Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

234. orsaíltros ülés nájns 5. 1886. 359 állania az ország közvéleményével. Ily kifogások e törvény ellen nem emelhetők alaposan és csak arról tanúskodnak, hogy ily kifogások felhozatalával csakis leplezni kívánják azt, hogy érdemleges kifogások sokkal nehezebben hozhatók fel, hogyha komolyan biráljuk és figyelembe vesszük azt, hogy e nagy és súlyos teher elvállalását, múlhatatlanul megkövetelik a viszonyok. És még egyet akarok t. ház, megjegyezni. (Sálijuk! jóbbfélöl.) Gyakran és tegnap, sőt ma is felhozatott e törvény ellen az, hogy a népfölkelésnek a határon túl való felhasználása ellenkezik a népfölkelés tulajdonképeni természetével. Engedelmet kérek, de e felfogást ismét általában nem vagyok képes megérteni. A különbségről, melyet a defensiv és offensiv háború közt tétetni hallottam, nem lehet szó a hadászatban. Nagy szerencsétlenség hadászati szempontból defensiv vagy offensiv, védelmi vagy támadó háborúról beszélni. Erről csakis politikai szempontból lehet szó. Politikai szempontból lehet valamely háború támadó vagy védelmi, de katonai szempontból a dolog természete szerint, ha helyesen vezettetik, minden háborúnak támadónak kell lennie és védelminek csak akkor, ha valamely védelmi ponton hosszabb várakozás szükséges arra, hogy a támadás szerencsésen kezdessék. Ennek következtében minden intézkedés és minden törvény, mely a támadást nehezíti vagy lehetetlenné teszi, egyenesen a józan hadszervezet alapjába ütközik. Minden hadszervezet minden részének olyannak kell lennie, hogy bármikor támadásra legyen használható, mert valóban bátor vezér az, a id., mikor a támadást visszaverte, nem megy át a védelemből a támadásba és nem igyekszik üldözés által semmivé tenni az ellenséget. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Es lehetetlen bárminő hadsereg bármely alkatrészének csak védelemre szolgálnia, mert annak mindig készen kell lennie, hogy támadásra használtathassák; mely offensiv feladatok esetleg rövidek, esetleg utólagosak lehetnek, de a mely offensiv feladatok teljes hiánya soha semmi körülmények közt nem constatálható. És azon szenvedések és csapásokkal szemben, melyeket az újkori háború a megszállott területekre rá ró, nincs nagyobb érdek a háború alatt egy országra vonatkozólag, mint az, hogy ne ő legyen a háború színhelye, hanem az ellenséges ország. És valóban az ország védelme sokkal helyesebben és teljesebben lesz kezelhető, még a népfölkelés által is, ha ennek lehetőségében áll esetleg még a határokon túl is hatolni. Egyébiránt t. ház, ezek voltak azon részletek, a melyekre különösen kívántam a t. ház figyelmét felkérni, azon általános tekintetek szempontjából, melyek tegnap a honvédelmi minister ur igen jeles beszédében, valamint Gajáry t. képviselő ur beszédében szépen ki KÉPVH. XAPLÓ 1884—87. XI. KÖTET. | lettek fejtve és most csak legyen szabad még egynéhány megjegyzést tenni olyanokra, a miket a túloldalról a mai nap folyamán és tegnap Ernuszt Kelemen t. képviselő ur felszólalásából hallottam. (Mozgás a balon és szélső balon. Felkiáltások a bálon: Túloldal?) és melyeket teljesen figyelmen kivííl még sem hagyok. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, nem tarthatom czélszerünek ha akkor, mikor tehervállalásáról, a hadsereg szervezetének kiegészítéséről van szó, folyton megújjittatnak azon régi recriminatiók a közös hadsereg ellenében, melyek létjogukat és alapjukat az utolsó 16 ér óta nagyrészt teljesen elvesztették ; s nem tartom ezt helyes és oly eljárásnak, mely a törvény keresztülvitelét, — nem az itteni megszavazását, hanem az országban való keresztülvitelét — megkönyitené, mit pedig mindenkinek kell óhajtani. És ha Ernuszt Kelemen t. barátom a tegnapi napon megjegyezte azt, hogy képviselő lehet, de népképviselőnek nem tekinthető az, a ki a jelenlegi törvény megszavazásával kész az ország lakosságának egy nagy részét a katonai törvény és a katonai eljárás szigora aláhelyezni, ugy erre nézve polemisálni nem akarok, csupán csak két megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy midőn önök igen helyesen azt kívánták, hogy a népjog oltalma alá, illetőleg a nemzetközi jog oltama alá helyeztessék ezen népfölkelés, ugy, mint múlhatatlanul helyezni kell is: akkor ezzel már kimondották erre vonatkozólag, hogy a népfölkelés már, mint a katonai törvény, mint katonai eljárás uralma alatt nem állhat, mert a nemzetközi jog első elve az: hogy rendes combattansnak, minden körülmények közt csupán azon csapatok tekintetnek, melyek a katonai törvény uralma alatt állanak. A katonai törvény uralma tehát a nemzetközi jog védelmével a legszorosabb és elválaszthatatlan kapcsolatban áll. Egyébiránt nem hiszem, hogy legyen bárki is, a ki a népfölkelésnek tényleges hadi működését egyáltalában a katonai törvények szigora nélkül lehetőnek tartaná. És valóban csodálom, hogy az 1868-iki törvényre méltóztatnak hivatkozni; mert az 1868:XLII. törvényczikknek a leggyengébb szakasza a fegyelmi ügyekre vonatkozik. Hiszen az minden fegyelmet, minden rendes szervezetet a népfelkelés keretében merőben lehetetlenné tesz. (Halljuk! Halljuk!) Itt más, mint rendes katonai fegyelem és eljárás egyáltalában nem képzelhető. Nem mondom, hogy a jelenlegi katonai büntető eljárás és büntető törvénykönyv helyes, mert a katonai büntetőtörvénykönyv és eljárás nézetem szerint is módosítandó. (Helyeslés jobb- és bálfelöl.) És ennek minél előbb való módo| sítáeát részemről, valamint eddig a Deák-párt ke-