Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-229

229. országos ülés április 15 1886. 373 a büntetendő cselekmény el ne évüljön, mert akkor azután a czélt nem érnék el. Ha tudniillik a fegyelmi eljárás addig húzó­dik, hogy a büntető törvényben előirt határidők bizonyos bűntényekre nézve letelnek és akkor azután a bírósághoz áttétetvén az iratok, a bíróság egyszerűen azt constatálja, hogy ezen ügyekre nézve az elévülés érvénybe lép, akkor az intézke­dés czélja nincs elérve. Hogy vájjon azon módo­sítványban, melyet t. képviselőtársam ezen esetre nézve előterjesztett, minthogy módosítványában kihagyja a szakaszokra való hivatkozást, meg­van-e tekintetben a kellő óvatosság, azt megval­lom, egy hallásra kellőleg- megítélni nem vagyok képes. Arról nem tehetek, ha sokan azon véle­ményben vannak, hogy teljes megnyugvással sza­vazhatnak a módosítványra, de én a magam részé­ről megnyugvással nem szavazhatok rá. Azonban indítványt e tekintetben nem akarok tenni, mert mondom, olyan a módosítvány, hogy össze kellene hasonlítani, hogy vájjon minden esetre nézve meg­van-e e benne a kellő biztosíték a büntető törvény­nyel szemben. Én azt kívánnám, hogy e szakasz revideáltassék az illető bizottság által, de tudom, hogy ennek elfogadására t. házban hajlandóság nincs. Ez oka annak, hogy én, miután azt, a mi előttem van már, értem, bár némely intézkedését nem helyeslem, mig a módosítványt egy hallásra nem vagyok képes megítélni, azért azt részemről el nem fogadhatom. Tisza Kálmán ministerelnök: Én óhaj­tanám a t. képviselő urnak scrupulusait, ameny­nyire lehet eloszlatni. (Ralijuk!Halljuk!) Kivévén a stylaris eltérést, a különbség a módosítvány és az eredeti szöveg közt abban áll, hogy mig a szö­veg azt mondja, hogy ha a fegyelmi vizsgálatnál oly jelenségek merülnek fel, a melyek szerint az illetőt elbocsátásra kell a fegyelmi úton ítélni, előbb keresztülvitetik a fegyelmi eljárás s az­után tétetnek át ez iratok az illető bírósághoz, addig a módosítvány azt tartalmazza, hogy ily esetekben a fegyelmi eljárás keresztülvitetik ugyan, de a mint a bűnjelek észleltetnek, egyúttal az illetékes bíróság is értesíttetik. Ez nemcsak minden lehető elévülés, de az ellen is garaníiát nyújt, hogy a bűnjelek időközben elsikkasztathas­sanak. Én ezen szempontból járulok a módosít­ványhoz és kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés johbfelöl.) Elnökl Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Következik a szavazás. A 16. §-hoz két módosítás adatott be. Az egyik vonat­kozik az első, a másik pedig a második bekez­désre. A kérdés tehát az lesz, méltóztatik-e at. ház az első bekezdést, szemben Vámos Béla kép­viselő ur módosításával a bizottság szövegezése szerint fentartani, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az első bekezdés a KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XI. KÖTIT. bizottság szövegezésének mellőzésével, Vámos Béla képviselő ur módosításával fogadtatott el. A második bekezdés helyett Vámos Béla képviselő ur új szöveget ajánlott. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a bizottság szövegét, szemben a Vámos Béla képviselő ur által ajánlott szöveggel fentartani, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a bizottsági szövegezés nem tartatik fenn és igy a második bekezdés a Vámos Béla képviselő ur szövegezése szerint fogadtatott el. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 17. szakaszt). Latkóczy Imre előadó: T. ház! A minő­sítési törvény, az 1883. évi első törvényezikk 1. §-a tüzetesen felsorolja azon eseteket, melyek közhivat:sl elnyerésére disqualificálnak. Ezek közt nemcsak a csődnyitás, de a gondnokság alá helye­zés is előfordul. Ezen törvényből és jelesen ennek hivatolt intézkedéséből, mint okszerű következ­tetés az folyik, hogy tekintettel e törvényjavaslat már elfogadott első pontjának a) alatti bekezdé­sében foglalt rendelkezésre azon tisztviselő ellen, a ki gondnokság alá helyeztetik, a fegyelmi eljárás feltétlenül megindítandó. A kérdés tehát csupán az —• s ez iránt a javaslat nem intézkedik — vájjon ily esetekben a hivataltól való felfüggesztés kötelező alakban mondassák e ki vagy nem ' Én, t. ház, azt hiszem, hogy azon tisztviselőre, a ki jogérvényes birói ítélet alapján önrendelkezési jogától felfüggesztetett, sem a közvagyon kezelését sem a közügyek ellátását, legalább megnyugvással bizni nem lehet. Azért bátorkodom megfelelő módosítványt beadni és annak elfogadását kérni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Szathmáry György j egyzö (olvassa a módo­sítványt) : A 17. §• utolsóelőtti sorában e szavak : „jogerejtí ítélettel" hagyassanak ki és helyettük ez tétessék „vagy gondnokság alá helyezés jog­érvényesen". A többi változatlanul marad. Elnöki Kérdem a t. házat, fentartja-e a bizottság szövegét változatlanul, szemben az elő­adó ur módosítványával ? (Nem!) Azt hiszem, az nem tartatik fenn és igy e szakasz az előadó ur módosítványával fogadtatott el. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 13. §-t). Vámos Béla: T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslat azt tartalmazza, hogy a büntető eljárás folytán hozott ítéletet az eljáró törvény­szék mindig megküldi a közigazgatási bizottság­nak. Hozzáteszi azonban azt is, hogy ez ítélet „a bűntettek és vétségekről szóló 1878: V. tör­vényezikk, valamint a kihágásokról intézkedő ! 1879: XL. törvényezikk alapján hozott ítélet" 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom