Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

3S6 234. országos ülés májns 3. 188C. tartalékának szükségletét. És akkor az 5-ik §• eredmény, a mely a 32 — 35 éveseket csakis a póttartalék kimerülése után engedi beállittatni — és megjegyzem, hogy ezen korlátját az 5. §-nak, a mely világosan megmondja: „ha a háború folyama alatt a póttartalék nem elégséges

a a túlsó oldalról jött felszólalások több izben ignorálták —- akkor a póttartalék ezen sokkal bővebb kiképződése és sokkal nagyobb kerete ezen terhet és ezen veszélyt tetemesen meg fogja csökkenteni. Nem tagadom, sőt egyenesen elismertem, hogy erre szükséges volna az 1868-ik évi XL. törvényczikk némely intézkedéseinek reformja. De épen ezen törvény alkalmából és ezen törvény kapcsolatában tartom azt helyén levőnek, hogy ezt megemlítsük, hogy ezen következményekre utaljunk. És megvallom, hogy annak, hogy felszólaltam, oka nagyrészt épen az, hogy szükségesnek tartom, hogy e házból ráutaltassék ezen kérdés jelentőségére és utalás történjék arra, hogy az esetre, ha e változás történt, e törvény terhe minden tekintetben tetemesen csekélyebb lesz, mint a minőnek az most, első pillanatra látszik. Egyébiránt, t. ház, hogy a jövőben mily módosítások történjenek a védtörvényen, az iránt kívánságot fejezhetünk ki, de a felett most szavazni hivatva nem vagyunk, szavazni hivatva vagyunk tisztán és kizárólag a jelen törvényjavaslat felett. De, midőn azt hiszem, hogy a jelen törvényjavaslatnak egyik határozata múlhatatlanul szükséges; midőn azt látom, hogy a jelenlegi rendszerben, ha holnap háború találna kiütni, múlhatatlanul szükséges volna megszavazni a hadseregkiegészítésének azon lehetőségét, mely itt e javaslatban eontemplálva van; midőn látom továbbá azt, hogy a mi a másodosztályú póttartalékot képezi, az a katonai elveknek helyes szervezetén alapszik, akkor szavazatomat nem vonhatom meg e törvénytől. {Helyeslé jobbfelöl.) És legyen szabad röviden ezen második tételt, mely a túloldalról szintén élesen meg lett támadva, némely szempontból megvilágítani. {Halljuk!) Mindenekelőtt csodálkozom azon, hogy oly gyakran emlegettetett tegnap is, a mai felszólalásban is, hogy azon nagy tömegről, melyekről a jelen törvényjavaslat következtében szó lehetne, kellőleg rendelkezni, azokat kellőleg élelmezni, ellátni nem lehet és hogy kétségbe lett vonva azon elv, hogy a hadsereg nagysága egy igen lényeges factora a hadseregnek. Pedig, t. ház, ha nyugodtan és elfogulatlanul vizsgáljuk a kérdést, senki sem tagadja, hogy azon egyéb tényezők, melyeket Lits t. képviselő nr tegnapi figyelemre méltó felszólalásában említett, szintén fontosak a hadviselésben, de mégis első alapja a háborúnak, első kifejezője a nemzet és az állam erejének mindig a rendelkezésre álló hadsereg marad. „Ce sönt les gros batallions, qui decident" mondta I. Napóleon; természetesen azon nagy battailonok, melyek a harcz színhelyén megjelennek. De ezt vonta ma kétségbe Thaly képviselő ur. Érteném, ha ezt felhozná akkor, midőn a nyolczszázezer főnyi létszámról volna szó. De ugy tudom, ma erről nincs szó, ezen létszám csökkenését ma senki sem indítványozta és nem hiszem, hogy akadjon ma Európában álmok álmodója, ki azt higyje, hogy a mai időben a hadseregek csökkentése lehetséges volna. A mi pedig a népfölkelést illeti, egyáltalán nem vagyok képes felfogni, hogy ezen törvény következtében a tényleg fölhasználható erő, különösen azon állapotok közt, melyre Thaly képviselő ur hivatkozott, hogyan szaporodnék? Nem a hadsereg növeléséről van itt szó, nem a hadsereg létszámának kiterjesztéséről, hanem egyszerűen arról, hogy a hadsereg tényleg megállapított létszáma fentarthaió legyen és hogy a hadsereg tényleg megállapított létszáma azon feladatokra fordittassék, melyek a hadsereget és a honvédséget illetik és másodlagos feladatok miatt, melyeket mások is elvégeznek, a hadsereg ne legyen kénytelen a maga erejét lekötni. Botor és bizalomra ne .a méltó hadügyminister volna az, ki a népfölkelést akkor mozgósítaná, mikor a hadsereg még mozgósítva nincs, ki a népfölkeléssel akkor akarna bajlódni, mikor még — hogy ugy mondjam — a hadsereg gyeplői egészen kezében nincsenek. (Ugy van! jobb felől.) Nem is erről van itt szó, hanem arról, hogy ha valamely perczben a hadsereg megcsökken, az kiegészíttessék, hogy a hadseregben ne állhasson be azon elkedvetlenedés és kétségbeesés, mely a megfogyott számú batallionokból, ezredekből szokott szétáradni; arról van szó, hogy igenis a népfölkelés köréből vett elemek, azon elemek, a melyek hadképesek és harczkészek és pedig — remélem, hogy a módositvány a részleteknél el fog fogadtatni — kezdve az alsó korosztályoktól fölfelé, nem pedig kezdve a felső korosztályoknál, hogy ezen elemekkel kiegészíttessék és ezen elemekkel a harcz fentartassék. És t. ház, azon körülmény, hogy a múltban az utolsó két vagy három háború aránylag rövid folyamú volt és hogy különösen háborúk, a melyek rendkívül civilizált országban tartattak és a melyekben a két fél szervezete, állama, harczképessége közt igen nagy különbség állt fenn, a melyek egy hét, vagy legfölebb egy hó alatt eldőltek, nem engednek következtetni arra, hogy jövőben minden háború, különösen ha oly felek közt vívatik, a kik erőre és szervezetre egyenlők, a kik közt már az első pillanatban nagy egyenlőt-