Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-233
308 2ss> •rstAg*s ülés mijas 4. 1SS6 kívánok mutatni. Ez az, hogy ha általán véve is a törvényeket nem a kormánynak, banem az államnak, a hazának hozzuk, ugy ez különösen áll az előttünk fekvő törvényjavaslatról. A közigazgatási, törvénykezési, választási vagy tanügyi törvényterveket a pártszempont még csak megtámadhatja azzal a váddal, hogy nem a közüdv, hanem a hatalmi érdek előmozdítására szolgálnak ; de vájjon képzelhető-e olyan kormány, mely azt állítaná, hogy a népfölkelést az ő kormányzási idejében kelljen háborúnak indítani ? A ki ilyet hisz, bízvást elhiheti azt is, hogy az ember jobban érzi magát e földön akkor, midőn az reng s nem midőn talpa alatt szilárdan áll. Hiszen minden kormány telhetőleg arra munkál, hogy a békét biztosítsa, a meddig csak lehet, mert nyugalmasb időben mégis csak könnyebb a felelősség terhe s biztosabb a hazafias kötelességek teljesítésének sikere és öröme. Ha a kormány előtérj észté most e törvényjavaslatot, magáért csupán annyiban munkált, nehogy későbbi háborús időben az a súlyos vád érhesse: a béke idején elmúl aszta a harcz sikerének biztosítását! (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Mind ennek elmondására engemet nem pártszempont, hanem a haza megvédésének követelő érdeke készte. Czélravezetőbb, közgazdaságilag kiméletesb, pénzügyileg olcsóbb módját a fegyveres erő izmosításának nem tudom. Magát ez izmosítást — világrészünk mai állapotai mellett — elkerülhetetlenül szükségesnek s véderőnk mielébbi teljes rendezését a nemzeti létkérdés életbevágó ügyének tartom. Ennélfogva a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául teljes készséggel elfogadom. (Hossmnta/tó élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) LitS Gyula: T. ház ! A népfelkelés szervezésének szükségét a törvényjavaslat indokolása két kimagasló körülményre alapítja. Az egyik az, hogy a népfelkelés eszméjét, mint a haderő nélkülözhetetlen kiegészítését már az 1868-iki törvényhozás felvetette; a másik az, hogy a népfelkelés szervezése által a többi európai államoknak a mieinknél aránytalanul nagyobb haderejét megközelíteni, ha nem elérni kell iparkodnunk. Mindenesetre fontos két indok, mely komoly megfontolást igényel. És ép e szempontból, t. ház, nem birom megérteni, vájjon a hadügyi kormányzatot mily megnyugtató külügyi helyzet birta arra, hogy bár az 1868-iki tőrvényhozás szükségét látta már a népfelkelés szervezésének, csak 18 év után látja szükségesnek ez eszme effectuálását: daczára, hogy az időközben lezajlott porosz-franezia és orosztörök háború kapcsolatban Bosznia occupatiójával erre talán mégis elég intő példát szolgáltatott és ha nem, vájjon a külügyi helyzetnek mily megdöbbentő, aggasztó symptomái lehetnek azok, melyek ma ezen törvényjavaslat oly sürgős és hirtelen való előrántását indokolják ? A mi különösen sajátságos, az, hogy a hadügyi kormányzatnak 18 év volt szükséges az idegen államok hadügyi statistikájánnk megszerzésére, melyből most megértette, hogy a mi államunk 1.200,000 katonájával szemben Oroszországnak 10 l / s millió, Kémetországnak 4 2 /3 millió, Franeziaországnak 2 s /» millió, Olaszországnak pedig 2'/3 millió katonája van. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi különösen ezen utóbbi szempontot illeti, t. ház, megvallom, hogy a mig talán egyrészről ezen nagy aránytalanságot indokolni tudom, addig másrészről engem ezen nagy különbségvalami különös nagy aggodalommal nem tölt el. Mert egyrészt nem valószíníí, hogy a többi államok a nagy katonai tömeg megteremtésénél ugyanazon válogató rendszert követték volna, mely nálunk — hogy a ház egy t. szónokának terminus technikusával éljek — az ujonczozásnál évek óta dívott, hanem azt hiszem, hogy a többi államok az általános védkötelezettség behozatalával, tehát már évtizedek előtt megjöttek onnan, a hová mi ugy látszik csak ma kezdünk elérni, hogy a modern hadviselésnek nem annyira akrobaták és czirkuslovasokra — mint inkább gondolkodni tudó és értelmes katonákra van szüksége — és a testi izmosság — egy absolut fejlettségen túl, csak a felhasználás szerinti czél arányában szabad és kell, hogy tekintetbe vétessék! (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha más oldalról a többi államok statistikáját veszszíik szemügyre, engem nem döbbent meg az, hogy Oroszországnak, mely területére nagyobb, mint egész Európa, hadserege kilenczszer nagyobb, mint a mi hadseregünk és ha Franczia-, Német- és Olaszország területét és népességi viszonyait mérlegelem, nem lehet reám nézve meglepő, hogy ezen államok hadserege a mienket lényegesen túlszárnyalja, tehát ezen szomszéd-államok haderejét megközelíteni iparkodunk; de bátor vagyok kérdezni az igen t. minister urat: vájjon hiszi-e, hogy ezen törvényjavaslattal czélt fog érni és vájjon állanak-e ez iránt megbízható számadatok rendelkezésére ? És ha igen, vájjon az igen t. hadügyi kormányzat miként fogja tovább fejleszteni ezen hadügyi politika consequentiáját azon nem várt, de nem lehetetlen esetben, ha például a^ többi európai államok kedvezőbb pénzügyi és népességi viszonyaik felhasználásával, hadseregeik létszámát újabban és lényegesen fel fogják ' emelni ? Vájjon honnan fogja venni ezen óriási haderőnek fölszerelésére szükséges milliókat? Mert azt csak nem méltóztatik képzelni, hogy ez a fölkelő, a saját bocskorában és bundájában fog harczolni, (Derültség a szélső baloldalon) mert erre az a fölkelő nem is köteles talán és másrészt ilyen bőrsereg-féle primitív felszerelésű csapatokkal ma már nem lehet háborút viselni. Hacsak ugy nem
