Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

234. «fKág« ti* méi%t i. ISSt. S35ép oly terhesek a törvényjavaslatnak intézkedései. Kézetem szerint ezen intézkedések közül kétségtelenül a legterhesebb az, mely a póttartalék kiegészítésére a 42—44 éves férfiak, családfők felhasználását rendeldeli el. Sokkal czélszerűbb lett volna annak idején évről évre, korosztályról-korosztályra külön póttartalékot alakitani részint azokból, akik családi okokból, vagy azokból,kik kisebb testi hibák miatt mentettek fel, szóval az ideiglenesen felmentettekbó'l. Igaz, hogy ez anyagi áldozatokba került volna; de most nem volnának abban a keserű helyzetben, hogy e ezélra a 32—34 éves férfiakat legyünk kénytelenek felhasználni. De hát ezzel elkéstünk, várakozni nem lehet; mert ezt a hiányt a lehető leghamarább kell pótolni. így tehát nem marad egyéb hátra, mint elfogadni a törvényjavaslatnak intézkedéseit. Elismerem azt is, hogy alakilag nem correct, hogy egy népfelkelési törvény keretébe oldassák meg a póttartalék kiegészítésének kérdése; de én az alakiságot mellékesnek tekintem, a súlyt mindig a lényegre fektetem és épen azért, mert akár a véderő-törvény módosításával, akár pedig a jelen törvényjavaslat keretében oldjuk meg a kérdést, ha nem tudunk külön elég póttartalékot szervezni, mindig ugyanazon elemeket kell e czélra felhasználnunk, meg tudok barátkozni azzal az eszmével, hogy ezen törvényjavaslat keretén belül oldassék meg a kérdés. A fősúlyt arra fektetem, hogy a 32—34 éves családos férfiak helyzetén lehetőleg könnyitsünk. Erre van mód, pénzáldozatba kerül, másba semmibe. Ez a mód az és itt nagyrészben egyetértek a Thaly Kálmán képviselő ur által javasoltakkal, kogy van mintegy 80 ezer póttartalékos. A számok iránt nem vagyok tájékozva, nem állanak adatok rendelkezésemre és igy azokat csak hozzávetőleg mondom. Tehát rendelkezésünkre áll mintegy 80 ezer póttartalékos. A Lajthán túli és a mi honvédségünk anyakönyvi állományában körülbelül 120 ezerrel van több, mint a mennyit a hadi létszám követel. Ezenkívül itt vannak az ideiglenesen felmentettek, a melyeknek száma legkevesebb 150 ezer. Összegezzük ezeket és bár nem nyerünk ugyan teljesen kielégítő póttartalékot, mert lehetnek olyan körülmények, midőn a póttartalék nem lesz elégséges, de igenis meg; kíméljük a családos férfiakat attól, hogy első sorban ők használtassanak fel és ha rájuk kerül a sor, fog ez történni a végszükség esetében, tehát akkor, a mikor ugy is mindenkinek kötelessége a hazáért életét és vérét feláldozni. Igaz, t. ház, hogy nézetem ellen azt az érvet lehet felhozni, hogy az jogsérelem, ha az illetők, a kik ideiglenesen felmentettek, most egyszerre kiképeztetés végett 4, 5—6 hétre behivatnak, családi körükből kiszakittatnak; de a mint el lehet követni az egyik sérelmet, ugy el lehet követni a másikat is. A második módosítás, a melyet nézetem szerint ezen a törvényjavaslaton eszközölni lehet, anélkül, hogy czélját veszélyeztetnék, az, hogy a népfölkelés második osztálya ne alkalmaztassék az országon kívül. Már a népfölkelés fogalma kizárja egyenesen annak idegen országban támadásra való elhasználását, miután feladata csak is a védelem, még pedig a localis védelem. De ha az első osztályt kiegészítési czélokra fel akarjuk használni, önként következik, hogy ezt az országon kivül is kell alkalmaznunk, miután a népfölkelőket a határok átlépésénél nem lehet az illető hadtestekből kiküszöbölni. Itt tehát a czél indokolja az intézkedést. De másként van ez a népfölkelés második osztályánál, mert annak nincs ily hivatása s igy felesleges a hason intézkedés is. E házban bizonyára a t. honvédelmi minister urnak van a legtöbb katonai tapasztalata. Kérdem őt, ki több nagy hadjáratban vett részt, hiszi s reméli-e, hogy azon előrehaladt korú férfiak, kik a népfölkelés második osztályát képezik, idegen földön való támadásra sikeresen használhatók '? Én azt hiszem, hogy hasznukat egyáltalában nem vennék, de igen is okoznának elég bajt. De eltekintve ezektől, én nem is tartom valószínűnek az egész nép fölkelés egyszerre való mozgósítását. Ha győzünk, akkor erre ugy sem lesz szükség, elég lesz a nápföikelést, főleg a 2-ik osztályt részletesen mozgósítani s ezek akkor a belföldi szolgálatot fogják teljesíteni. Ha legyőzettünk — mert ezt az esélyt sem szabad figyelmen kivül hagynunk — akkor talán beállhat az egész népfölkelés felhívásának szüksége, de akkor azután nem külföldön támadni, hanem itthon fogjuk védeni saját bőrünket. Szép dolog az, hogy Németországnak majdnem 6 millió, Oroszországnak pedig 10 milliónál több ember áll rendelkezésére. Csak hogy ezek többnyire a papíron szerepelnek, ezeket nem fogják soha sem mozgósítani, mert ezek felszereléséhez és eltartásához nincsen sem elégséges pénz, sem pedig elégséges forgalmi eszköz. A mi már most a kérdés pénzügyi részét illeti, ne adjuk magunkat illusióknak oda, a népfölkelés is költségeket okoz, de a ki a czélt óhajtja, annak meg kell adni az eszközöket is. Pénz nélkül seregeket, szervezni, ezt a tudományt nem találta föl senki, nem is fogja föltalálni. (Ugy van/ Ugy van! a jobboldalon.) Hogy mily nagyok legyenek e költségek, az a törvényhozástól függ. Ha a ruházás és felszerelésre csak is a meglevő készleteket használjuk fel, nem lesznek e költségek túlságosak. Ha azonban