Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-234

234, orsiágos ülés május 5. 1SS6. 315 Következik a napirend második tárgya, a népfölkelésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt magához a törvényjavaslathoz hozzászólanék, kívánok a t. előadó nr tegnapi megnyitó beszédének egy pontjára röviden reflectálni. A t. előadó ur egy nagyfontosságú eszmét pendített meg azért, hogy indokolja szükségességét a népfölkelési törvényjavaslatnak. O ugy mondja, az európai helyzet követeli ezen népfölkelés szervezését, miután az általános lefegyverezés különben annyira humanisticus eszméje nem léphet életbe, legalább egyhamar arra kilátás nincs. A t. előadó urnak ezen megpendített eszméjére több szónok refiectált tegnap, úgymint Lits Gyula t. barátom és a kormánypárt részéről, gondolom, Grajári t. képviselő ur, sőt ha jól emlékezem, Vadnay Károly t. képviselő ur is érintette legalább röviden a kérdést. Valójában érdemes tárgy arra, hogy a parlament ez eszmével foglalkozzék, kivált akkor, mikor ily alkalmas incidens kínálkozik reá. Hisz tudjuk, hogy egy Európa különböző nemzeteinek színe-javából, számos angol és belga parlamenti tagokból és svájczi kitűnőségekből álló, ezen czélért küzdő társulat — mely némileg magánjellegű, de nagyfontosságú ugyan azon egyéneknél fogva, kik benne résztvesznek — Shaftesbury lord elnöklete alatt évekkel ezelőtt évenkint tartani szokott összejöveteleit most Svájczban időrőlidőre megújítja, hol az eszme folyton szóba hozatik. Ennek a czélja, ugy gondolom, az, hogy ha nem remélhető is az eszmének hamar való eléretése a kormányok, nem a nép magatartása következtében, ez eszme legalább érleltessék, el ne aludjék, hanem a felszínén tartassák. (Helyeslés a szélső halon.) A t. előadó ur azonban mintegy vádkép Európa ellen hozta fel, hogy miután Európa nem teszi, következőleg nekünk is kell fegyverkeznünk. Vadnay képviselő ur pedig — ugy gondolom — utópiának nevezte az örök békét; az örök béke talán utópia, hanem az örök béke és egy tartós békének garantirozása az általános lefegyverzés által különböző dolog. Mi is ez utóbbit hisszük elérhetőnek. Az örök béke meggyőződésem szerint is az álmok sorába tartozik, de ha az európai nagyhatalmak elrendelnék az általános lefegyverezést, akkor legalább a tartós béke a eulturának és az emberiségre hasznos tevékenységnek üdvös fejlesztésére létre is hozatnék. De kérdem a t. előadó urat, tétettek-e kormányunk és a monarchia kormánya részéről indítványok e tekintetben ? Én azt gondolom, hogy ha az általános lefegyverzést nem, a mint ezt tegnap Lits Gyula képviselőtársam gúnyosan említette, Montenegró, vagy Monaceo fejedelme indítványozná, hanem indítványozná Európa legtekintélyesebb és legrégibb monarchiái egyikének koronás fejedelme: királyunk és az osztrák császár, ez nagy súlylyal birna a többi koronás fők előtt is. Ha a magyar kormány és a közös kormány feladatának tartaná ezt komolyan ajánlani, ezzel az összes emberiséget lekötelezné, mert ha ez nem érhető is el, ámbár az ily nagyfontosságú és az ily előkelő helyről jövő indítvány következtében, az elérhető, legalább a felelősség esnék le rólunk azért, hogy nem kezdeményeztük a monarchia egész súlyával azt a nagy eszmét, a melytől a népek boldog, békés haladása és a civilisatio jövője függ. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mi azonban a helyett, hogy ezt az eszmét komolyan kezdeményeznők, ösztönzünk másokat is a felfegyverkezésre, a tömeges fegyverbehivás által. A t. minister ur tegnapi beszédében azt mondta, hogy az ajánlott %iépfelkelési szervezet által fenyegetve semmiféle külállam sem érezheti magát. Én azonban utalok az orosz lapokra. Alig közöltettek a kormány intentiói és javaslatai, az orosz lapok siettek ezekből fegyvert kovácsolni és ezeket, mint a külföldet, különösen pedig az orosz államot fenyegető intézkedéseket feltüntetni. Megengedem, hogy ez czélzatos és alapjában valótlan, de utalok csak rá, hogy ez megtörtént. Ha ellenben mi, még pedig a monarchia tekintélyének egész súlyával kezdeményeztük volna az általános lefegyverzést s csak azután, ha ezen indítvány félrevettetett, kezdettük volna meg a népfölkelés szervezését, akkor ezen vád elesnék, mert menthetnők magunkat a meghiúsult kísérlettel. Hogy ezen előzetes dolog nem történt meg, csak azt hibáztatom részemről. A t. minister ur beszédének bevezetésében érintett némely oly körülményt is, a mely a tárgygyal nincsen szoros összefüggésben, de a mely mindinkább megvilágítja azon szellemet, a melyet a minister ur ezen törvényjavaslat elfogadása folytán magáénak vall. Feltűnt ugyanis előttem és ezt örömmel tapasztaltam, a minister urnak egy kifejezése. Azt mondta ugyanis a t. minister ur, hogy magyar-osztrák monarchia. Hát, t. ház, nem először halljuk ezt a szót, de a honvédelmi minister ur szájából, megvallom, Örömmel hallom. Jól megjegyeztem e kifejezést; üdvözlöm érte a minister urat és kívánom, hogy Bécsben is méltóztassék e kifejezést használni. Mert nem teszem fel a minister ur nyílt katonai jelleméről azt, hogy idehaza mintegy port akarna hinteni a magyaroknak szemébe e szép szóval, míg Bécsben a közös hadügyministerium által a kétfejű sas czímere alatt kiadott Militär-Schematismusban maga a minister ur neve is, mint k. k. Reichs-Generalé szerepel. Ilyen körülmények kötött nagy örömmel veszem, midőn a minister Ur magyar-osztrák mon-