Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

294 233. *m᣻* ülés május 4. 3886. felhozatott s a mely körülmény újabbi felhozásá­val a t. ház figyelmét igénybe venni nem akarom, a népfölkelés kötelezettek csak meghatározott sorrendben és a legvégső szükség esetén lesznek behivandók, akkor a midőn minden védképes hon­polgár hazánk védelmére fegyvert fogni úgyis hazafiúi kötelességnek kell, hogy tartsa, azt hi­szem, hogy ezen teher és áldozat hozása indokolva van és az illető népfölkelés-kötelezettek által a tőlük a haza érdekében megkívánt szolgálat teljes odaadással fog teljesíttetni, annyival inkább, mert béke idején sem fegyvergyakorlatra való behívás, sem más szolgálatok teljesítése tőlük nem kívántatván, polgári foglalkozásaikban leg­kevésbé sem zavartatnának. A jelen törvényjavaslat a szolgálati időt a 42-ik évig állapítja meg, azonban tekintettel van egyrészt azon hadkötelesekre, kik az 1868. évi XL. törvényczikk 20. §-a értelmében önkéntesen léptek a hadseregbe, ezekre nézve a jog és méltá­nyosság is követeli, hogy népfölkelési kötelezett­ségük csakis a honvédség kötelékéből történt el­bocsátásuk után következő 10 évre terjedjen, a mely intézkedés a törvényjavaslatban is ben­foglaltatik. Miután az 1868: XL. és XL1. törvény­czikk életbeléptetése előtt, az akkori rendeletek hatálya alatt számos hadkötelezett magát megvál­totta, ezen most nevezettek nem lesznek ugyan jelen törvényjavaslat szerint rendes katonai szol­gálatra beosztva, de őket teljesen felmenteni nem lehet, mivel az ismét nem felelne meg a jogegyen­lőségnek, a miért csak helyeselhetem a törvény­javaslat azon intézkedését, hogy a kiváltottak nem oszthatók be ugyan a hadsereg, vagy honvédség soraiba, de egyébként népfölkelés-kötelezettek lévén, háború esetén más szolgálatok teljesítésére kötelezhetők. T. ház! Röviden igyekeztem, mint a véderő­bizottság előadója a népfölkelésről szóló törvény­javaslatot megismertetni; tudom, hogy sokan néz­nek aggodalommal a jövő elé, hogy számosan fe­lette nagy terheket látnak ez által a polgárok vállaira nehezedni, de ha csak az elmondottakat is összefoglalom, nem zárkózhatom el és azt hi­szem, velem együtt nem fog senki, ki hazánk jól felfogott érdekét szem előtt tartja, azon feltétlen szükségesség elől elzárkózni, hogy fegyveres erőnk fejlesztése, nagyobbítása olyformán, a mint ez a törvényjavaslat által contempláltatik, elodáz­hatlan feladata a törvényhozásnak. Nem tekintem ezt pártkérdésnek, mert hiszen nem lehet e háznak egy tagja sem, a ki ne sza­vazná meg készséggel a hazánk védelmére meg­kívántató erőket. Thaly Kálmán: A haza védelmére szívesen! MÜnnich Aurél előadó: Igenis a haza vé­[ delmére még akkor is, ha súlyosabb áldozatok követeltetnének is a honpolgároktól. A háború nagy veszély az országra nézve, a háború épen azért csak a végszükségben indo­kolt, de ha kikerülni nem lehet, akkor teljes erő­vel, teljes erőmegfeszítéssel folytattassék, ha kell utolsó emberig, utolsó fillérig. Valóban csudálkozni lehet azon, hogy a né­pek civilisatiójával, a népek culturalis fejlődésével növekedik azon áldozat is, melyet az egyes ország honpolgáraitól védelem czímén követel. Nézzünk körül, tekintsük az európai államokat és azt látjuk, hogy soha még ily hadi erővel nem rendelkeztek, soha igy felfegyverkezve nem voltak, mint jelen időben és mi hátramaradjunk-e ; hátramarad­junk-e akkor, mikor hazánk védelméről van szó? Bizonyára nem tehetjük, hanem hadi erőnket mindaddig kell fejleszteni, mig az összes államok egyetértve, az általános lefegyverzést, melyre ma, sajnos, kevés kilátás van, meg nem kezdik. Az általános védkötelesség tehát igazi értelmében nemcsak katonai szempontból különös fontos, ha­nem a mai állam fogalmával teljesen össze van kapcsolva, az a mai államiság természetes és el­engedhetlen követelménye. Salus reipublicae suprema lex esto, e szavak­kal zárom be beszédemet, ha a haza áldozatot kö­vetel, se riadjunk vissza annak meghozásától, mert csak akkor követeli,ha a „salus" ezt megkívánja: azért kérem a t. ház minden tagját, hogy jelen törvényjavaslatot, melyet a véderő-bizottság nevé­ben általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani bátor vagyok, egyenkint is helyeselve elfogadni méltóztassék; nehogy valaha azon vád érhessen, hogy a magyar országgyűlés elmulasztotta azon áldozat meghozatalát, melyet Magyarország érdeke meakivánt, hogy vonakodott azon törvényt megszavazni, melynek megszavazása királyért és hazáért kötelessége lett volna. Aján­lom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Élénk helyes­lés a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi mlnis­ter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz mellékelt indo­kolásomban igyekeztem lehető világossággal és részben támogatva rendelkezésemre álló adatokkal, előadni véderőnk erőviszonyait, arányosítva Európa többi államaihoz s igyekeztem minden kétséget kizáró módon s lehető részletezéssel előtüntetni e törvényjavaslat czéljait, jelezni azoknak miként elérhetését. Kétséget nem szenved, hogy ezen törvény­javaslat nagy horderejű. S ép azért és minthogy annak törvénynyé válása folytán, háború idejében az egyes állam­polgár vállaira esetleg súlyos kötelezettségek káromolhatnak: kötelességemnek ismerem az

Next

/
Oldalképek
Tartalom