Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

228. országos fiiéi a tiszti fizetésének élvezetétől is lőn eltiltva, hogy a maga és hozzátartozóinak nélkülözhetlen élett fentartási szükségleteit fedezhesse, kénytelen volt hitelét igénybe venni, gyakran lelkiismeretlen hitelezők kezeibe került, sőt oly eseteket is lehetne elősorolni, midőn a tisztviselő erkölcsi sűlyedésének kezdete a hivatal általi felfüggesztés időpontjával összeesett. Egy további hézag észlelhető abban is, miszerint nem volt gondoskodva, hogy a hivatalába visszahelyezett egyén megfelelő anyagi kárpótlást nyerjen és ennek folytán részint a törvény erőltetett magyarázata révén vagy rosszul alkalmazott takarékossági szempontok miatt sok esetben az, a ki hivatalába visszahelyeztetett, a felfüggesztés tartamára elvont fizetését nem nyerte vissza, rendszerint azért, mert tiszti járandósága a felfüggesztés ideje alatt működött helyettesített egyén díjazására fordíttatott. Ha már a méltányosság elveivel csak nehezen egyeztethető össze azon jelenség, hogy valaki még elítéltetése előtt érzékeny büntetéssel sújtassék, a mai jogfogalmakkal határozottan ellenkezik, hogy az, a ki felmentetik, lehetőleg teljes erkölcsi és anyagi elégtételben ne részeltessék, A közigazgatási bizottság tehát ezen szempontok alapján egyetértve a kormánynyal, oly intézkedéseket javasol, melyek a tisztviselőknek méltányos és emberségi tekintetekkel indokolt igényeit a közigazgatás általános érdekeivel összhangzatosan számba veszik és a törvény túlságos szigorát enyhítik. Mielőtt beszédemet befejezném, még csak kiemelni óhajtom azt, hogy a fegyelmi ügyek száma az utóbbi időkben lényegesen apadt, mely örvendetes jelenség a tisztviselők fokozódott kötelemtudata mellett bizonyít, én hiszem, hogy ez ezentúl még nagyobb mérvben reményelhető, de ha ezen feltevésemet a jövő meg nem valósítaná, legalább erős meggyőződésem, miszerint csalódásom indokait a tárgyilagos ítész nem a fegyelmi törvény hiányaiban, hanem egyéni és társadalmi gyarlóságainkban keresné és ott meglelné. Mindezek előrebocsátása után arra kérem a mélyen t. házat, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, melynek helyes elvi álláspontját tiz évi tapasztalás, egyes intézkedéseit pedig a gyakorlati czélszerűség és méltányosság indokolják — általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Győry Elek: T. ház! A t. előadó ur ezen törvényjavaslat tárgyalásánál egyebekben úgyszólván paraphrasisát nyújtja annak, a mi a közigazgatási bizottság jelentésében előadva van, talán rövidítem a tárgyalást, ha a szőnyegen levő tárgy vitatása közben előadására imitt-amott vonatkozom, de külön nem terjeszkedem reá. Annyit azonban előlegesen bátor vagyok megjegyezni, KÉPVH. HAPLÓ. 1884—87. XI. KÖTET. í április 14. 1886. 249 hogy igen sajátságosnak tartom egy törvényjavaslat megbirálásánál azon álláspontot, a mely azt mondja, hogy ha a hozandó törvény nem fog megfelelni a várakozásnak, az más gyarlóságban kerestessék, nem e törvényjavaslat hibáiban, mert ezen állásponttal úgyszólván minden törvényjavaslatnál megelégedhetünk, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magára a tárgyra térve, véleményem az, hogy arra, hogy a közigazgatás saját feladatával ellentétbe ne jusson, okvetlenül szükséges, hogy azt a jog és igazság szelleme és annak követelményeként minden jogosult érdek szempontjából a felelősség elve hassa át. És ezen felelősségre nézve én nem osztozom a t. előadó ur nézetében, hogy e kérdéssel a büntetőjogi felelősség, épen a felelősség elvénél fogva, összefüggésben ne állana. Igenis, összefüggésben áll, sőt én még a bűntetőjogi felelősségnél is nagyobb fontosságúnak tartom a fegyelmi felelősséget, a közigazgatásra való kiterjedtebb hatásánál és a közszabadságra való befolyásánál fogva. Nézetem szerint tehát kiváló fontossággal bír az, hogy a fegyelmi törvény jól, helyesen és feladatának megfelelőleg alkottassák meg. Oly viszonyok közt pedig, t. ház, a milyenek között mi sajnosán vagyunk, midőn azt tapasztaljuk, hogy a központi hatalom egyre terjeszkedik; midőn —a mint az előadó ur is mondotta — a municipalis élet teng, sőt szerintem az önkormányzat lényegétől, tartalmától megfosztva üres keretté vált (ügy van! a, szélső baloldalon) és midőn hiányzik a közigazgatásban a jogvédelemnek, a közszabadságnak még az a biztosítéka is, melyet a közigazgatási bíráskodás intézményében látunk, ily viszonyok közt, t. képviselőház, a fegyelmi törvény egyszersmind a jogsérelmek, visszaélések, hatalmi túlterjeszkedések és túlkapások ellen a polgár utolsó menedéke. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen szempontokat, t. ház, a fegyelmi törvény tárgyalásánál szem elől tévesztenünk nem szabad és nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy jó, a feladatnak megfelelő, helyes fegyelmi eljárásra, fegyelmi törvényre, a mely valóságos reformot hoz be, hazánknak, Magyarországnak fokozott szüksége van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ha hallottuk és megfigyeltük a t. előadó urat, ha gondosan figyelembe vettük azon indokolást, melylyel a t. kormány a törvényjavaslatot előterjesztette s melyet ugy látszik a közigazgatási bizottság is magáévá tett, akkor ugy tűnik fel a dolog, mintha egészen ellenkezően állana. Épen az előbb hallottuk, t. ház, hogy az eddigi törvények és pedig a fegyelmi hatóságról levén szó, az 1876: VI. törvényczikk illető része is, a leghelyesebb elvi alapon állanak. Ha ezt állítjuk, t. ház, akkor ugy látszik, ott az a véle32