Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-233
302 233. országos ülés május 4. 1886. törvényekben van. Láttuk, hogyan gondolkoztak katonai kormánytagok a magyar állam jogai felől, láttuk, hogyan respectálták alkotmányos kormányok tagjai a budget-jog korlátait. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És azért, igen helyesen, az 1868-iki törvényhozás, mely az elkobzott és ismét visszanyert alkotmány egész becsét felfogta, határozott korlátok közé szorította a kormány administrationalis jogát, kivált a pénz- és véradó feletti intézkedési jogot. Jó lesz, ha erről a jelen törvényhozás sem feledkezik meg. Midőn ezen kiszámíthatlan horderejű áldozatokatpdvánják a nemzettől,ugyanakkor még azon biztosíték sincs az illetőknek nyújtva, hogy ezen hazafias feláldozás az ellenség részéről félre nem magyaráztatik-e ? és ők elfogatás esetében közönséges latrokat megillető rövid elbánásban nem részesülnek. (Igaz ! TJgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Ezért kötelessége a törvényhozásnak azon biztosítékról gondoskodni, hogy e tekintetben vagy már előre nemzetközileg kellő garantianyujtassék.vagy pedig az illetők oly felszerelésben részesüljenek, mely őket az egész hadsereggel egy niveaura helyezze, számukra ugyanazon eljárást biztosítva. (Helyeslés a báloldalon.) De e törvényjavaslat életbeléptetése lázas sietséggel történik, állítólag katonai érdekből, mire más államok példái utaltak. Sajátságos, hogy azok, kik más államokban létező helyes administrationalis, jogi stb. intézmények iránt nem bírnak kellő érzékkel, a terhes véradót acceptálni akarják, daczára az eltérő geographiai, népesedési és anyagi alkotmányos állapotoknak ; daczára, hogy azoknak vagy revanche- vagy hódítási politika a czéljuk, mig monarchiánk hivatása békés természetű, mint azt 1868-ban az akkori honvédelmi minister a vitánál jelezte, mondván, hogy elég nagy arra, hogy hódításra nincs szüksége, de nincs is veszíteni valója, azért az új védrendszer kiválólag védelmi természetü.Ugyanakkor Deák Ferencz kijelentette, hogy hódító háborúra pazarolni a nép vérét és Tagyonát politikailag és erkölcsileg is bűnös. Várjuk meg tehát, t. ház, a határt; biztosítsuk a nemzetet, hogy e nagy véráldozat kizárólag csak a haza védelmére alkalmaztathatik, mert a történelem eléggé tanúskodik arról, hogy könnyelmű kormányok visszaéltek a kezükbe letett nagy hatalommal. És ha érthető is az, hogy egy nemzet saját tűzhelyének védelmére egy őt évtizedekre megbénító harczra képes kelni, azt Francziaország mutatta, de nem szabad e nemzeti csapásnak hódító politikai vfigy nagyzási viszketegből bekövetkeznie. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindezen kifejtett aggályokkal szemben egyedül a katonai szempont áll és ha azon ellenvetésekre, melyek tehetők azon szempontból, hogy ily nagy tömegnek mozgósítása, anyagi ellátása, tisztekkel való felszerelése, a nyert elégedetlen elemeknek kétes harczias értékére nem is helyeztetnék kellő súly, mégis az előbb felsorolt aggályok nekem elegendők e törvényjavaslat megszavazásának lehetetlenné tételére. Ez volt, t. ház, az indok, hogy az ellenzéki tagok, akkor midőn a véderő-bizottságban e törvényjavaslat tárgyaltatott, elfoglalva levén egyrészben a fontos köztörvényhatósági törvényjavaslattal, másrészben a t. honvédelmi minister úrtól azon felvilágosítást nyerve, hogy fontosabb elvi változtatásba be nem egyezhet, kijelentették, hogy e törvény tárgyalásában, mely nem felel meg a népfölkelési hivatásnak, bele nem bocsátkoznak, mert, t. ház, ha tagadhatlan, igen fontos kötelesség a véderő kellő karban tartása, legalább is oly fontos az is, hogy a nemzetnek alkotmányos joga és befolyása mindenkor megóva legyen. (Helyeslés balfelöl.) E nézetnek adott kifejezést az 1868-ki törvények tárgyalásánál az akkori honvédelmi minister ur gróf Andrássy Gyula, midőn kijelentette, hogy daczára a véderő szervezése sürgősségének, visszautasította azon alapot a magyar kormány, melyre e kérdés a kezdeményezés stádiumában fektetve volt. (Helyeslés a baloldalon.) De én azon hitben ringatom magamat, hogy e törvényjavaslatot igy a ház többsége sem fogadja el; nemcsak azért, mert ez nem lehet pártkérdés r hanem azért sem, mert igénytelen nézetem szerint a pártfegyelemnek is végre meg vannak a határai, (Helyeslés balfelöl) mert ha egész készséggel elismerem, hogy egy bizonyos stabilitás a kormányzásban nélkülözhetlen, hogy beigazolhassa működésének sikereit, ép oly veszélyes, ha az hosszú időre terjesztetik ki, mert nem nyújt alkalmat a károsnak bizonyultat megváltoztatni. A kormányhatalom szálai átölelik az egész nemzeti működést és megakadályozzák annak természetes fejlődését és hamisítlan kifejezését; ép ngy jár vele a távoli szemlélő, mint azon amerikai utas, ki a távolból lát gyönyörűen mindenféle szinfí pompában csillogó őserdőket, egyszerre felkerekedik egy nagy vihar, halomra dönti az erdőket és csak akkor veszi észre a figyelmes kutató, hogy az őserdők rég elkorhadt fákból állottak, a csalfa külszint azon kúszó növényektől kölcsönözve, melyek megfosztva az erdőt a szabad levegőtől, világosságtól, napfénytől, azt a pusztulásra kárhoztatták. (Élénk tetszés balfélől.) Ugyanezt tapasztaljuk az államok történetében is. Minden osztály, párt, kormány meg tudta adni a külső látszatot, de összeomlott a próbáltatás nehéz óráiban és csak később szolgáltatta részére a történelem, a valódi hamisítlan igazságszolgáltatást. (Helyeslés balfélől.) T. ház! Ha szent kötelessége a képviselőnek minden egyes törvényjavaslatot lelkiismeretesen meglatolgatni és felette igy szavazni, kétszeres
