Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

235. orssAgM lléa a^ju I. IMI 343 tapasztalt katonák, még jobbak lesznek, mint az j ujonczok, a kik egypár hónap óta szolgálnak. (Helyeslés.) Ezek azok az okok, a melyekből kiindulva a törrényt elfogadom. Van nekem is néhány megjegyzésem, a melyeknek a törvény népszerűsítése érdekében a részletes tárgyalásnál kifejezést fogok adni. És valóban még egyszer csak sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy nem értette meg a t. képviselőház minden tagja azt, hogy a magyar embernek feladata körülállani a trónt és védelmezni Magyarországot minden viszonyok közt és nem szabad kicsinyes kifogásokkal oly fontos intézményt elodázni vagy elutasítani a mely döntő lehet rövid idő alatt, de adja Isten, hogy legalább 20 esztendőn innen ne legyen reá szükség ! (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Szily László: T. képviselőház! Mindenekelőtt megengedi a t. képviselőház, hogy az előttem szólott t képviselő urnak egyetlen egy nyilatkozatára válaszolhassak. (Halljuk!) Elég elbizakodottság volt a képviselő ur részéről, azt állítani, hogy a ki a véderő-törvényt ismeri, annak tudnia kell azt, hogy a katonaköteles 30—32 évét a honvédségnél töltvén, mint honvéd az alkotmányra megesküszik. Ez igaz, ezt tudja mindenki, de úgy látszik, a t. képviselő ur arról feledkezett meg és nekem is azon aggályomat nem világosította fel, hogy mi történik akkor, midőn a 32 éves honvéd a honvédségi kötelékből kikerül? Mert az eskü mindenkit csak azon időre kötelez, mig azon állomásnak, a melyben az esküt letette, keretében szolgál. És igen le fogna engem kötelezni a t. képviselő ur, ha megnyugtatna az iránt — a mit azonban nem hiszek —- hogy a honvédséget kiszolgált jövő népfelkelők, midőn a törvényjavaslat szerint a népfelkelés keretébe és ezzel a hadsereg keretébe beíratnak, minő esküt fognak tenni ? (ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Az én felfogásom az, hogy a jelenleg tárgyalás alatti törvényjavaslat szerint más esküt a katonai keretbe berendelt népfölkelő nem tehet, mint a katonai esküt s igy ő a honvédség esküjét ugy szólván visszaesküszi. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Ez az igazi! Ezt mondtam en is Szily László: Ezek után, t. ház, én elismerem, hogy a harczászat mai előre haladt modora és ennek folytán a háború gyors eldöntése indokából véderőtörvényünk azon intézkedése, hogy a népfelkelés egyedül önkéntesekből alakittassék meg, továbbra meg nem állhat. Ezen alapot el kell hagynunk és haderőnk fokozása érdekében népfelkelésünket a mai kor igényeinek megfelelőleg újra szervezni én is készen vagyok. Elismerem azt is, hogy a hadsereg póttartaléki jutalékának száma, teljesen elvontan tekintve, nem áll kellő arányban a hagsereg állományával. De ha mindezeket elismerem is t. ház, önként merül fel előttem a kérdés, hogy mi lehetett tehát indoka annak, hogy 1868-ban vagy is akkor, midőn az 1859. és 1866-ki szerencsétlen háborúk s azok tapasztalatai még oly élénken kellett, hogy emlékezetünkben legyenek, a mely tapasztalatok meg ismertették velünk a hátútöltő fegyverek pusztító hatását s enn«k folytán a háború oly gyors befejezhetőségét, hogy a toborzott önkénteseket még kellően fölszerelni sem valánk képesek, a midőn a háború már befejeztetett, ugy, hogy ezek még ellenséget sem láttak és szél kellett őket bocsátani, tehát a népfölkelés önkéntesekből való alakításának czélszerűtlenségérőt saját kárunkra és költségünkre a legfényesebben meggyőződhettünk, ezen tapasztalatok daczára mégis 1868-ban a tett előterjesztések alapján a képviselőház a népfölkelést önkéntesekbői határozta megalakítani, nem csak, de ugy ekkor, mint 1882-ben a hadsereg póttartalékának létszámát is elégnek találta. Mi lehet ennek oka t. ház? mert ennyi tények leelnében mégis csak kell indokának lenni, Nézetem szerint, nem lehet más oka, mint, hogy 1868-ban, tehát a védtörvény megalkotása alkalmával az akkori igen t. honvédelmi ministerben élt az erős hit és meggyőződés, hogy a honvédség felállításával és kellő felszerelésével oly haderőt teremt, mely képes lesz háború esetében a hadsereg keretében előálló hiányokat nem csak pótolni, hanem tekintélyes számával és harczképességével elanynyira istápolni, hogy a póttartalékok számának fölemelése nem lesz szükséges, háttérnek pedig elegendő lesz az önkéntesekből alakított népfölkelés. Ezen nézetnek kellett, hogy hódoljon az 1882-ki honvédelmiminister is, ki már megérte a honvédség nagy fejlettségét, mindenki által elismert harczképességét és mindezek daczára sem a népfölkelési alapot nem vál toztatta meg, sem pedig a póttartalék létszámának fölemelését még csak javaslatba se hozta. Hiába keresem, kutatom t. ház, más indokot nem találok, mint, hogy a jelenlegi t. honvédelmiminister ur a honvédség fejlesztésében megállt és az ezen nemzeti hadsereg fejlesztése által elérhető fokozódott erőt másut keresi, más alapból akarja meríteni és hogy a t. kormány most rendelkezik egy oly többséggel, mely e kendőzött törvényjavaslatot is megszavazni képes. De nem fogadhatom el, t. ház, e törvényjavaslatot még azért sem, mert én népünk javát a legtöbbnyire családos, koros embereket a jelenleg még érvényben lévő katonai bíráskodásnak alá