Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

336 234- •«•**»• Vés májns 5. 1886. a népfölkelést teljesen fel akarnók ruházni és szerelni, akkor az mindenesetre óriási költséget okozna. De ezt, megvallom, pénzügyi viszonyaink között lehetetlennek is tartom. Ha már a költségekről szólottam, bátor leszek a t. honvédelmi minister ur figyelmét valamire felhívni, mi igen alkalmatos a költségek apasztására. Nemzeti gyengeségeink egyike, hogy súlyt fektetünk a külsőségekre, czifra ruházatra, örömünk vsn a csinos egyenruhában. Elevenítsük fel tehát a régi nemzetőrséget, támogassuk mindenütt a lövész-egyleteket. Engedjük meg azoknak, hogy népfölkelési szolgálatukat saját ruhájukban, saját maguk által választott tisztek alatt teljesítsék és akkor t. ház, nem csak költséget fogunk megtakarítani, de nyerünk hasznavehető elemeket is, miután feltételezhető, hogy ez egyletek gyakorolni fogják magukat, mi különben megfelelő intézkedések utján biztosítható is. És már most (Halljuk! Halljuk!) engedje meg a t. ház, nehogy újabb felszólalással türelmüket igénybe venni kénytelen legyek, hogy még egykét részletkérdésre kiterjeszkedjem. Az egyik oly kérdés t. ház, a melyre nézve a nézetek igen eltérők ugy a közvéleményben, mint a sajtóban. A kérdés tudniillik az, hogy vájjon azok, a kik a régi rendeletek értelmében a katonai szolgálat alól magukat kiváltották, felmenthetők lesznek-e a népfölkelés terhe siói is, v;igynem?A véderőbizotíság nem mentette föl őket és nézetem szerint igen helyesen. Mert megengedem azt t. ház, a kérdésben lehet pro és contra igen szép és jó periratokat csinálni; de ha veszszük a kérdést tisztán jogi szempontból is, hogy áll a dolog? Akkor, mikor e megváltás történt, fogalma sem volt még senkinek sem egy népfölkelés behozataláról. Nem lehet tehát feltételezni, hogy a hatóságok olyasmi alól adtak volna felmentést, mire még csak nem is gondoltak, másrészt pedig szintén nem tételezhető fel, hogy valaki olyasmi alól váltsa ki magát, miről fogalommal sem birt. De ettől eltekintve a legnagyobb méltánytalanság lett volna ezek felmentése. Ha már el kell viselni a védkötelezettség terheit, ám akkor ne nyomják e terhek csakis a szegény iparos és földmívelő széles vállait, de nyomják azok vállait is, kik akkor, mikor hazájukért síkra szállnak, egyúttal tetemes anyagi javaikat, az ezekkel járó életkényelmüket és életörömeiket is védelmezik. Én nem akarok a plutocratiának semmi előjogot sem adni, ha a szegény a haza ideális fogalmáért osztja vérét, sokkal inkább kötelessége ez a vagyonosnak. Végre még csak egy körülményre szabadjon kiterjeszkednem. Megengedem, hogy ily törvényjavaslat minden részletet fel nem karolhat, de vannak oly részletek, melyeket feltétlenül e törvény keretében kell megoldanunk. Ilyen például a tulajdonképeni népfölkelési csapatok vezény- és szolgálati nyelve. Azokra nézve,kikkiegészitési czélokrahasználtatnak fel, elesik az intézkedés szüksége, miután ezek beosztásuk szerint a hadsereg avagy honvédség vezénynyelvét követik. De szükséges ez intézkedés a tulajdonképeni népfölkelési csapatoknál. És ez okból bátor leszek a megfelelő szakasznál azon módosítást ajánlani, hogy a népfölkelési csapatok vezény- és szolgálati nyelve ép úgy a magyar, illetőleg Horvát-Sziavon és Dalmátországban a horvát legyen, mint az 1868:41. törvényczikk értelmében a honvédségnél. Ezek után elfogadom a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Tóth Ernő: Tekintettel arra, hogy a mai napra még egy interpellatió is van bejelentve, kérem a t. házat, kegyeskedjék nekem megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnöki Ennélfogva a képviselő ur beszédét a holnapi napon fogja elmondani s iv most Boda. Vilmos képviselő ur fogja interpellatió ját előterjeszteni. Boda Vilmos *. Úgy vagyok meggyőződve, hogy a képviselőnek, a mennyiben ez az országos érdekek keretébe beilleszthető, kötelessége saját kerületének, illetőleg megyéjének ügyeit is figyelemmel kisérni, még ha azon netán felhangzó vád. érhetné is, hogy haza beszél. (Halljukf Halljuk!) Én jelenleg Tolnamegyének eminens közgazdasági ügyéről leszek bátor szólani. A régi római mythologia fentartotta Janus isten emlékét, kinek tudvalevőleg az a meglepő tulajdonsága volt, hogy kétféle arczulattal birt. Sokan állítják s lehet, hogy részben igazuk is van, hogy kormányunk is ily kétféle arczulattal bir. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az egyik kegyteljes és mosolygó, a másik haragos és mogorva. Az egyik politikai barátai, a másik politikai ellenfelei felé fordul. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) A kormány kegy teljes és mosolygó arczulatát Tolnamegye soha sem látta és ahhoz sohasem volt szerencséje. (Ugy van! a szélső balfelöl) így például, midőn Tolnamegyében a fővárossal való összeköttetést kívánták létesíteni, ez csak oly módon jöhetett létre, hogy egy magán társulat vállalkozott, természetesen az érdekeltek hozzájárulásával, annak létesítésére. Midőn Szegszärdon polgári iskolát kellett létesíteni, Szegszárd óriási áldozatokat hozott. Hát még, midőn néhány nyughatatlan vérű és élénk