Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

346 23S- •"**••» Kéf »éjas 6. issi. hatalom megtámadhatja. Ez pedig lényeges különbség. (Ugy van! a baloldalon.) Mindezek igazolására tán elég lenne az 1868. törvényhozásra hivatkoznunk a védrendszert illetőleg. Az a törvényhozás korszakalkotó volt sok tekintetben, már azért is, mert a monarchia védelmi exigentiáit illetőleg a korona és a nemzet közt teljes egyetértés létezett és azért is, mert abban ismét kitűnt azon correlatió, mely mint említem, a nemzetközi helyzet és a védelmi szervezet közt létezik. A 60-as évek, t. ház, nagy világtörténelmi esemé nyéknek voltak tanúi, melyek Európa hatalmi viszonyait teljesen átalakították. Németország és Obiszorszag, a melyek addig tisztán geográfiai fogalmat képeztek, egységes, hatalmas, katonailag szervezett államokká tömörültek. Monarchiánk sem maradhatott el s igy történt védrendszerünk átalakítása, az általános védkötelezettség behozatala és a többi intézkedés. Nem szükség kiterjeszkednem arra, hogy a viszony monarchiánk, Németország és Olaszország között lényegesen megváltozott s barátságos, mondhatnám szövetséges viszony lett, melyet bizonyára mindenki szívesen üdvözöl. Már most, t. ház, szemben vagyunk egy törvényjavaslattal, mely a monarchia védrendszerét fejleszteni és szilárdabb alapokra fektetni kívánja. Az első kérdés tehát az, minő fordulat állott be a monarchia nemzetközi helyzetében, a mely ezen változást itt szükségessé teszi? A t. honvédelmi minister ur indokolásában előadja azt, hogy azóta be lett hozva másutt a népfölkelés intézménye, a minek következtében mi nem maradhatunk el. Nézetem szerint, ez nem egészen találó. Hiszen a népfölkelés mindenütt a védelem eszköze, annak tehát a monarchiával szemben támadó éle alig lehet. De hisz itten, t. ház, nemesak erről van szó, hanem a póttartalék, tulajdonképen a működő hadsereg szaporításáról, ez pedig már a monarchiának kifelé való actióképességét emeli. Én ennek indokát azon igen jelentékeny fordulatban keresem, mely a Balkán-félszigeten a berlini békekötés után létrejött és ott a hatalmi viszonyokat teljesen átalakította. Az minden esetre igen szomorú tünet, hogy (Halljuk! Halljuk!) valamint azon, hogy ugy mondjam, centripetális áramlatnak, mely a 60-as évek folytán kis államokat egységes államokká tömörített, az volt eredménye, hogy védelmi rendszerünket fejleszteni kellett, az ellenkező áramlatnak, a centrifugális áramlatnak, mely a Balkán-félszigeten egy nagy államot darabokra tört szét, szintén hasonló eredménye lett. Én azt hiszem, hogy ennek indoka inkább azon általános politikai irányzatnak veszedelmes voltában fekszik, a mely ottan a változást létrehozta. | Ugy látszik, át. kormány osztja Montesquieu | azon nézetét, hogy minden államot csak azon esz! közökkel lehet fentartani, melyek azt alkották s ; miután a Balkán-félszigeten az ottani helyzetet j fegyveres actió alkotta, azt hiszi, hogy fegyveres I actió fogja azt fentartani és fejleszteni s azért előre provideálni kivan. Ez, t. ház, oly eljárás, melyet helyteleníteni nem akarok, de ki kell emelnem, hogy ez a legnagyobb mértékben helyteleníti a t. kormánynak eddig követett külpolitikáját, (Élénk helyeslés balfelől) mert ez azt jelenti, hogy a t. kormánynak külpolitikája teljes fiaskót vallott, teljes veszteséget szenvedett. (Élénk helyeslés balfelől.) \ Már mostan, t. ház, megtudjuk azt, hogy mit ér! nek azok a hitegetések, hogy a berlini békekötés állandó megoldást képez, hogy Boszniának birtoka maga ellensúlyt képez azokért, mik ott történnek, hogy tehát ez a politika semmi áldozatot nem fog igénybe venni. Az áldozatok sorozata régen megkezdődött, (Igae/ Ugy van! a baloldalon) ez csak annak újabb lánczszeme és folytatása majd következik. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Mindenütt a világon, ; a hol formális parlamentaris viszonyok vannak, ezen javaslatnak benyújtása elég arra, hogy a kormány a törvényhozás bizalmát elveszítse. (Igaz! ügy van! balfelöl) S az, hogy ez nálunk nem történik, mutatja, hogy mennyire áll az, a mit a t. kormány mondott, hogy folytonos többségét politikája folytonos sikerének köszönheti. (Tetszés balfelől.) De bármint legyen is, a baj megvan és segédeszközökről kell gondoskodni. És ez az ok az, . a miért én kijelentettem, hogy e törvényjavaslat\ nak alapgondolata ellen nem voltam képes a merev negatió terére lépni. A mi első sorban a póttartalék elégtelenségének kérdését illeti, (Bálijuk ! Halljuk !) azt én vitatható nyilt kérdésnek tekintem. Feltétlenül he lyeslem, hogy a népfölkelési szolgálat kötelező legyen. Az ellen sincs kifogásom, hogy — természetesen a szükséges törvényes cautelák mellett — a népfölkelés esetleg az ország határain kivül is alkalmaztassék. Én ugy tartom, hogy ezer* ország védelmének csak egy biztosítéka van s ez az ellenséget megverni. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelől.) Minden erőt erre kell concentrálni. (Helyeslés balfelől.) És én, bocsánatot kérek, de nem oszthatom azt a felfogást, hogy például, ha a közös hadsereg és a honvédség, teszem fel, Galicziában küzd, akkor a népfölkelés itt az ország határain belül összetett kézzel nézze azt és megvárja, mig az ellenség bejön. Szeretek, t. ház, a múlt | példáin tanulni. Tudom azt, hogy az elmúlt időkben ezt az országot mennyi szerencsétlenség érte I annak folytán, hogy a nemesség, a mely azon * időknek felkelő serege volt, nem akart az ország