Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

330 234. •rusAgM tlen máfM 3. ISSf. belében és az után is minden alkalommal, a hol szóba lehetett hozni, ugy a ház kebelében, mint a delegáti óban szóba hoztam és előmozdítani ipar­kodtam, ugy ezentúl is mulhatlan kötelességemnek tartom hangsúlyozni. (Helyeslés jóbbfelol Hátijuk! Halljuk!) Azonban az, hogy a katonai büntető törvény­könyv és eljárás módosítandó, nem szolgálhat in­dokul arra, hogy ne járulhassak oly törvényjavas­lathoz, a mely múlhatatlanul szükséges, habár az ezen intézményben résztvevők a katonai büntető •törvénykönyv uralma alá kerülnek. Mert ha ezen szempontból indulnék ki, akkor az újonczokat sem ajánlhatnám, meg (Ugy van! johbfelől) s a honvéd­séghez való besorozáshoz sem járulhatnék ; nem tarthatnám helyesnek a csendőrséget, a mely szin­tén ezen katonai büntető törvény és eljárás uralma alatt áll. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelol.) Nevezetes kérdés a katonai büntetőtörvény­könyv ; de ez semmi esetre sem hozható kapcso­latba valamely másnemű törvénynyel vagy el nem fogadásával. (Ugy van! jóbbfelol. Zaj szélső bal­felől.) Második megjegyzésem — és ezzel befejezem előadásomat — az, hogy különbözőkép foghatjuk fel a népképviselő kötelességét, (Halljuk / Halljuk! Za'i szélső balfélől) de mindenesetre és minden kö­rülmények közt kötelessége a népképviselőnek az, hogy meggyőződése szerint járjon el, (Élénk he­lyeslés jóbbfelol. Zaj s nyugtalanság szélső balfélől) de másodszor kötelessége az, hogy midőn tudja, hogy valamely rendszabály a hazai intézmények keretében mulhatlanul érvényesítendő, habár nem is ért mindenben vele egyet, ne teremtsen oly han­gulatot, a mely ezen intézmény üdvös kifejlődésé­nek, a mely az ezen intézményben való megnyug­vásnak és ezen intézmény terhei megkönnyítésé­nek útját állja. (Élénk helyeslés jóbbfelol. Nagy zaj és mozgás a szélső balfelöl.) Ne szítson elégületlen­séget (Élénk helyeslés jóbbfelol. Nagy zaj és ellen­mondások bal- és szélső balfélől) oly terhekkel szemben, a melyek múlhatatlanul szükségesek és kikeriilhetetlenek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nem mondom, t. ház, hogy ne iparkodjék azokon könnyíteni, hogy ne iparkodjék azok át­vállalását, a mennyiben tehetségében áll, meg­gátolni (Zaj és mozgás szélső balfélől. Halljuk! Hall­juk ! jóbbfelol); de ne keltsen oly hangulatot, mely minden intézmény életbeléptetését, minden köte­lesség teljesítését, minden teher átvállalását sa­nyarúvá és nehézzé teszi, (Élénk helyeslés jobbftlöl) mert ily eljárással nem a nép érdekét képviseli, nem a nép érdekét valósítja meg, hanem a nép és a haza érdekeit rontja le. (Élénk ellenmondások bal­és szélső balfélől. Hosszas helyeslés és tetszés jóbbfelol.) Ernuszt Kelemen t. barátom ugyan kemény szavakkal élt azok irányában, a kik e törvény­javaslatot elfogadják; (Ellen-mondások a szélső bal­és balfélől. Halljuk! Halljuk I jóbbfelol) mert a ki azt mondja, hogy az, a ki elfogadja, lehet képviselő, de nem népképviselő (Igaz! bálról. Zajos ellenmon­dás jobbról) az súlyos vádat emel e ház mindazon tagjai ellen, kik a törvényt elfogadják. É kemény hangja daczára én nem akarok nekik kemény hangon válaszolni — pedig válaszolhatnék — (Nagy zaj a szélső balon. Halljuk! jobbról) hanem csak azt kívánom megjegyezni, hogy igenis, mint népképviselő jár el az, ki nyíltan megmondja meg­győződését, azt indokolja és azon terhet, melyet kikerülhetetlennek ismer el, ily színben és ily értelmű indokolással is kívánja föltüntetni, de nem jár igy el az, a ki — mint mondám — kikerülhe­tetlen terhet, mint olyat kivan föltüntetni, mely el­len folyvást zúgolódni kell és a mely ellenkezik az ország szabadságával, holott az a teher épen annak fentartására szükséges. Előterjesztett indo­kaim alapján elfogadom a törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés « jobboldalon.) Ernuszt Kelemen: A t. ház engedelmével szavaim'félreértése miatt vagyok kénytelen röviden felszólalni. Nem fogok visszaélni a ház türelmével, de minthogy Pulszky Ágost t. képviselő ur kemé­nyen megtámadott olyasmiért, a mit nem értett, engedje meg, hogy utaljak szavaimra, ugy, a mint azokat elmondtam. Midőn utaltam annak nélkülöz­hetetlen szükségére, hogy a korszellemnek meg­felelő humánus katonai büntető eljárást kell be­hozni, melyet már ismételve sürgettem e házban, akkor t. ház, azt mondtam, hogy azon nézetek, melyeket a Lajthán túl a prompt katonai' justitiá­ról hallottunk, nem felelnek meg az igazságszol­gáltatástermészetes felfogásának pedig igy szóltam: a ki daczára ennek, elfogad oly törvényjavaslatot, mely 19-ik évtől a 42-dik évig egy a korszellem­nek meg nem felelő katonai eljárásnak szolgáltatja át a polgárt, az lehet igen derék, tisztességes em­ber, de nézetem szerint nem lehet szabadelvű. (Zajos ellenmondás jobbról, ügy van ! balról.) Tessék a szavakra ügyelni és akkor ki fog derülni a kü­lönbség. A ki pedig a polgárt igy átszolgáltatja, a nélkül, hogy garantiákat kívánna: az igenis képviselő, de nem népképviselő; mert a nép érde­keit figyelmen kivül hagyja. (Élénk helyeslés balról.) Ezt mondtam, nem pedig azt, hogy a ki e törvényt elfogadja és igénytelen nézetemmel szembe száll, nem népképviselő. Ezt nem mond­hattam, mert tisztelem mindenkinek véleménysza­badságát. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Részemről egy­szerűen a beszéd szószerinti szövegére hivatkozom, melyben ez van: a ki ily justitiának szolgáltatja ki garantia nélkül a nemzet szine-javát, 19. évtől a 42. évig, (Zajos felkiáltások a baloldalon: Hiszen ez az! Derültség) az ugyan lehet képviselő, de nem népképviselő, mert a nép érdekei iránt nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom