Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-234
234. országos ülés május 5. 1886. 3gg Méltóztattak beszédemből hallani, hogy mind a magam részéről, mind azok részéről, a kik velem egyetértenek a népfölkelés eszméjének általában nem vagyunk ellenesei, sőt meleg barátai vagyunk akkor, midőn az valamely védelmi háború gyámolítására csak is a haza és vele együtt a királyi trón érdekében az országgyűlés határozatából fog zászló alá hivatni. Mi az önálló nemzeti hadseregnek vagyunk hivei. Mi ezt az elvet, mint programmunk alappontját feladni nem fogjuk s ezért soha sem fogadhatjuk el e törvényjavaslatot, a mely a nemzetet a parlamenttől nem függő ministernek, a közös badügyministernek szolgáltatja ki. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Ily törvényjavaslatot e párt nem szavazhat meg soha. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: Nem könnyű szívvel szólalok fel t. ház, midőn azon szavazatomat kívánom indokolni, melylyel ezen javaslat elfogadásához járulok; (Halljuk! Halljuk !) mert tudom, igen jól, t. ház, hogy e javaslatban nagy tehervállalás foglaltatik a nemzet részéről, oly tehervállalás, melyet csak a szükség, csak a nemzet előnyének köztekintetei igazolnak. De azt részemről merőben tagadni vagyok kénytelen, a mit az imént szólott t. barátomtól hallottam, hogy a javaslatban jogfeladás volna. Mert a mennyire én határozmányait áttekinteni képes vagyok, a mennyiben az előző törvényekkel • összehasonlíthatlan, egyáltalában semmi jogfeladást benne nem találtam. Az előttünk fekvő javslatra vonatkozólag meggyőződésem egyszerűen az, hogy az egyáltalában el nem utasítható, mulhatlanul elfogadandó most; mivel még az esetre is, ha jelenleg az országgyűlés nem fogadná el, háború esetén annak mulhatlanul el kellene fogadtatnia. A javaslat határozmányai olyanok, melyek, ha nagyobb háború sújtja hazánkat, kikerülhetleuek, ugy, hogy a törvényjavaslatnak ezuttali elfogadása sokkal kisebb terhet hárít a polgárokra, mintha azok ama terhek előtt, melyeket később nem a törvényhozás akarata, nem a kormány bármely factorának elhatározása, hanem a viszonyok kényszerűsége hozná magával, készületlenül állanak. (Helyeslés a jobbóldalon.) Mert t. ház azzal tisztában kell lennünk, hogy az 1868. törvény alapján jelen hadszervezetünk kiépítve, betetőzve nincs akként, hogy nagyobb háború esélye elé aggodalom nélkül tekinthetnénk. A mennyire figyeltem az eddigi beszédekre, nem is tagadta senki sem, hogy a 80,000 főből álló póttartalék nagy háború esetén egyáltalában elégtelen az akkor mulhatlanul beálló fogyaték fedezésére. És ezért megvallom, nem fogadhatom el hitelesnek, még saját szándékára vonatkozólag sem, azon —nem kétlem — teljesen őszinte szavakat, melyeket Thaly t. képviselő ur mai beszédében használt; azt tudniillik, hogy nem magyar minister keze alatt levő közös hadsereg erősbítését ő és pártja semmi körülmények közt meg nem szavazza. Mert ezt felteszem hazafiúságukról, fel kell tennem, hogy bármi véleménynyel legyenek a közös hadsereg intézményéről, vagy valamely esetleg folytatott politikáról: akkor, ha tényleg háborúra kerül a sor és ha e háború folytatását a nemzet érdeke és becsülete követeli: akkor ők sem fognak attól vonakodni, hogj T a kellő erőt megadják a saját nemzeti érdekeinket, nemzeti létünket képviselő hadseregünknek. Thaly Kálmán: Közös hadügyministernek soha! Pulszky Ágost: Sajnálom, de nem szabad elfeledni semmi körülmények között, hogy bá,rki alatt áll üdministrativ tekintetben a hadsereg, háború alatt mindig a főparancsnok alatt áll és hogy akkor, mind a közös hadsereg, mind a honvédség a haza érdekeit képviseli. (Élénk helyeslés jobbról. Ellenmondások a szélső baloldalon) Egy hazafi sem fogja hazafias érzületével összeegyeztetni, előre bár mikép tiltakozzék is ellene, hogy a saját véreit, saját testvéreit magukban foglaló csapatoknak, a jogainkat és becsületünket képviselő hadseregnek meg ne adja a szükséges erőt. (Ellenmondás a szélső baloldalon) Engedjenek meg, t. képviselő urak, de mostam felszólalásaik sem téríthetnek el ama hitemtől, melyet az önök akkori magatartása iránt táplálok és melyet az események annak idején csak igazolhatnak. Egyébiránt, ha látom, hogy egy 80,000 főnyi póttartalék nagy háború esetén elégtelen, akkor kétségkívül most, midőn e törvényjavaslat előttünk fekszik, ha a törvényt nem szándékozik valaki elfogadni, azon kérdés merül fel előttem, hogy hogyan lehet és kell erről máskép gondoskodni, mert az, a ki ezen törvényjavaslatot visszautasítja, azon kötelezettséget vállalja magára, hogy ennek helyébe más valamit javasolj on. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert ez nem azon törvényjavaslatok közé tartozik, melyek visszautasítása után minden maradhat a régi állapotban. Ez múlhatatlan szükség fedezéséről gondoskodó törvényjavaslat és az, a ki ezt visszautasítja, kénytelen ezen szükség fedezésére, más módot indítványozni, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) még pedig más praeticus módot és olyat, mely tényleg fennálló intézményeink és törvényeink keretébe beilleszthető. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha, t. ház, ezt szemügyre veszem, más oldalról ezen törvényjavaslat indokainak és határozmányainak megbirálásánál nem téveszthetem szem elől azon tekintetet sem és itt tegnap felszólalt Ernuszt Kelement.barátommal merőben ellentétes álláspontra helyezkedem (Közbeszólás a szélső baloldalról: Egy idő óta!) Ebben mindig ellentétes álláspontot képviseltünk! hogy ezen törvényjavaslat határozmányai tulajdonképen az 1868: 41*
