Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

g 217. országos ülés márezms >\. 1886. jesen absorbeálhatja a közigazgatást szabad tetszése szerint; meg van állapítva az, hogy a főispán intézkedési joga által teljesen összebonyolíthatja, összezavarhatja a közigazgatásnak rendes menetét, el van határozva az is, hogy valóságos bureaucraticus lábra állíttatik az egész régi megyei önkormányzat: de ezen szakasznak eldöntésétől függ nézetem szerint még az, hogy ki lesznek-e szolgáltatva a hivatalnoki önkénynek a honpolgárok, vagy a mint most már igazi bureaucraticus nyelven hallottam itt mondani: a kormányzottak, „les administrés", (Derültség a szélső baloldalon) a mint Laboulaye-nak a hires „Pudli fejedelem" czímü munkájában említtetik. Ki lesznek szolgáltatva igenis, legalább nagy mértékben, a honpolgárok a hivatali önkénynek, ha ezen szakasz megmarad, ugy a mint van. Mert ezen szakasz által a tisztviselők nagy mértékben fel lesznek szabadítva törvénytelen cselekmények elkövetésére s ezekért immunitással felruházva. De ezen szakasz csodálatosképen még azt sem mondja ki, hogy igenis tartozik felelni e törvénytelen cselekményekért az, a ki a törvénytelen cselekmény elkövetésére a rendeletet kiadta. Mondom, még ez sem mondatik ki e szakaszban. Azon okoskodások szerint, melyeket itt nevezetesen a t. ministerelnök ur részéről hallottunk, én el vagyok készülve arra, hogy tán az fog mondatni: Liszen ezen szakaszban nincs kimondva az, hogy egyáltalában nem lehet közvetlenül is felelősségre vonni a tisztviselőt, itt csak az van mondva, hogy fegyelmi utón nem lehet, a mi nem zárja ki azt, hogy bűnvádi eljárás útján ne lehessen felelős! égre vonni hivatalos bűntettért; de én, t. képviselőház, ugy ismerem a mostani eljárásra vonatkozó szabályokat, hogy a bűnvádi eljáráshoz csakis a fegyelmi eljárás útján lehet jutni; én azt hiszem, hogy a mostan fennálló, gyakorlatban levő szabályok szerint a fenyítő törvényszék vissza fogja utasítani a tisztviselő ellen emelt vádat azon ürügy alatt, hogy annak keresztül kell előbb mennie a fegyelmi eljárás fórumán és a fenyítő törvényszék csak akkor járhat el, ha az ügyet a fegyelmi választmány hozzá utasítja, mint nem magához tartozót. Egyébiránt hiszen nem is hivatali bűntettekről és vétségekről van szó; mert hiszen azt igen jól tudjuk, hogy az a felsőbb hatóság nem azt fogja megparancsolni az alatta levő tisztviselőnek, hogy magát megvesztegettesse, hogy sikkaszszon, hogy általában hivatalos hatalmával visszaéljen, hanem rendelhet meg neki oly cselekményeket, a melyek általában törvénybe ütköznek, a melyek az illetőkre nézve nagy mértékben sérelmesek a nélkül, hogy kártérítési kereset esetét képezzék. Az ilyen vétség ellenében csak fegyelmi úton lehet felelősségre vonás, az ezen úton való közvetlen felelősségre vonás alól pedig ezen szakasz a tisztviselőt kiveszi. De talán azt méltóztatnak mondani, hogy a 94. §. nem zárja ki azt, hogy ne vonattassék felelősségre az, a ki a rendeletet kiadta; hogy az magától értetődik. Hát, t. képviselőház, erre legelőször is bátor vagyok megjegyezni, hogy én azt tartom helyes és alkotmányos felfogásnak és eljárásnak, ha a tisztviselő azért, a mit elkövetett, illetőleg az általa elkövetett törvénysértésért közvetlenül maga vonatik felelősségre. Egyedül ezen az úton lehet megakadályozni azt, hogy igtn számos törvénysértés el ne követtessék, mert természetes, hogy ha a tisztviselő megtudja azt, hogy nem őt vonják felelősségre, sokkal könnyelműebben fog elbánni a törvénynyel; példának okáért az a szolgabíró nem sokat fog azzal gondolni, hogy az általa elkövetett cselekvényért majd az alispánt fogják felelősségre vonni, semmi esetre sem annyit, mintha saját bőréről volna szó. És általában, midőn elhárítás esete fordul elő, mindig ibis redibis procedúra következik be, ugy hogy a sok bába közt könnyen elvész a gyermek, az igazságnak kiszolgáltatása. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hanem hát ha nem akarná a t. kormány ezen közvetlen felelősségnek elvét továbbra fentartani, hát akkor is világosan ki kell mondani a törvényben expressa voce, hogy igenis felelősségre vonható az, a ki a törvénytelen rendeletet kiadta; és a fenforgó körülményeknél fogva, ha ez nem lesz kimondva, valóságos immunitást foglal magában minden emberre nézve, a ki alatta álló tisztviselőnek valami törvénytelen rendeletet fog kiadni. Nevezetesen arra fog az vezetni, hogy miután a kártérítési esetekre nézve már ki van mondva, hogy felelősségre vonható, ez a contradictio, a mely e két esetben lesz, egyenesen oda fog vezetni vagy legalább igen könnyen oda vezethet, hogy az, a ki meg van károsítva törvénytelen hatósági rendelet által, talán reményű azt, hogy kára megtéríttetik, de hogy másnemű sérelmeiért orvoslást fog kapni, arra kilátása alig van. Hogy miért nincsen kimondva épen ugy, mint a kártérítésnél: igenis felelősségre vonható a felsőbb tisztviselő, a ki a rendeletet kiadta, valóban alig lehet másutt indokát keresni és feltalálni, mint a főispánban, abban tudniillik, hogy a t. kormány egyáltalán nem akarta koczkáztatni azt, hogy majd a főispán is felelősségre fog vonatni, hogy majd az ő főispánja is, a kit ő csak a ministeri felelősség köpenyével akar megóvni, az majd fegyelmi úton is felelősségre fog vonatni. Ha ez a czél, ez az ok, még akkor is sokkai czélszertíbb volna kimondani azt, hogy felelősségre vonható az, a ki a rendeletet kiadta, kivéve a főispán; még az is jobb, mintha általánosságban