Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-234
322 234. országos tt! behozták és mégis megverték 1866-ban a hadsereget, mert térdepléssel és német vezényszóval nem lehet megverni az ellenséget. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, többet mondhatok erre nézve és hivatkozhatom egy históriai példára, hogy egyes ezredeknek, csapatosztályoknak, fegyvernemeknek vezényletét mennyire tisztelik idegen nagy nemzetek. Tudvalevő dolog, (Halljuk! Halljuk!) hogy a magyar nemzet, mely legnagyobb dicsőségeit a katonai téren vívta ki, mely az egész világnak a mintaképül szolgáló fegyvernemet, a könnyű lovasságot, a huszárságot adta, melyet a magyar nemzet a maga bujdosóival szervezett európaszerte. Az első ily csapat, a Bercsényihuszárok, Törökországban szerveztetett magyar katonákból. Ez ezred bárom generatiója, mely Francziaország marsalljait végigélte, 1791 és 1794-ben egyik Bercsényi gróf által vezettetve Magyarországba visszatért és jelenleg cadrejei a 11. huszárezredbe vannak beosztva. Ezen ezred, mikor első generatiója, mely magyarokból alakult, kihalt, Eisass-Lotharingiában ujonczoztatott Haagenau és Saargemünd kerületekből, többnyire német lakosságból, csak tisztei közt voltak magyarok és a magyar vezénynyelvet mégis megtartotta és az ezrednek volt magyar csatadala, melyet Duniouriez alatt 1794-ben énekeltek a franczia-magyar huszárok, kik azonban Lotharingiában születtek. Ez mutatja, hogy a franczia nemzet ennyire respectálta a magyar fegyvernemet s az eredetileg magyar bujdosókból alkotott magyar huszárezred vezénynyelvet. Azt gondolom, hogy ezek a történelmi példák nem érdektelenek arra, hogy mily sokat követelnek viszont ettől a szegény magyar nemzettől, mikor azt akarják, hogy a népfölkeléshez a sorhadban kiszolgált legénység visszakerüljön a német vezényszó, a német zászló és igazságszolgáltatás alá. Szóval, t. ház, akármennyire vizsgáljam minden oldalról e törvényjavaslatot ugy jogilag, mint katonailag, azt találom, hogy még az sincs kizárva, hogy idegen érdekekért kalandos hadjáratot lehet ez alapon vinni; hogy ez a törvényjavaslat a magyarnemzet alkotmányos jogait a hadügyministernek mintegy zsákmányul dobja oda ég a magyar nemzetnek erejét, virágát egy ezen parlamentnek nem felelős hatalomnak szolgáltatja ki. Én tehát e kifejtett indokoknál fogva e törvényjavaslatot el nem fogadhatom, hanem ajánlom részemről ugy elvtársaim nevében a következő határozati javaslatot elfogadásra. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. Midőn az országot határaira törő vagy területére nyomidt külellenség megjelenése által veszély fenyegeti: minden fegyverfogható honpolgárnak — ki rendes katonai vagy honvédségi kötelékben nem áll — legszeni május 5 1886 tebb kötelessége az országgyűlés határozatára a népfölkelés zászlója alá sorakozni és a haza veszedelme elhárításáért — az önálló nemzeti hadsereget támogatva — végső erőfeszítésig küzdeni. Minthogy azonban a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a népfölkelésnek korántsem ily értelmű szervezését czélozza; sőt ellenkezőleg, nem egyéb az, mint — részint a már honvédköteiezettségüknek is eleget tett családapáknak s más meg • lett korú honpolgároknak, részint pedig még rendes sorozási idejüket el nem ért, be nem oktatott, fejletlen ifjaknak póttartalékosok gyanánt a közös hadsereg soraiba kiegészítésül bevonása s tetszés szerinti bentartása és alkalmazása által — a közös hadsereg létszámának ujabb jelentékeny felemelése s a hadkötelezettségnek 12 évről 22, illetőleg 24 évre kiterjesztése; minthogy tehát ezen intézkedéssel a Magyarország állami létének nyilt tagadásaként, az 1848-iki törvények ellenére még mindig létező közös hadsereg intézménye tetemesen erősbittetnék; minthogy továbbá e törvényjavaslattal a magyar országgyűlés ujouczmegajánlási sarkalatos joga —az esetleg megtagadott évi hadjutalék pótlásául alkalmazható népfölkelés behívása által —• könnyen kijátszhatóvá válnék; minthogy az ily módon tervezett népfölkelés bármikor, az országgyűlés megkérdezése nélkül zászlók alá szólittathatnék és a haza határain kivül is — esetleg idegen érdekekért vívandó kalandos hadjáratokba, hiábavaló vérontásra — vezéreltetnék ; minthogy végre ezen agynevezett „népfelkelés"-nek egyenesen póttartaléki minőségben sorhadi harezosokként alkalmazandó első osztálya — tehát nagyobb és hasonlíthatlanul harczképesebb része — idegen vezénylet, idegen zászlók alatt, idegen csapattestekbe volna meghatározatlan időre beosztva, a nem alkotmányos utón létrejött katonai büntetőtörvény és eljárás alatt állana s még csak nem is a honvédség — a hazai törvények iránti hűségre is kötelezve — hanem egyedül a hatalomnak vak engedelmességet követelő sorhadi esküt fogná letenni; mindezen nagyfontosságú közjogi okoknál s az országgyűlés független rendelkezési jogaira sérelmes czélzaínál fogva mondja ki a ház, hogy a fenforgó törvényjavaslatot nem fogadja el, hanem a kormányt egy a magyar állam önállóságának és alkotmányos jogai teljességének megfelelő s a népfölkelést e jelzett alapokon szervező új törvényjavaslat előterjesztésére utasítja. Beadja: Thaly Kálmán, Irányi Dániel, Győrffy Géza, dr. Tóth Ernő, Tors Kálmán. Hoitsy Pál, Madarász József, Orbán Balázs, Boda Vilmos, Bornemisza István, Ferenczi Miklós, Enyedi Lukács, Lukáts Gyula, Szederkényi Nándor, Helfy Ignácz, Olay Szilárd.