Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

233. országos ülés ntájni 4, 1881. ggg ügyet minél alaposabban ismertetni a t. képviselőház előtt. Kegyeskedjék tehát megengedni, hogy szives figyelmüket néhány perezre igénybe vehessem. (Halljuk! Halljuk!) Ha tekintetbe méltóztatnak venni az indokolásomban felhozottakat; ha továbbá a térképen méltóztatnak megtekinteni a osztrák-magyar monarchia földrajzi fekvését és ezekből elfogulatlanul levonni a beállható consequentiákat: azt hiszem, lehetetlen be nem ismerni véderőnk további fejlesztésének elkerülhetlen szükségét. Már a véderőnk szervezéséről szóló 1868-iki törvényeink alkotásakor érezte az akkori törvényhozás annak szükséges voltát, hogy egy esetleges nagy háborúban a működő sereg — mely elnevezés alatt ugy a közös hadsereget, valamint az alkotmányos feltételek mellett kimozdítandó honvédséget is értem — a nép zöme által minden irányban támogattassék. Ezen meggyőződés eredményeként jött létre a népfölkelésről szóló 1868. évi XLH. törvényezikk. Ezentörvény azonban, fájdalom, végrehajtható nem volt. Indokolásomban jeleztem az ezen idő óta európaszerte tapasztalt haladást és nem csak katonai köröknek, hanem minden hazafinak, a ki e fontos kérdéssel foglalkozik, már régebben azon meggyőződésre kellett jutni, miszerint tekintve az 1868-ik évi XLII. törvényezikk foganatosításában mutatkozó gyakorlati nehézségeket — hogy, ne mondjam, annak gyakorlati kivihetetlenségét, véderőnk fejlesztésében e téren elmaradtunk. Felszólalás történt e t. házban is ismételten és helyesen, a midőn a népfölkelés gyakorlati szervezése sürgettetett. A t. háznak minden egyes tagja előtt tudva van, hogy régebben a harezok kisebb seregek által végeztettek s talán azért gyakoriabbak is voltak; korunk minden irányban való haladása azonban a háború viselés igényeit is oly széles alapra fektették, hogy mai napság pusztán csak az „anímus possidendi" már indok nem lehet arra, hogy nagy államok háborúra kelnek. Ha háborúra kelnek, ez kizárólag csakis nagy czélok elérésére, vagy azok védelmére történik és hogy e ezélok minél jobban biztosíttassanak, azazhogy a védelem a veszély pillanatában teljes és nyomatékos legyen, kell, hogy a nép védereje minél inkább fejlesztessék; ezen fejlesztés pedig csakis a népfölkelés elvének gyakorlati érvényre juttatása által válik lehetségessé, a mint azt kivétel nélkül minden, még a legkisebb európai államoknál is tényleg tapasztaljuk. De a nép erejét idejében, béke idején, kell szervezni, mert utolsó perezben szervezések nagy rázkódtatással járnak s tökéletesek nem lehetnek. Hogy tehát minden eshetőséggel szemben biztosítsuk érdekeinket, nekünk is a kor igényeivel lépést kell tartanunk s ha mi a monarchia nagyhatalmi fennállását — a mi egyértelmű állami létünkkel . . . Madarász József: Nem áll! Ezt tagadom! {Zaj. Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ha a monarchia nagyhatalmi állását öntudatosan biztosítani akarjuk, kell, hogy haderőnk szervezésénél érvényesítendő gondoskodásunknak egy esetleg beállható nagy háború követelményei szolgáljanak alapul. S ámbár ily nagy feladat megvalósítása bizonyos mérvű áldozatot is igényel, hangsúlyoznom kell, hogy ennél sokkal nagyobb bajt okozók, sokkal súlyosabbak a készületlenség kérlelhetlen következményei, (ügy van ! jobb felöl.) Nem akarom a t. ház becses türelmét történelmi példák előadásával fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) hogy a készületlenség végzetes következményeit kimutassam, de határozottan merem állítani, hogy a hányszor hazánkat kívülről nagy csapások érték, ezeket történelmünk tanúsága szerint, mindannyiszor a készületlenség okozta. A történelem pedig a legjobb oktató s minthogy Magyarország törvényhozásának kötelessége megtenni mindazt, a mi a haza polgárainak jólétét biztosítja s igy azt is, a mi őket kívülről jöhető megtámadtatások ellen, emberi számítás szerint, megvédeni alkalmas, a mire nézve kellő biztosítékot csak a haderő megfelelő szervezése nyújthat, minthogy továbbá legbensőbb meggyőződésem, hogy magyar honpolgár nincs, ki ne teljesítené királya, hazája, saját tűzhelye iránti kötelességét akkor, ha veszély fenyeget: ezeknél fogva e törvényjavaslat benyújtása által csak azon tartozó kötelességemet teljesítettem, a melyet a törvényhozás s hazánk népeinek érdekei tőlem, mint a közvédelem felelős intézőjétől jogosan elvár. (Helyeslés a jobboldalon.) Teljes megnyugvással terjesztettem elő e törvényjavaslatot a t. ház bölcs bírálata alá azon oknál fogva is, mert meggyőződésem szerint, a fennálló viszonyok között, véderőnk fejlesztésére czélszerűbb út nem mutatkozik és előterjesztettem e javaslatot oly időszakban, a midőn tartós békének örvendhetünk és igy hadszervezésünk tökéletesbítésére irányuló eme intézkedésben fenyegetést senki nem kereshet. (Ugy van! jobbfelől.) Ezeknek előrebocsátásával áttérek már most a törvényjavaslat érdemleges határozványainak jellegzésére (Halljuk!) és bátor vagyok megjegyezni, hogy a mint ezt egyéb hason természetű törvényeink is tanúsítják, a véderő - viszonyokat tárgyazó jelen törvényjavaslatban a katonai szempont előtérbe lép s azt hiszem, hogy a t. ház ezt az ügy természetével járó dolognak tekintendi. Tekintetbe vettem azonban kötelességszerűleg és egyaránt a politikai, a pénzügyi és a