Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

J06 2SS. országos ülés májns 4 1886. ely kevesebb közgazdasági, pénzügyi terhet ró eánk. Nem birok kitalálni kedvezőbbet annál, melyet e törvényjavaslat foglal magába. A közös hadsereg és honvédség, valamint a tartalék létszámának jelentékeny szaporítása folytonosan súlyosbítná pénzügyi állapotainknak úgyis nyomasztó voltát. Meg kell tehát alkudnunk a viszonyokkal s a törvényjavaslat azt teszi. Arra törekszik, hogy a létező s a begyakorolt haderő, közös hadsereg és honvédség, csorbíttatlan számban állhasson ki a harcz mezejére s eshető nagy veszteségeit — a mennyibea a szükség kívánja — a népfölkelés első osztályából, mint pótló forrásból egészíthesse ki. Az erre vonatkozó 5-ik szakaszt egy kiváló osztrák képviselő ugy kivánta volna módosítani, hogy c pótló forrás első sorban a honvédség legyen s azután a honvédség hézagait egészítsék ki a népfölkelés erősb elemeiből. Nem fogadták el, de ha elfogadják is, hasonló indítvány ebben a házban igen erélyes kifogásokat szült volna, mert nemzeti büszkeség és várakozás fűződik a mi honvédségünkhöz, melynek erőtlenítését ép háború idején aligha nézhetnénk jó szemmel. A törvényjavaslatnak minden esetre egyik leglényegesb szakasza a póttartaléki, de nem lehet azt őszinteség hiányával vádolni, midőn kereken kimondja, a mit foganatosítani kivan, sem pedig nem méltányos az egész reform súlypontját ez egy szakaszra vetni. Van abban egyéb lényeges is, mind ama fontos szolgálat, mely harczi időben igen sok személyt vesz igénybe: Yárőrizet, hidak, bányák, vasutak védelme fenyegetett pontokon, élelmi vonalak, szállítmányok biztosítása, helyőrségi, sőt nálunk — sajnos eshetőség szerint — egész táj őrségi szolgálat is. De hogy a népfölkelés ily fontos feladatokat a kellő időben kellő módon teljesíthessen : szükséges a gondos előkészítés, tudnillik nyilvántartás, a keretek megállapítása s a czélnak megfelelő személyek kijelölése, mert e nélkül meglepetés idejében olyan kapkodás állhatna be, mely sokba is kerülne, czélhoz sem vezetne. Hogy a népet nem kívánják az élet rendes munkáitól időelőtt elvonni, vagyis hogy a népsereggel békeidőn nem tartanak koronkénti fegyvergyakorlatokat: ez a kímélet nem fog nagyobb aggodalmakat szülni azoknál, a kik már látták, hogy harcz idején nemcsak gyalogsági, hanem tüzérségi szolgálatra is két-három havi idő alatt mily eredményes oktatás folyt mindenütt, a hol kéznél voltak mindjárt oly egyének, kik a gyors betanításra képesek. Ez az, a miről főkép gondoskodni kell. Ez az, a miért e törvényjavaslat kellő súlyt fektet a már szolgált és kiszolgált katonák részvételére. Nem vagyok optimistia, t. képviselőház! Nagyon is tudom és érzem, hogy az optimismus, mely megfontolatlan intézkedésekre és költekezésekre ragad, a politikai életben mily súlyos terheket hárít egész nemzedékekre. Hiszen azt is, hogy pénzügyeinket ma sem birjuk törekvéseink és szükségeinkhez képest rendezni, annak az optimismusnak tulajdoníthatjuk, mely legújabb alkotmányos korszakunk kezdetén jutott uralomra. S legkevésbé lehet és szabad rózsaszín szemüvegen nézni oly törvényjavaslatot, mely kényszert ró ránk a legkomorabb időre: háborúk esetére. Egy-egy részletre nézve nekem is vannak aggodalmaim és kétségeim; de azt tartom, hogy az optimismus sem lehet rosszabb eredményű, mint a mindent feketében látó pessimismus, mely ha általánosan vérré válnék, meddő csüggetegségre vezetne ép akkor, midőn mint egyik fötényezőre, egyenes lelkesedésre van szükség. Szerencse, hogy a phrasis nem temetheti el a honszeretet és áldozatkészség legerősb forrását: a nemzeti önérzetet. B. Andreánszky Gábor: Ez a phrásis! Vadnay Károly: A képviselő ur szokott phrásisokat mondani, mégpedig ugyancsak nagyokat. (Tetszés jőbbfelől.) Ha szomszédunkban nem rég oly ijedező aggodalmakat hallánk, hogy a nép fölkelésből Csehországban azonnal husszita-háború lenne, a fegyverre kapott socialisták pedig mindjárt az első perczben üszköt vetnének agyárakra; továbbá, ha akadt hazafi, ki ellenségek kárörömére hangoztatá, hogy háború kiütésekor, mielőtt egy puskalövés eldördülne, az állam már pénzügyileg tönkremenne : mindez oly erőtlen sápítozás, mely még a vértelen és pénztelen Törökország intéző köreiben sem kaphatott lábra, mert hiszen ott csak a legutóbbi időben is nagy számú sereget bírtak mozgósítani. Midőn egy hatalmával élni nem tudott párt, elvesztve többségét, a kisebbségre jutás keservét azzal enyhítgeti, hogy kedvtelve válik a közállapotok Schwarzmahlerjévé, teljességgel nem ott keresi az erőt, a honnan megizmosodását várhatná. Megvallom, hogy a népfölkelési vita párhuzamát nem kerülhetvén ki, már csak faji szeretetből is óhajtanám, hogy ez a párhuzam nagyban és egészben a mrelőnyünkre üssön ki. Nekünk is van okunk aggodalmakra, mert nem vagyunk egynyelvű, egyhitű nemzet. Valamint minden általános érvényű törvénynél: a népfölkelésinél is érezzük az egyöntetűség hiányának súlyát. De az e miatt előállható bajok ellen is lehet gondoskodni biztosítékról, mert ha nem lehetne, akkor hiba lett volna a honvédségi törvényt is megalkotni s hiba lett volna azt kívánni, hogy az állandó katonaság ezredeit saját ujonczozási területükre helyezzék. A mi pedig a pénzügyi tönköt illeti, attól valóban fázhatik minden jó lélek, de az egészséges bizalmat, a férfias szellemet e tekintetben sem szabad