Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

342 23S, wrsaágos Uéc m^jms 6. ISSI. hadseregről is, (Zaj a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) A magyar ezredek — és ezt öntudattal és büszkén mondom, mind közös hadseregünkben a régi időben, mind most a legújabban történt kisebb hadjáratokban régi vitézségöknek megfeleltek; azon régi jó katonák voltak, a kik a nemzet becsülését kiérdemelték és habár 10—20 évig vannak is beosztva a hadseregbe, nem fogják megtagadni nemzetiségöket, a mint azt 1848-ban is megmutatták, mikor pedig még más szellem uralkodott a hadseregben és mégis haza tudtak jönni. (Igaz! Ugy van! Tetszés, jobbfelől.) Azt mondják a képviselő urak, hogy milyen bizalommal lehetünk azon katonák iránt, a kik nem is teszik le az esküt az alkotmányra. A képviselő urak ugy látszik, elfelejtik a védtörvényt; nem méltóztatnak figyelembe venni, hogy 30—32 éves korukig az illetők a honvédségbe osztatnak be, hol a honvédségi esküt teszik le s hogy ebben egyenesen benfoglaltatik a magyar alkotmányra való esküvés. Feltehető-e, hogy az a férfi, a ki 31—32 éves korában leteszi az esküt, 34—35 éves korában, ha behívják, azt meg fogja tagadni? (Nagy derültség a szélső baloldalon.) Lehet ezen nevetni, de az kétségtelen, hogy egy komoly férfi vagy nem esküszik, vagy ha esküszik, meg is tartja. (Ügy van! jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Most még egy megjegyzést, t. ház. Ernuszt Kelemen t. barátom előadásában volt egy passus, melyben azt monda, hogy ime, odavetik martalékul az ellenségnek azokat a népfelkelőket, mert hát azok nincsenek egyenruházva és nem részesülnek majd a nemzetközi jog oltalmában. A mi ezt illeti, az eredeti törvényjavaslatnak azon passusát, melyben az egyenruházás föltételesen volt felvéve, magam sem helyeslem; sőt követelem és kívánom, hogy a népfölkeíésnek azon része, a mely fegyverben fog szolgálni, minden esetre egyenruhában és olyforinán legyen felszerelve, hogy azt mindenkinek, mint combattanst elismerni kelljen és ne fordulhasson elő az, a mit a franezia franctireuröknél láttunk, a kik egyszerű blouseban voltak öltözködve, karkötővel és sipkával, a melyeket, ha valaki közeledett, a fegyverrel együtt könnyen el lehetett vetni a bokorba, és mikor az illető elment, őt hátulról meglőni. Ilyen adjustirungot én sem tartok helyesnek; de másrészt azon csapatoknak, a melyek arra hivatvák, hogy utakat, sánczokat csináljanak, műhelyekben dolgozzanak, töltényeket készítsenek a hadsereg részére stb., azoknak ilyen egyenruhára szükségük nincs. Ezeknél is azonban megkövetelem, hogy olyan ismertető jelekkel legyenek ellátva, melyek az ő beosztásukat az illető osztagokhoz kitünteti és ha e mellett ruhájuk belsejében az ő nationaléjuk és beosztásuk bevarratik, akkor egy müveit, eivilisált nemzetnek hadvezére az ilyeneket, ha elfogatnak is, de a mondottakat kimutatják, a haderőhöz tartozó részeknek el fogja ismerni és nem fogja őket fusiliroztatni. Hogy egyes visszaélések történtek és fognak történni, az természetes; ez azon ingerültség fokától függ, melylyel a harczolók egymás iránt vannak. Történtek és fognak történni oly esetek is, hogy egyik vagy másik csapat kegyetlenkedik és akkor az ellenség, ha ilyen csapatból foglyot ejt, annak nem pardonniroz. Efféle repressaliák előfordultak mindig, mióta ember van és fenn fognak állani, a mig ember lesz ; azokat teljesen mellőzni nem lehet. Olyan nemzetközi megállapodás, a mely tökéletes megnyugvást adhatna, nem létezik és nem is fog létezni egyhamar, mert azon megállapodásokat, melyek a brüsszeli conferentián e tekintetben létrejöttek, az államok és államhatalmak nem fogadták el. Ha pedig egyes államhatalom ezt vagy amazt tízszer is decretálja, de az ellenség nem fogadja el, akkor ő maga magát leköti s így ő repressaliákat nem gyakorolhat a másik fél kegyetlenkedései ellenében. (Ugy van! jobbfelől.) Itt megint mondok egy példát, talán nevetésre fogok vele a túloldalon alkalmat nyújtani, mert a veres keresztről szólok. A veres kereszt conventiója minden hatalmasság által el van fogadva; de azért, mert valaki veres keresztes szalagot visel a karján, az a golyó nem áll meg, a midőn ő a sebesülteket keresi a harcztéren.Az ellenség e jelvényt csak akkor respectálja, midőn már odáig nyomul elő, a hol az ambulance működik, vagy a kórház létezik. Ezen genfi conventiót igenis respectálják a kevésbé művelt nemzetek is, annál inkább respectálják a műveltek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Még csak a póttartalék öregbítésének szükségéről kívánok egy pár adattal szolgálni. A szerbbolgár háború a közelmúltban és a mint tudjuk, igen rövid idő alatt folyt le. Alig volt egypár ütközet és a szerb hadseregnek csak Belgrádban magában 3100 s egynéhány sebesültje volt. Nem gondolom, hogy túlzok, ha azt mondom, az elesettek s a vidéken maradt sebesültek száma tehet ugyanannyit. Ez tehát azon legfölebb 60 ezer mozgósított harczosnak tizedrésze volt és így ezen 60 ezernek egy tizedrésze két hét alatt harczképtelenné vált. Hogyha nincsen mivel — még pedig tanult emberekkel pótolni — akkor nem tudom, mit fog az ország tenni egy nagy háborúban. Ezen törvényjavaslatnak a korábbi törvénytől való eltérését épen azon gondoskodásban látom igazolva, hogy nem akar tanulatlan és be nem gyakorlott embereket a harcztérre vitetni, hanem azokat az embereket akarja felhasználni a hadseregnek és a honvédségnek kiegészítésére, a kik már szolgáltak, a kik midőn ismét behivattak, egypár nap alatt nemcsak hogy épen olyan jók, de mint