olvassd): „Határozati javaslat. Tekintettel erra, hogy a Londonban 1885. márczius 18-án kötött nemzetközi egyezmény értelmében az osztrák-magyar monarchia öt más nagyhatalommal együtt egy 9 millió font ster­lingre rugó egyptomi kölcsön 315 ezer fontban megállapított évi járulékainak pontos fizetésére egyetemleges jótállást vállalt: hogy azonban a jótállásból származható ter­heknek sem megosztási arányaira, sem teljesítési módozataira nézve a fentemlített egyezmény meg­állapodást nem tartalmaz: a magyar országgyűlés, midőn az egyez­ménynek és ahoz kapcsolt nyilatkozatnak be­czikkelyezéséhez hozzájárul, fentartja abbeli jogát, hogy a többi illetékes tényezőkkel együtt szabadon határozhasson azon arány és azon mó­dozatok fölött, melyben és melyek szerint az osztrák-magyar monarchia a jótállásból netán folyó terhek viselésében résztvegyen. Jelen határozat alkotmányos hozzájárulás czéljából közöltetni fog a magyar országgyűlés főrendiházával." (Helyeslés bálfelöl.) Elnök! Még egyszer fel fog olvastatni a határozati javaslat. Rakovszky István jegyző (olvassa.) Helfy Ignácz í T. ház! Elismerem, hogy ha a szőnyegen levő kérdést, nem mint önállót, ha­nem mint az összes keleti kérdés kiegészítő részét tekintjük, meg volna magyarázható áldozat, melynek hozatalára bennünket e törvényjavaslat felhív. Ertem tudniillik azt, hogy gyakran a politi­kai okok sokkal erősebbek a legéletbevágóbb gazdasági és pénzügyi kérdéseknél. S ha azt lát­nám egyfelől, hogy külügyi kormányzatunk csak­ugyan olyan nagy befolyást gyakorol a külügyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom