Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

378 Tili. orsi*go» ülés május 7. 1886. fölkelésnél fel fognak merülni. Ma a közös hadseregnek mindjárt a mozgósításkor 30 millió szükségeltetik ; akkor, mikor ez a 30 millió elfogyott s a hadsereg mozgósítva és hadi lábon áll, naponként újabb 2 millió. A népfölkelésnek ruházata és annyi fegyverzete nincs; mert bármiként hivatkozzanak is a Wenzel-féle fegyverekre, azok 5 millió számot semmi esetre sem fognak tenni. Ezt egyébiránt elhallgatta a t. minister ur, hanem — mint Thaly t. képviselő ur bizonyára alapos értesülés után mondja — csak 400,000 ilyen fegyver fog rendelkezésre állani. Első sorban tehát gon doskodni kell a fegyverről, másodsorban a ruháról, minthogy a nemzetközi jog értelmében a népfelkelés csak akkor tekintethetik hadseregnek, ha ruhával és fegyverrel elvan látva. Ezen költségek merülnének fel első sorban. Hogy mennyire rúgnak, kiszámítani nem tudjuk; de ha látjuk azon óriási katonai költségvetést, melyet a delegatiók minden évben csupán a meglevő hadsereg fentartására megszavaznak, képzelhetjük, minő lesz az a költségvetés, ha majd a jelenleginél háromszorta nagyobb hadi erőt kell fizetni. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) De ha nem ismerjük is a népfölkelésnek előleges költségeit, tudva azt, hogy a rendes hadseregnek napi költségei 2 millióra mennek, nagyon könnyen kiszámíthatjuk az esetleges további költségeket, í millió 200,000 ember az állandó hadsereg, a közös hadsereg és a honvédség, 1 millió 800,000 ember lesz a magyarországi, közel 3 millió az osztrák népfelkelés, összesen tehát 6 millió főnyi csapatot kell élelmeznünk, 6 millió főnyi csapatnak napi élelmi szeréről kell gondoskodnunk. Ezt rendes körülmények között számítva, ha az 1 millió 200,000 seregnek napi élelmezése 2 millióba kerül, tehát legalább 10 millióra rúgna fel az egész költség. De ha e 10 milliótól, tekintve azt, hogy a népfölkelésnek élelmiszer pótlása harácsolás útján lenne fedezendő, valamivel alábbszállunk, sokban ez nem fog változni azért, mert hiszen megtehetjük azt, hogy csinálunk renteconversiót, csinálunk rente-adósságokat arra a reménységre, hogy a tőkét soha ki nem fizetjük, de nem tehetjük meg azt, hogy az ország lakosságának a legutolsó jószágát is elhajtsuk és azért soha kárpótlást neki ne adjunk. Ezt tehát minden körülmények között meg kell akadályozni, meg kell akadályozni a legnagyobb áldozatok árán is; és akkor megvan az az eredmény, hogy a népfölkeléssel erősbített összes hadiszükséglet legalább is 10 millióra fog rúgni naponként. Ez vonatkoznék a javaslatnak pénzügyi oldalára. És most áttérek arra, hogy vájjon a népfölkelést miként fogják beosztani, miként fogják kiképezni és egyáltalán mikép fogják képesíteni arra, hogy agy rendezett hadsereggel szemben az ütközést veszély nélkül elfogadhassa. Három évi tettleges sziolgálatra kötelezik a közös hadseregbe beszólított polgárokat. Három évi tettleges szolgálatból azonban csupán egy év fordittatik a tulajdonképeni kiképzésre, mert tudjuk azt, hogy az első két hónapban foglalkoznak a sorgyakorlattal

P azután átmennek a szakaszgyakorlatra és egyúttal az elméleti oktatásra, tavaszszal a századgyakorlatot, júniusban a zäszlóaljgyakorlatot végzik és őszszel a nagyobb csapattest keretében vesznek részt az ezredgyakorlatban. Tényleg tehát a közös hadseregben is csupán egy év az, a mi voltakép a katonának kiképzésére fordittatik^ A honvédségnél nyolcz hét van törvényeink szerint előírva. Igaz ugyan, hogy azt a nyolcz hetet, melyet a törvény meghatározott, a honvédelmi ministerium megtoldotta a tanzászlóaljakkal s a különféle tanfolyamokkal s egyáltalán a honvédség kiképzésének idejét is meghosszabbította. Nem kívánok arra súlyt fektetni, vájjon az az intézkedés a törvényhozás felhatalmazása alá miért nem vétetett. Csupán arra kívánok szorítkozni, hogy csakugyan szükség volt a tanzászlóaljaknak felállítására, mert tekintettel arra, hogy az ujonczok begyakorlása a legkedvezőtlenebb időszakra, épen az őszi hónapokra esik, a nyári tanzászlóaljakban való kiképzés előnye a késő őszszel való kiképzés felett kitűnik. De concedálandó az, hogy a honvédségnél a kiképzésre, bár a kerületi s dandárezred parancsnokok vizsgálatai az ellenkezőt igazolják, a 8 hét nem is elegendő, nincsen beigazolva, hogy miért kellene a közös hadsereg kiképzésére oly hosszas szolgálati időt kijelölni. És ha a gyalogságnál leszállítanák a szolgálati időt egy évre, ha a zárgyakorlatok, egyáltalán az alakiságok helyett több súlyt fektetnének a lövésben való kiképzésre, akkor minden körülmények között teljesen elegendő lenne egy évi szolgálat. Ezen egy évi szolgálati idő által nyert két évi tettleges szolgálat^ t. képviselő ház, nagyon elég indok volna arra hogy a honvédségnél a tartalékban a szolgálatot' meghosszabbítsa, a póttartalék hiányából származó eshetőségeknek elejét vegyük. Ám engedjék meg azt, hogy a tettleges szolgálat leszállításával a tartalékban való szolgálat 3—4 évvel hosszabbittassék meg a honvédségnél, hol fegyvergyakorlatokra ez időben már be nem hivatván, csak a haza veszélye esetében szólíttatnék fegyverbe. Ha úgy állítják fel az alternatívát, hogy vagy szolgálsz egy évig tettlegesen és tartozol 15 évig a tartalékba, vagy szolgálsz három évig s tartozol 42 évig a népfölkeléshez, akkor megvagyok győződve, hogy a legénység azt mondaná, hosszabbítsuk meg a tartalékban való szolgálatot, adjuk meg a hazának a lehetőséget, hogy kellő erővel bíró tartalékkal rendelkezzék, mintsem hogy egy minden tekintetben bizonytalan és ki nem próbált rendszer alapján lehessen felhasználni a polgárság legnagyobb részét oly czélra, oly eszközökkel,