Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

f 233. országos Klí véderőnek végső megfeszítése, tiltja, hogy a népfölkelés legfiatalabb 5 korosztálya ismét a sorhad terhesebb szolgálatába behívassák. A nemzetgazdászatnak is foelve ez; mert sehol sem létezik azon elv, hogy könnyebb szolgálat után ismét nehezebbre alkalmaztassanak, hogy a családi existenfiának nyugalma és biztonsága gyengébb alapra változtassák, az életkor haladásával pedig már az 1868-iki törvény a tartalékosoknál elrendeli, hogy korosztály szerint hivandók be. Ugyanazt követeli a porosz törvény is, mert ottan a népfölkelés csak a Landwehr pótlására fordittatik, ez is csak akkor történik korosztályonként, ha már a Landwehrnek, úgymint a tartaléknak minden korosztályai be vannak híva és nem elegendők. Még Oroszországban is az az intentio, az egy éves ujonczok intézménye által egy oly nagy tartalékot teremteni, hogy semmi esetben se kelljen az opoltscheniet népfölkelési localis hivatásától elvonni. A finnországi népfelkelési szervezés pedig határozottan ki is mondja, ép ugy, mint az 1868-ki törvény elrendeli, hogy a népfölkelés|csak országos localis védelem lehet, nem pedig, mintajelen törvényjavaslatban az tervezve van, sorhad és honvédségbeli póttartalék. ( Ugy van! balfelöl.) Tessék a kormánynak kimutatni a védtörvény azon hézagait és hiányait, melyek igazolhatók és meg vagyok győződve, bárki lehetőleg hozzá fog járulni azok helyes orvoslásához, de mindenekelőtt legyünk őszinték és tartsuk tiszteletben az 1868-iki védtörvény sarkalatos elveit. (Helyeslés balfelöl.) Financiális oldalát a kérdésnek kutatva, a törvényhozás a legsajátságosabb helyzetben van, mert fogalma sem lehet a hozandó áldozatok nagyságáról, mely létszámnak és annak mily összeg igényeltetik felíegyverzési, felszerelési, családok existentiájának biztosítási költségek fejében, nem is tekintve azon óriási kárt, mely az országra az által háramlik, hogy a legelső mozgósítási híreknél a 19-ik évtől egész a 42-ik évig hivatásának rendé s gyakorlatában mindenki megzavartatik, függőben tartatik és ily nagy anyagi terhek alatt előbb-utóbb be kell következni az anyagi romlásnak. Bekövetkezhetik az, a mit már 1840-ben Deák Ferencz jelzett; kit az akkori kormánynak óriási fölfegyverkezési kiadásai azon hasonlatra késztettek, hogy majd ugy járunk, mint az a lovag, ki annyi mindenféle védelmi eszközt rakott magára, hogy lova utoljára el nem birta a nagy súlyt és összeroskadott. (Élénk tetszés balfelöl.) Nem elég, ha kifelé elég erősnek érezzük magunkat, míg odahaza nyomorult viszonyokkal küzködünk. Az akkori törvényhozás nem hagyhatta figyelmen kivül az egyesek jogi viszonyairól, jogbiztonságáról szóló intézkedéseket sem és május 4, I8S6. 3QJ csak ugy egyezett bele e törvényjavaslatba, ha e nagy sereg tagjai minden tekintetben biztosittatnak humánus, korszerű bánásmódról. Felszólalt az országgyűlés és Deák Ferencz is követelte, hogy az illetőkre nézve a bot- és rabláncz - büntetés megszüntettessék, hogy egyes katonák polgári és családi viszonyai, polgári hatóság által intéztessenek el. Akkor a polgárság fölhívására Horvát Boldizsár a volt igazságügyminister kijelentette, hogy már folynak a tárgyalások közte és a katonai hatóságok közt arra nézve, hogy humánus katonai büntető eljárás hozassék be, sőt azt is mondta, hogy kilátás van arra, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat rövid idomulva az országgyűlés elé fog terjesztetni. (Nagy zaj. Derültség.) Azóta 16 év múlt el és mi történt? Semmi! És vájjon mit észlelünk, ha halljuk azt, ÍI mit e tárgyról a Lajtán túl mondanak? (Malijuk!) Azt, hogy az igazságügyi kérdés megoldását nem abban találják, hogy jó igazságszolgáltatás legyen, hanem abban, hogy az rövid és gyors legyen. (Mozgás jobbfelöl.) Nos uraim, a ki ilyen nézeteknek hódol, lehet máskép igen tiszteletre méltó egyén, de ne beszéljen szabadelvűségről. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ki ilyen justitiának szolgáltatja ki garantia nélkül a nemzet szine javát, a 19-ik évtől a 42-ik évig: az ugyan lehet képviselő, de bizonyára nem népképviselő (Zajos hosszantartó helyeslés a baloldalon) mert a nép érdeke iránt nem bír elég érzékkel. A jelen törvényjavaslatban pedig nemcsak, hogy a népfölkelés e katonai jurisdictio alá helyeztetik, de még az 1868 :XLII. törvényczikknek azon intézkedése, hogy a fegyelmi jogot saját kebeléből választott fegyelmi tanács gyakorolja, is kihagyatott belőle, ebből következtethető, mit várhat a törvényhozás ez irányban és mennyire vétetnek majd figyelembe a legméltányosabb kívánalmak. De ne is mondja azon törvényhozó, hogy az alkotmányosságot kellőleg respectáíja, mert ha kell is bizonyos esetekben elkerülhetetlen terheket a népre róni, ne tegye azt előbb, mig annak minden jogait is kellőleg meg nem óvta. E törvényjavaslat nem törvényt, hanem egy korlátlan felhatalmazást kivan a katonai kormány részére, mely a helyett, mint azt az 1868-iki törvények tettek, hogy szakaszonként mindenről gondoskonak, egész általánosságban intézkedik, megfeledkezve a nép érdekeiről. Sőt nagy veszély is rejlik e törvényben, (Halljuk!) & mennyiben az alkotmánynak egyik sarkalatos alapját: az ujonczmegszavazási jogot egy esetleg lelkiismeretlen kormány különféle ürügy alatt könnyen kijátszhatja. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A kormányok emberekből állanak és igy nem nyújtanak garantiát. Garantia csakis a-