Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
248 228. orsiágoí ülé* áprilli 14. 18SB. hogy áfegyelmi bíráskodás joga bizassék a rendes, esetleg a rendszeresítendő közigazgatási bíróságokra ; mert habár készséggel elismerem, hogy a tárgyi igazságnak leghatályosabb biztosítéka a függetlenség minden kívánalmaival felruházott biró, mindazonáltal az 1876. évi VII. törvény czikk a tapasztalás által helyeseknek bizonyult elvi alapjainak ez idő szerinti megbolygatását, különösen az elsőfokú bíráskodásra kihatóíag, a fegyelmi eljárásnak imént jelzett végczéljával és történeti fejlődésével ellentétesnek, a közigazgatás érdekei szempontjából pedig határozottan károsnak; tartanám. (Helyeslés.) Minden organismus összerejét az egyes működő szervek erejéből meríti, minél egézségesebbek a szervek, annál erőteljesebb maga a szervezet és viszont az egyes alkatrészek gyengítése hátrányosan kihat az egész organismusra, (ügy van! ügy van l jobbfelöl.) A közigazgatás egyes közegeinek hatósági tekintélye, eltekintve az egyéni tulajdonoktól, azon hatalmi és hatáskör fontossága és terjedelmétől függ, melylyel az illető fel van ruházva, a tisztviselők hivatalos tekintélye tehát fokozza a közigazgatási szervezetnek erkölcsi erejét is. ÉTI az állami administratióban választott tisztviselőkkel, közigazgatási rendszerünk ezen legújabb kísérletében a tökély eszményét nem látom, de ebből nem vonom le azt a következtetést, hogy e rendszert már most minden áron gyengíteni vagy megbuktatni kellene, sőt ellenkezőleg alkotmányos kötelességemnek ismerem, mig e szervezet fennáll, nemcsak a rendeltetése betöltéséhez igényelt és sikereseknek bizonyult összes eddigi eszközeit számára biztosítani, de ha kell és lehet azt újakkal is felruházni. Az 1876, évi VII. törvényczikk a törvényhatósági önkormányzat az ellenőrzés és felügyelettel megbízott egyik kiváló közegét bizonyos mérvben fegyelmi jogkörrel is felruházta, azon helyes felfogásból indulván ki, hogy a felügyeleti jog pusztán egymagában nem egyéb egy abstraet elméleti fogalomnál, ha már most eme ügykör tőle elvonatnék, nemcsak hivatalos tekintélyét csorbítanék, de okvetlenül bekövetkeznék azon a közigazgatás menetére kedvezőtlen állapot, miszerint az alispán minden legcsekélyebb panaszos ügyével kénytelen lenne szomszédjához fordulni, a hol találna tárgyilagosságot, hiszem, megfelelő képzettséget is, de soha meglelni nem fogná azt, a mire leginkább szükség van, a kellő érzéket, meiylyel csak az birhat, a ki maga is a közigazgatási organizmusban él, annak egyik alkateleme és a kit az ellenőrzés és felügyelet kötelességén kivül az ezekből folyó felelősség is terhel. (Helyeslés jobb felől.) A rendes bírói, esetleg a közigazgatási bíráskodásnak azon további hátránya is lenne, hogy a fegyelmi eljárás alakszerűségeit szaporítani kel lene, a mi nemcsak megnehezítené az ügyek gyors lebonyolítását, de nem zárná ki oly eshetőségek lehetőségét sem, milyenek az 1870-iki évet megelőző és az azt követő évekből constatálhatók: midőn a tiszti kereset éveken keresztül nem nyert érdemleges elintézést és mire elintéztetett, a sértett közérzület rég elfeledte a panasz tárgyát, sőt midőn nem egy esetben a meghozott ítélet azért nem lett végrehajtva, mert a panaszos ügy a per hosszadalmas folyama alatt a törvényhatóság nyilvántartásában elmosódott. De a történeti fejlődés szempontjából is a fegyelmi ügykör leghelyesebb megoldást nyert az 1876. évi VII. törvénycikkben, mert az 1872-ik év előtti időkben a tiszti keresetek fölött ítéltek a törvényhatóságok választottjai, a táblabírák, a megyei törvényszékek, midőn pedig az, igazságszolgáltatás az administratiótól elkülönittetett, a bíróságok megszűntek a törvényhatóságoknak közegei lenni. Mindezek számbavételével és tekintettel arra, hogy az 1876. évi VII. törvényczikk a fegyelmi ügykört a közigazgatási keretbe visszaillesztette, az eljárásnak gyors lefolyását, a határozatok végrehajtását biztosította, a bíráskodás jogával pedig a törvényhatósági önkormányzat leghivatottabb közegeit felruházta, a közigazgatási bizottság e törvény elvi álláspontját egész terjedelmében helyeselte és elfogadta, részletes intézkedéseiben csupán oly kiegészítésekre és módosításokra szorítkozván, melyekre a tapasztalás, a fegyelmi törvénynek gyakorlati alkalmazása utalt. (Helyeslés a jobboldalon.) A javasolt újítások részben azt czéíozzák, hogy az eljárás bizonyos concret esetekben az eddiginél gyorsabb lefolyást nyerjen, hogy a határozatok benső értéke, az azok iránti megbízhatóság fokoztässék és hogy bizonyos intézkedések, melyek a gyakorlati életben már eddig is alkalmazásban voltak, az irott törvényben kifejezést nyerjenek. De a javaslatok legfontosabb része az, (Halljuk /) mely a tisztviselők anyagi viszonyaira vonatkozik. T. ház! A municipalis élet hajdani tagadhatlan politikai fényének mindinkább halványuló világa ez idő szerint már senkit sem kápráztat, a tisztviselők nem ^választatnak kötelezőleg a birtokososztályköréből, a tisztviselői pálya nem többé hivatás, hanem a megélhetés, a kenyérkereset egy módja, ily körülmények között tehát csak természetes, hogy a törvényhatóságok alkalmazottjai nagyrészben oly szerény anyagi körülmények között élnek, miszerint egyedül fizetésükre, tiszti járandóságukra vannak utalva. A jelenleg .fennálló törvény szerint pedig, ha a tisztviselő, segéd- és kezelőszemélyzet tagja állásától felfiiggeszíetett, nem csupán hivatalos teendőinek ellátásától, de
