Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

217. országos Ülés m&rczins 31. 1886. m vezetésére és fejlődésére és különösen, ha azt látnám, hogy a külügyi vezetés csakugyan különös tekintettel van Magyarország érdekeire: én habozás nélkül megszavaznám az áldozatot, daczára annak, hogy terhét érezem. De én ép annak nem látom nyomát, a mire az indokolás és a t. előadó ur beszéde súlyt helyez. Én azt látom, hogy követtek oly politikát, melyet az összes magyar közvélemény Magyarország érdekeivel ellentétesnek talált és látom továbbá azt, hogy épen az osztrákmagyar monarchia befolyása a keleti ügyekre a többi nagyhatalmakéhoz képest a legeslegutolsó sorban áll. Ennek részleteire nézve azt hiszem, hogy épen a jelen perczben kiterjeszkednem egészen fölösleges. De magában a törvényjavaslatban is ki van fejezve a monarchiánk által gyakorlandó befolyás csekély mérve. Nem tudom, méltóztattak-e észrevenni egy kicsinyke dolgot, csak egy szó, de ez nagyon jellemző e törvényjavaslatban az összes alkudozásokra s különösen jellemző a befolyásra, melyet a mi monarchiánk az európai concertben s különösen a keleti ügyekben gyakorolni képes. A szerződéshez csatolt nyilatkozatban ki van emelve, hogy — a mint az eredeti szövegben áll — a szelvények beváltási helyéül csak London és Paris van kitűzve s hozzá van téve, hogy bele kell szúrni London és Paris közé Berlint. Ez az egy szó „ Berlin " nagyon sokat j elent és sokat magyaráz meg. (Ralijuk!) Megmagyarázza azt, hogy Németország, mely tényleg befolyt a rendezésbe s a mely érzi a maga nagyhatalmasságának súlyát, nem akart aláirni oly szerződést, melyben csak London és Paris van felemlíve Berlin mellőzésével, sőt abba sem akart beleegyezni, hogy harmadikul legyen felemlítve, hanem követelte, hogy a „London" szó után következzék a „Berlin" szó — itt is éreztetni akarván a maga súlyát. Ausztria-Magyarország hozzájárult az áldozathoz, a teherhez, de már annyi bátorsága nem volt a mi diplomatiánknak, hogy a szerződésben legyen benne Budapest. (Mozgás jobboldalon.) Hogyan juthatott volna eszébe Budapest, mikor még csak Bécsre sem mert gondolni ? (Derültség a ssélső baloldalon.) Ez magában véve nem látszik nagyfontosságú dolognak, de minden esetre igen jellemző. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mikor én ilyeneket látok s látom, hogy mily kevésre reducálódik a monarchia befolyása a külügyekre: nem tartom indokoltnak, hogy épen ezen czímen követeljenek tőlünk áldozatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. előadó ur egy plausibilis okot hozott fel. Azt mondotta, hogy ha nem is forognak fenn politikai okok, melyeknek gyöngeségét hihetőleg ő maga is érezte, fontos anyagi okok szólnak a törvényjavaslat elfogadása mellett, tudniillik a Suez-csatornához kötött érdekek. (Halljuk!) Már bocsánatot kérek, ezt mondhatja Francziaország, Olaszország, mondhatja egy más hatalom, de nem mondhatja épen Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen méltóztatnak már nagyon jól tudni, hogy minekünk, a Suez-esatornánál nincsenek valami különös érdekeink. Nem tudom, hogy ha tisztán magyar érdekekből felvettetnék azon kérdés, hogy fentartassék-e ott a szabad kereskedelem ? a fentartás mellett szavaznék-e. Hiszen a Suez-csatornán jön át egy része azon indiai gabonának, a mely versenyt csinál nekünk az európai piaczokon. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Én nem hiszem, hogy az előadó ur, a ki oly sokat foglalkozik közgazdasági kérdésekkel, képes legyen nekem bebizonyítani, hogy milyen volt például tavaly az arány kivitelünk és behozatalunk közt a suezi csatornán ? Eddig legalább ez nekünk mindig hátrányunkra ütött ki. Jól van; ellene nem tehetünk sem politikai okok, sem szabadkereskedelmi okok miatt; de hogy épen Magyarország érdeke kívánná, hogy hozzuk meg a kivánt nagy áldozatot, azt ezen szempontokból határozottan tagadom. Mindezeknél fogva én nem érzem magam azon helyzetben, hogy a törvényjavaslathoz hozzájáruljak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Igen röviden kötelességemnek tartom a szóban levő kérdésről nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Szólok mindenekelőtt reflectálva Irányi Dániel t. képviselő ur előadására. Egyik részére azoknak, miket Irányi t. képviselő ur felhozott, a felelet azon érvben rejlik, melylyel gróf Apponyi t. képviselő ur indokolta azt, hogy ő miért járul ezen szerződés beczikkelyezéséhez. Mert nem hiszem, hogy bárki is megtagadhatná fontosságát annak, hogy épen a keleten történő dolgok tekintetében monarchiánk elszigetelt állást ne foglaljon el, magát az európai concertből ki ne vonja (Helyeslés jóbbfelóT) és ez által önmaga ne hasson zavarólag arra, hogy azon intézkedések az európai nagyhatalmak együttes eljárása folytán történhessenek. A t. képviselő ur súlyt fektetett arra és mintegy támadólag említette fel, hogy ha annyira fontosnak tartjuk a törökországi viszonyokat, miért nem akadályoztuk meg 1877-ben az orosz-török háborút, miért engedtük megtörténni mindazokat, a mik akkor történtek? Ezekre t. ház, kiterjeszkedni ez alkalommalnem akarok. A történeti események — meg vagyok ez iránt nyugtatva —• azon politikát minden elfogulatlan előtt igazolták. De ha csak a pénzügyi szempontot tekintjük, méltóztassék a t. képviselő ur nekem megengedni, az általa még most is felemlített, akkor az országban annyit hangoztatott politikának néhány hétig követése többe került