Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

217. országos ülés márezius 81. 1S86. 29 van odavetve, mert most bekövetkezik az, hogy nemcsak a főispán, hanem az alispán, mikor a szolgabírónak, a szolgabíró, mikor a községi elöl­járónak ad rendeletet, szintén nem lesz felelősségre vonható, mert arról, hogy felelősségre lesz von­ható, a törvény egyáltalán nem rendelkezik. Ter­mészetesen fenmarad még mindig az a kérdés, hogy mi történik az oly törvénytelen eljárással, a melyet a főispán rendel el. Ha a főispán részére nem akarja fentartani a t. kormány azt a jogot, hogy ő teljes önkénynyel járjon el, nem marad egyéb hátra, mint világosan kimondani azt, hogy a főispán is minden esetben, midőn rendelkezik, épen ugy a fegyelmi eljárás alá tartozik, mint bármely más halandó tisztviselő vagy pedig, ha a kormány a főispán állásával megegyeztethetőnek nem tar­taná, méltóztassék a főispán feleletre vonásának más módját javaslatba hozni. Hanem az a felelős­ség azután reális legyen, mert azzal, hogy egy^ szerűen a ministeri felelősség köpenyébe burkolja a főispánt, beérni egyáltalán nem lehet. Hanem tudjuk, t. ház, hogy a t. ministerelnök ur, daczára annak, hogy már oly bőven kimutat­tatott az egész vita folyamán, még mindig tagadja, hogy e törvény által a főispán rendelkezési joggal, az administratióba közvetlen beavatkozási joggal volna felruházva. Miután ezt tegnap is ismételni méltóztatott, kénytelen vagyok én is, t. ház, itt elősorolni és ismételni, hogy mi módon és mely esetekben van joga a főispánnak az administra­tióba intézkedőleg, rendelkezőleg beavatkozni. (Halljuk /) Joga van és módjában van mindenekelőtt be­avatkozni a számon kérő eljárásba, mire nézve az van mondva, hogy a számon kérő szék következté­ben előforduló intézkedéseket megteszi; tehát ő maga teszi meg. Továbbá alkalma van neki a be­avatkozásra az által, hogy kötelességévé van téve, hogy vizsgálja, meg legalább egyszer éven­ként ugy a központi, mint a kültisztviselők el­járását, sőt még egyes községek eljárását is s a tapasztaltak szerint rendelkezik. Erre vonatkozólag azután az van mondva, hogy az i) pont szerint rendelkezik. Mit mond az i) pont? Hogy rendelkezik a főispán az illető minister felhívására. Tehát valahányszor egy ministernek eszébe jut a megyékben valamit saját tárczája körében végrehajtatni, minden akadály nélkül meghagyja a főispán, hogy ezt teljesítse. Azután az van mondva, hogy „saját hatás­körében", tudniillik az ellenőrzési és felügyeleti körön belül. Hogy ez mit jelent, erre nézve vissza­utal a szakasz g) pontjára, hol az van mondva, hogy ha a hivatalok vizsgálata folytán, szükséges­nek tartja, azonnal rendelkezik. De azon kivül még bő forrása van a főispán rendelkezésének abban, hogy az úgynevezett halaszthatatlan, az állam érdekében halaszthatatlan intézkedéseket illetőleg közvetlenül rendelkezik, ha az alispán nem akarja azokat végrehajtani, vagy nincs jelen. Minthogy most már ezen halaszthatatlan intézkedések természete égészen meg van változtatva az által, hogy nemcsak halaszt­hatatlan rendőri intézkedések értetnek alatta, hanem kivétel nélkül bármire rámondhatja a minis­te\ hogy halaszthatatlan, ebből természetesen leg­bővebb forrása fakad annak, hogy a főispán szabad tetszése szerint intézkedik. Azt hiszem, t. ház, nem szükséges bővebb commentár, hogy mennyire meg van állapítva és biztosítva a főispán intézkedési joga. Hogy meny­nyire fog a főispán ezen jogával élni, az az ő egyéniségétől függ s függhet általában attól, hogy ebben a tekintetben micsoda rendszert, micsoda politikát akar majd követni a t. kormány. Hanem, hogy van joga s hogy ezen jog nem azért ada­tott a törvényben, hogy ne éljen vele, azt hiszem, ezt kétségbe vonni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon) Ha nem akarja a t. kormány azt, hogy fő­ispánja fegyelmi eljárás alá essék; mint rendel­kező tisztviselő, akkor jól van: ne méltóztassék megengedni, hogy éljen ezen jogával; de ha azt akarja, hogy éljen vele, akkor méltóztassék el­tűrni, hogy épugy alávettessék a fegyelmi eljárás­nak, mint bármely más tisztviselő. (Ugy van! bal­felöl.) Ezek szerint, t. képviselőház, az én szerény nézetem oda irányul, hogy tartassék meg ezen 94. szakasz mellőzésével, az eddig fenáilott törvény­nek 81. szakasza, a mely azt mondja, hogy nem vonható felelősségre a tisztviselő oly cselekvény­ért, melyet a törvény rendelete szerint követett el. Ez által legyen fentartva azon elv, mely büntető törvénykönyvünkben is kifejezést nyert, hogy a tisztviselő minden cselekvényeért személyesen, közvetlenül felelős; ezt kívánja az igaz alkot­mányosság elve; mert arra feljogosítani nem szabad senkit, hogy törvénytelen dolgot kövessen el. (Helyeslés balfelöl.) A törvényt megtartani tiszt­viselőnek, magánembernek egyiránt szent és mul­hatlan kötelessége. E tekintetben magánember és tisztviselő közt különbséget tenni nem szabad. (Helyeslés balftlől.) De még az esetben is, t. ház, ha ezen elvet nem akarná fentartani a t. kormány, akkor sem maradhat, nézetem szerint, a 94. szakasz, ugy mint van; akkor is ki kell tenni világosan például egy új bekezdésben, hogy igenis feleletre von­ható, a ki a törvénytelen rendeletet kiadta és akkor bele kell foglalni a főispánt is minden eset­ben, midőn végleg intézkedik; ha ez nem tetszik, mondom, méltóztassék valami más eljárást propo­nálni, csakhogy azután reális felelősséggel. Még az is jobb volna, ha például általában ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom