Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

334 234. országot filée májms i. 1886. részint végső elemben az úgynevezett népfőikelésben. Ha végig nézünk a hatalmak védelmi szervezetein, azt fogjuk tapasztalni, hogy a védrendszernek e három eleme van megvalósítva majdnem minden államban, bár az egyes államokban másmás, eltérő elnevezések alatt. Ott van Németország, a melynek megvan állandó hadserege, honvédsége, népfölkelése; ott van Francziaország, a melynek meg van actif armee-ja tartalékával és territoriál hadserege és ennek külön tartaléka, a mely körülbelül megfelel a mi népfölkelésünknek. Ott van Olaszország, a melynek állandó hadseregén kivül, még az ugy nevezett. mobil és territoriál milicekkel rendelkezik. Oroszország rendelkezik a kozák csapatok, továbbá az idegen népfajokból alakított lovasságon kivül, először az állandó hadsereggel, továbbá az úgynevezett birodalmi véderővel, mely első és második osztályból áll. Az is tény t. ház, hogy háború esetén, miután az állandó hadsereg egyesíti a legjobb erőket, mintán ez bir a leggyorsabb mozgási képességgel és ez keresi fel legelőször a hadjárat színhelyét, ennek jut a legfontosabb és legvállságosabb feladat megoldása. Ennek következése, hogy az állandó hadseregben állnak elő leghamarább a veszteségek és annak szüksége, hogy e veszteségek újabb erők által pótoltassanak. Azokat, kiket megkímél az ellenfél golyója, tönkre teszik a fáradalmak és e fáradalom által támasztott betegségek. Fényes példát szolgáltat a német és franczia háború. A németek győztek mindenütt az egész csatavonalon, de azért veszteségük emberekben óriási volt. És e veszteségeket is nem annyira a francziák golyói és szuronyai okozták, mint inkább a fáradalmak és betegségek. És itt figyelmébe ajánlom a t. háznak azon körülményt, (Halljuk!) hogy ez Francziaországban, a legfejlettebb culturállamok egyikében történt, hol vasutak ée kitűnő államútak álltak mindenütt a hadseregek rendelkezésére, hol a lakosság sűrűsége és vagyonossága folytán a sereg elhelyezése s ellátása a lehető legkönynyebb volt. Képzelhető tehát, hogy mily nagyok lennének e veszteségek akkor, hogy ha a hadjárat színhelye véletlenül oly tartomány lenne, a melynek culturája, forgalmi eszközei fejletlenek és ahol a hadsereg elhelyezése, valamint ellátása lehetőleg nehéz ? Ott mindenesetre a veszteségek háromszor oly nagyra tételezhetők fel. És figyelmébe ajánlom a t. háznak azon körülményt, hogy Európa valamennyi nagyhatalma között épen mi vagyunk azok, kik leghamarább juthatunk ily veszélyes helyzetbe. A többi nagyhatalmak gondoskodtak tehát állandó hadseregtik kiegészítéséről részint az által, a mi nézetem szerint leghelyesebb, hogy a czélra egy külön megfelelő póttartalékot alakítottak és részint azáltal, hogy véderejtiknek általam előbb jelzett többi elemeit a kiegészítés czéljaira felhasználták. Németországnak külön póttartaléka jóval meghaladja az egy milliót ésmiutánt. előadó barátom tegnap felhozta, hogy Németország az 1870-iki háború alkalmával mily óriási tömegeket szállított tisztekben és legénységben a hadsereg kiegészítésére Francziaországba, hozzá teszem, hogy Németországnak mindezek daczára még sem jutott eszébe e czélra a népfelkelést is igénybe venni, olyannyira kielégítő apóttartaléka. Oroszországnak úgynevezett birodalmi véderejének első osztályában a három milliót meghaladó ember áll rendelkezésére e czélra: Francziaországnak van 900,000, Olaszországnak 3—4 százezer embere. A mi bennünket illet, t. ház, igaz, hogy mi elkövettünk mindent a hadsereg és honvédség érdekében, de egyrészt elfelejtettünk gondoskodni annak kiegészítéséről és másrészt elfelejtettük a népfelkelést annak idején kellően szervezni. Nézzük a közös hadsereget. Annak hadi létszáma 800,000. Őszintén megvallva, igen tekintélyes haderő. És mi áll ennek kiegészítésére rendelkezésünkre ? 80,000 ember. Ebből alig egypár korosztály hasznavehető. Mert a kik nincsenek kiképezve, azok okozhatnak ugyan bajt, de hasznukat aligha fogják vehetni. A helyzet tehát tulajdonképen az, hogy az óriási hadi létszám mellett nincs póttartalék, mely a kiegészítésre szolgálna. A mi a népfelkelést illeti, annak szükségét elismertük már 1868-ban, csakhogy kizárólag önkéntesekből akartuk alakítani s igy lehetetlenné tettük annak előzetes szervezését. Az önkéntesek oly kiszámithatlan, oly előre meg nem határozható factor, melyre alapítva ily intézmény előzetes szervezése absolut lehetetlenség. De különben, hogy is szerveztük volna, hisz nem jelentkezett senki. Az én informatióm szerint 18 év alatt egyetlenegy önkéntes jelentkezett. Azok, kik a hadseregben vagy honvédségben 12 evés kötelezettségüknek eleget tettek, nem jelentkeztek a népfelkelésbe. E fölött nem csodálkozom, mert én embertől átlag csak emberit, de nem követelek emberfölöttit. Már pedig majdnem emberfölötti követelmény lenne, hogy az egyik a védelem összes terheit viselje, mig a másiknak ebből semmi sem jutna ki. De nem jelentkeztek önkéntesek azok közül sem, kik a hadsereg, valamint a honvédség szolgálata alól ideiglenesen felmentettek s ezt én annak tulajdonítom, hogy még mai nap is létezik nálunk bizonyos idegenkedés a katonai szolgálat iránt, a mit semmi sem bizonyít oly fényesen, mint ép azon visszaélések, törvénye] lenes kiszabadítások, melyek a sorozások alkalmával előfordulnak és melyekről már többször szó volt itt a házban. Teremteni kell tehát a póttartalékot, szervezni a népfelkelést. Ez czélja a törvényjavaslatnak. A minő nagy és terhes a feladat,