Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-235
235. országos filés májas 6. 188©. 345 véve, a melyet mint előre is kijelentettem, a honvédség jelenlegi felszerelése és stagnatiója mellett kellő feltételek mellett én megszavazni kész vagyok; de a jelen törvényjavaslatot hazánkra nézve oly veszélyesnek tartom, hogy ha lelkem forró vágyaként egy független, önálló Magyarország kormánya adná be és kívánná tőlem elfogadását, még akkor sem szavaznám meg. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. képviselőház! (Halljuk!) Én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. Meg vagyunk mi verve t. képviselőház, a t. kormány előterjesztésével. Itten van egy javaslat, melynek alapgondolatával szemben a priori nem akartam a merev negatió terére lépni; de mindamellett lehetetlens-ég volt ezt a javaslatot elfogadni, mert ez közjogunkra annyira sérelmes, szerkezetében, kiindulásában, alapjában olyannyira el van hibázva, hozzá oly felületesen van elkészítve, oly hiányosan van felszerelve, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) hogy komoly, alapos, lelkiismeretes törvényhozási tárgyalásnak substratumát nem képezheti. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én a törvényjavaslatnak fogyatkozásait oly sarkalatosnak, oly érdemlegeseknek tekintem, hogy lehetetlennek tartom azt módosítványok által javítani. {Ugy van! a balés szélső baloldalon.) Ez igy lévén, t, ház, előttünk nem lenne más alternatíva, mint egy más törvényjavaslatot benyújtani; de erre már azért sem vagyunk képesek, mert nem vagyunk a kellő adatok birtokában. Erről azonban majd későbben fogok szólni. Most csak azt jegyzem meg, hogy ha t. barátom Pulszky Ágoston, a ki tegnap a honvédelmi minister helyettese és championja gyanánt szerepelt, (Derültség balfelől) megtámadott bennünket azért, hogy ezt a törvényjavaslatot azért vetjük el, mert hangulatot akarunk csinálni, ugy t. barátom nem mért egyenlő mértékkel. Mert mig eljárásunkra a legszigorúbb mértéket alkalmazta, addig ezzel a törvényjavaslattal szemben, hogy azt elfogadta, a legenyhébb mértéket használja, a melynek magyarázatát én nem annyira parlamentaris indokokban, mint inkább felebaráti és keresztényi sugallásban találom, a melynek azonban jogosultságát itt el nem ismerem. (Tetszés a baloldalon.) E törvényjavaslat indokoltatik a monarchia nemzetközi helyzetének politikai és katonai szükségei és exigentiái által. Nem habozom, t. ház, kijelenteni, hogy ez exigentiák iránt teljes mértékben érzékkel viseltetem. (Helyeslés balfelől.) Én, t. ház, tisztában vagyok az iránt, hogy a magyar állam biztossága és a monarchia nagyhatalmi állása között solidaritás és kapcsolatos összefüggés van. (Helyeslés. Ugy KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XI KÖTET. van! balfelől.) Egyikének tartom a legnagyobb szerencsétlenségeknek, hogy voltak időszakok, a mikor a solidaritásnak ezen érzéke nem volt és nem lehetett elég erős. Ez azon igazán átkos közjogi viszálynak volt eredménye, mely a koronát a nemzettől elválasztotta. Reménylem, t. ház, hogy ez soha többé ismétlődni nem fog. (Helyeslés balfelöl.) És ha, t. ház, ezt felemlítem, ez csak azért történik, hogy abból okulást és tanulságot merítsünk. Miképen történhetett volna az, hogy Magyarország érzékkel viseltetett volna a monarchia nagyhatalmi állása iránt, midőn a hatalommal idegenkedésben állott, mikor a hatalomnak ereje okozta a magyar alkotmánynak elsenyvedését és mikor a magyar alkotmánynak helyreállítása összeesett azokkal a katasztrófákkal, a melyek a monarchiát nagyhatalmi állásában megingatták. És ha a t. honvédelmi minister ur tegnapelőtt azt mondta nekünk, hogy ezt a katasztrófát az okozta, hogy a monarchia katonailag készületlen volt, ugy én erre egész tisztelettel azt bátorkodom megjegyezni, hogy mi eddig e képviselőházban azon felfogásból indultunk ki, hogy ezt a katasztrófát az okozta, hogy a nemzet és fejedelem nem állottak egy alapon. (Ugy van! a baloldalon.) Hozzájárult ehhez még az is, t. ház, hogy a törvényhozásnak a külügyek vezetésére tényleg befolyása nem volt és igy történt azután az, hogy Magyarországon a külpolitikát illetőleg nem képződtek megállapodott nézetek és traditiók, a melyekkel pedig minden államnak ugy a kül , mint a belpolitika terén bírnia kell s a melyekkel, ha nem bir valamely állam, akkor azt méltán lehet hasonlítani oly hajóhoz, melynek nincs árbocza, nincs kormányrúdja s mety a szeleknek és haboknak védtelen játékává lesz. És ez annyival fontosabb t ház, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a monarchia védrendszere correlattóban van a nemzetközi helyzettel; a védrendszer dimensiói attól függnek, hogy a monarchia helyzete kedvező, vagy kedvezőtlen-e. És ha most, t. ház, a monarchia nemzetközi helyzetének kulcsát egy defensiv álláspontban keressük, természetes, hogy annak biztossága attól fog függni, hogy a monarchia ereje minő arányban és egyensúlyban van a szomszédos államok erejével. De ezt az arányt és egyensúlyt, t. ház, nem azon alapokon kell számítani, mint ahogy a t. honvédelmi minister ur teszi, ki a monarchia erejét azon számos millióval hasonlítja össze, melyeket itt mint az idegen államok haderejét feltüntetett, de a melyeknek katonai értéket tán maga sem fog tulajdonítani; hanem igenis ugy, hogy a monarchia erejét összemérjük azon esetleg működő sereg erejével, melvlyel a mona rchiát bármely európai nagy44