Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236. országos ülés május 7. 1888. 379 melyek nem alkotmányosak és nem törvényesek, sem hadászati, sem financiális szempontból nem üdvösek. Ivánka Imre t. képviselő ur, ki a szabadságharczot nagyon csöndesen töltötte el, a mennyiben mint parlamentair Pákozdnál elfogatott, szives volt hivatkozni arra, hogy a szerb-bolgár háborúban 30 ezer főnyi veszteséget szenvedett a szerb hadsereg. Ezen adatot teljesen hitelesnek ismerem és igazat adok a-t. képviselő urnak, lmgy csakugyan elérkezett az idő, hogy ma, midőn oly hatásos a lövegtüz és a gyalogsági fegyverek is nagytávolságra visznek, határozott erővel, tekintélyes számmal biró póttartalékot kell teremteni s ezért a magam részéről teljesen méltányosnak találom, hogy a 80 ezernyi póttartalék növeléséről gondoskodjunk. De ha gondoskodnunk kell a póttartalék növeléséről, gondoskodjunk első sorban katonailag képzett póttartalékról, nem pedig holmi fegyver alatt nem szolgált embertömegről, aminőt ejavaslat a póttartalék bevonása után harczba vinni szándékozik. Voltaképen a hadseregek győzelmének titka nemcsak kellő fegyelemben s a helyes védrendszerben, hanem abban is áll, hogy bírjanak az erők helyes beosztásával, tudjanak takarékoskodni erejökkel, a mint tudott takarékoskodni a kis Poroszország, mely 80 év alatt Európának katonailag és politikailag legelső hatalmasságává nőtte ki magát. Poroszország, midőn a Napoleonidák uralmát első izben megtörte, visszavonult határai közé, fejlesztette a hadszervezetet, ápolta a lakosságban a német egység eszméjét és készült az alkalomra, midőn Barbarossa örökét átveszi, midőn Európa felett a hegemóniát a maga számára megszerzi, nem vett részt háborúban, nem tett ágy, mint Ausztria, mely hódításokra ment és fegyveres semlegességet csinált a dunai tartományokban, járt kétszer Schleswig-Holsteinban, a melyik Boszniával és egyéb ilyen kalandokkal pazarolta erejét, hanem megmaradt határai közt és midőn a beszámolás órája elérkezett, a katonailag szervezett, az erőtakarékosság által hatalmassá tett német hadsereg megtörte rövid idő alatt Francziaorszäg hatalmát. Nem használtak a Chassepotfegyverek, a melyek két ezer lépésről terítették le a porosz vezérkar tagjait, nem használtak a mitrailleusek, a melyek közeli távolságra utczákat sepernek, 150,000 ember tette le a fegyvert Sedánnál és a másik 150,000 Metznél. Az erőtakarékosság, az erőkkel való gazdálkodás, ez képezi minden államnak eíső sorban katonai politikáját. Ma azt mondják a túloldalon, hogy szükségünk van nagyobb létszámra, mert nem vagyunk képesek megvédelmezni határainkat, értve ez alatt, hogy nem fogják megvédeni határainkat Boszniától Galicziáig. Ez nagyon is érthető. De megvédelmezhettük volna minden körülmények közt akkor, ha nem bocsátkozunk katonai kalandokba, ha erőnk gyűjtésére, fegyveres erőnk kiképzésére fordítottuk volna az időt.(Ugy van! abal- és ssélső baloldal egyes •padjain.) Ma egyik komoly napilap hasábjain még az is felemlíttetik és az előadó ur is hivatkozott beszédében arra, hogy nekünk csak egy harczvonalunk van Oroszország felé, mert az a félelmes ellenség. Tényleg azonban három hadseregre van osztva a monarchia fegyveres ereje. Következőleg legalább is három oldalra léphet fel nagy hadtestekkel, egész hadsereggel. És ha tekintjük hazánknak politikai és földrajzi helyzetét, nagyon is érthető, hogy nekünk szükségünk van arra, hogy minél több katonai arczvonalunk, minéltöbb erőnk legyen, hogy bármely oldalról jövő támadást visszaverhessünk. Igaz ugyan, hogy vannak természetes határaink, de ezek erősbítésere alig történt valami. Leszámítva a déltiroli határerősítéseket és a nyugatgalicziai várerősbitéseket, sem a Kárpátok, sem déli határaink megerősítve nincsenek. (Helyeslés a ~bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Természetes, hogy azért szükségünk van arra, hogy minél nagyobb legyen a hadsereg, természetes, hogy nem lehet erőnket helyesen beosztani és inkább akarunk nagy tömegeket, mintsem rendszeresen szervezett hadseregeket állítani az ellenség elé. Ha ily helytelen a javaslat általános katonai szempontokból, még százszorta helytelenebb akkor, ha meggondoljuk, hogy e törvényjavaslat a honvédség ellen van első sorban irányozva. Mi a honvédségben nemzeti haderőnk magvát, a honvédtisztek lelkesedésében és buzgalmában biztos zálogát bírjuk annak, hogy a komoly vész pillanatában a haza mindenkor számíthat fiaira. Ebből az következnék, hogy ha védrendszerünket fejleszteni akarjuk, csak is ez alapon, a honvédség fejlesztése alapján tegyük azt, a mit azonban a javaslat el nem ér, hanem egyenesen a honvédség megsemmisítésére törekszik, (ügy van! a bal-és szélső baloldal egyes padjain.) # Kifejleszteni lehetne bizonyos körülmények közt, habár nem a népfelkelés alapján is védrendszerünket, de csak azon az úton, hogy a honvédségnek rendes, meghatározott létszámot adunk, a honvéd tisztikar helyzetét javítjuk és egy oly hadsereget szervezünk, a mely egyaránt méltó volna a korona és nemzet bizalmára, a mely katonailag teljesen szervezve van. Tényleg azonban nálunk a hadsereg szervezését nem ezen az alapon akarják folytatni, eltérnek attól, hogy mi hadviselő nemzet vagyunk első sorban, hogy nekünk, mint egyáltalában a kis nemzeteknek, vérünkben van, életkérdésünk, hogy megvédjük hazánkat. A honvédségnek jelenleg nincs meghatározott létszáma. Van ugyan tisztikarunk, mely ember48*