Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236. országos ttlos" májns 7. 1886. 377 ezen szolgálatok a népföikelés azon részére ruháztatnának át, mely fegyvert nem viselt, a hadseregben nem szolgált. De nem értem azt, ha a javaslat azt mondja, hogy mindenki 20 és 34 éven túl, a 42 évig szolgáljon, habár nem is volt alkalmas arra, hogy fegyvert viseljen s ha egyáltalában arra sem volt alkalmas, hogy helyőrségi szolgálatokat teljesítsen, miként lesz alkalmas arra később, mikor már családot alapított, mikor a megfeszített munka következtében elerőtlenedett? Az általános védkötelezettség elvének megfelelve, ha az mondatnék, hogy a 20—32 éves polgárok közül, a kik a közös hadseregben a honvédségnél fegyvert viselni nem képesek, végezzék a biztosítási szolgálatot, végezzék egyáltalában azon szolgálatokat, melyeket jelenleg a népfölkeléssel akarnak végeztetni. De nincs semmi ok arra, hogy miért erőltessük, miért forcirozznk, hogy épen a katonakötelezettségnek már eleget tett férfiak vonassanak újból katonakötelezettség alá, kivéve azon egy eshetőséget, a mely e javaslatnak egyedüli intentiója, hogy meghosszabbíttassék a védkötelezettség és a kik már annak eleget tettek, újból a. közös hadsereg soraiba beosztassanak és újból az ellenség elé vitessenek. Mint magam is katon-i, kinek volt alkalma foglalkozni a kiképzéssel, ismerem annak elemeit, annak nehézségeit, merem mondani, hogy komoly veszélyek pillanatában a t. honvédelmi minister ur által alkotmányos formák között felkelésre felhívott lakosság, az a sereg, mely fegyvert nem viselt, semmi körülmények között nem fogja teljesíthetni ezen kötelességét, teljesíteni fogja egyrésze, a mely már szolgált egy alkalommal, a melyet, midőn kiállittatik a népföikelés, ki fognak válogatni és azt mondják: te szolgáltál, állj ide, te nem szolgáltál, állj oda. És a kik már ismerték a fegyverkezelést és fegyelmet, azok mennek az ellenség elé és a kik nem voltak katonák, azok nem lesznek ezentúl sem. Ez azonban a legnagyobb mértékben igazságtalanság, igazságtalanság az ember ellen, de igazságtalanság az alkotmányos polgár ellen, mert azt követelni, hogy egy polgár, a kinek testi szervezete megbírja a 297a vagy hány kilo terhet, melyet a háborúban viselni kell,faz védkötelezettség alatt álljon 20 éves korától 42-ig, de a többi, a ki holmi kisebb testi fogyatkozás miatt nem képes szolgálni, 5—6 frt hadmentességi díj fizetése által kibújjon a véradó alól, ez az igazságnak, a polgári alkotmányos szabadságnak megfelelő sohasem lesz. A törvényjavaslat pedig tagadhatatlanul csak ezt ezélozza. De ha nem ezt czélozná, ha valósulna azon szép álom, melyet a t. előadó ur hangzatos beszédében jelzett, midőn azt mondja, hogy ma csak óráktól függ a háború sorsa, hogy ma a népfölkelésnek rohanni és győzni kell, akkor is kétségbe kell vonni, hogy ezen népfölkelést, a mely KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XI. KÖTET. katonailag kiképezve nincs, ha mindjárt arra alkalmas volna is, rendes ütközetbe bevinni soha nem lehet, de ha mégis bevitetnének egyszer, én kérem az istent, hogy mentse meg a hazát attól a szomorú eseménytől, hogy egy katonailag nem szervezett seregnek kellj en menni ütközetbe, mert hogy a népfölkelésnek mi lesz eredménye, ha minden fegyverfogható férfi a harezba vitetik, azt én nem mondom meg, t. ház, mert azt minden józan gondolkodású ember tudja. A népfölkelés, a mely nem szokta meg a katonai fegyelmet, a tüzet, az a népfölkelés meg fog indulni, letiporja a rendes gyalogságot, kezd futni visszafelé s egyetlen elvesztett csata elveszti az egész hazát, mert azt a megfutott hadsereget többé nem lehet összehozni. Felhozták többen azon indokot, hogy mi történik akkor, ha az állampolgárok legnagyobb része a 42 éves korig elvonatik a polgári munkától. Felhozták azt is, mi történik akkor, ki fogja pótolni a hadsereg szükségleteit, ki fog gondoskodni arról, hogy az a föld még az esetleg győzelmeskedő hadsereg számára is teremjen, ki fog gondoskodni arról, hogy a polgári rend, a polgári munka az ország határain belül teljesen föl ne bomoljon? De én megfordítva teszem fel a kérdést, t. ház. Én nem csak azt mondom, hogy ki fog dolgozni akkor, hanem azt kérdem első sorban is: mit fog enni az az 5 milliónyi katonaság, melyet a t. honvédelmi minister ur kivisz esetleg az ország határain túl? Mert azt hiszem, be fogj a látni mindenki, hogy ha 5 milliónyi lakosságot fegyverbe szólítunk, oly óriási tömegeket nyerünk, melyeknél az élelmiszer rendes szállítása teljesen lehetetlenné válik, ugy hogy e hadsereg csakis a harácsolásra lesz utalva és ekként lesz kénytelen magának az élelmet biztosítani. És honnét harácsolja össze a maga élelmét? Hiszen, ha kiviszszük az országból a népfelkelést, amint a minister ur bizonyos körülmények közt lehetőnek tartotta, akkor volna értelme annak, hogy egyszerűen felszólítják az intendaturát: ha nem adsz enni, ki fog menni egy század, vagy egy ezred ezen, vagy azon faluba, elhajtja a marhákat és elhozza onnan, ami élelem ott van. De mi történik, ha magunknak kell megadni ezen keserű áldozatot az ország határai közt ? Nem az-e, hogy az ország pár hónap alatt maga éli fel magát és nem lesz mit enni sem a hadseregnek, sem a népfölkelésnek s előáll az a körülmény, hogy meg leszünk verve a, nagy létszám által. (Ugy van.' a szélső baloldalon.) A pénzügyi nehézségekre nézve, minthogy közös hadügy ministerünk egyáltalában nem bocsátott adatokat a képviselőháznak rendelkezésére az iránt, hogy mily költségekkeljárna ez a dolog, mi teljes bizonytalanságban állunk e voltaképen legnagyobb kérdés előtt, kénytelen vagyok következtetni a hadsereg mostani költségéből azon költségekre, melyek a nép48