Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

246 228. országos Blé* áprlli* 14. 1S86. állanak a jogegyenlőségei; (Igaz! ügy van! jobbfelól. Mozgás és ellenmondás a bal- és szélső baloldal egyes helyein) teljes ellentétben állanak azon összes elvekkel, a melyeken a magyar alkotmány nyugszik és igy az általa felhozott kérdésekre kiterjeszkedni annál kevésbé kívánok, mert nem hiszem, hogy őt és néhány társait capacitálhaseam, a háznak és az országnak óriás többsége pedig ezen elveket határozottan elítéli, (ügy ran / jobbfelöl.) A t. képviselő ur az antisemitismus terjedésére kivánt következtetni abból, hogy mint felszólalásában mondja, nemcsak az antisemitismus, de maga az ilyen javaslat is, mint a tőzsdeadójavaslat most már követőkre talál. Erre kötelességem kijelenteni, hogy a tőzsdeadó felfogásom szerint az antisemitismussal semminemű összefüggésben nincs. Be lehet azt hozni és elfogadhatja azt valamely képviselő, anélkül, hogy azért az antisemitismus rásüthető volna. (Helyeslés.) De áttérve most arra a kérdésre, mi történjék e javaslattal, tárgyalás alá vétessék-e az, vagy ne? Bátor vagyok kijelenteni, hogy a törvényjavaslat ugy a mint azt a t. képviselő urak beadták, nézetem szerint nem egyéb, mint kivonata, illetőleg fordítása a legközelebb Berlinben elfogadott törvényjavaslatnak és pedig hiányos kivonata azért, mert a Németországban behozott törvénynek némely lényeges intézkedése e javaslatból kihagyatott. Azt hiszem, ez azért történt, mert a képviselő urak ez adónemre nézve a lehető legszigorúbb intézkedéseket akarták behozni, mindazon intézkedéseket, melyek némi könnyítéssel látszanak járni, ki akarták küszöbölni. De épen ezért, a törvényjavaslat, ugy mint beadatott, teljesen kivihetetlen volna a gyakorlatban és ezért ugy a mint van, a házban tárgyalás alapját nem képezheti. A tőzsdeadó kérdése sokkal újabb Európában, mert hiszen mindössze néhány hónapja, hogy behozatott Németországban, semhogy arra nézve sok tapasztalatot lehetett volna tenni. Annyi constatálható, hogy a belőle származó jövedelem sokkal csekélyebb, mint a mi kilátásba helyeztetett akkor, a mikor behozták. Közgazdasági eredményére nézve pedig épen az idő rövidségénél fogva teljes és biztos következtetést vonni nem lehet. A kérdés nálunk is sokkal újabb és annak következményei sokkal kevésbé fontolhatok meg, semhogy felőle e törvényjavaslat egyszerű tárgyalása útján ítéletet mondani lehessen. A házszabályok ma nem engedik meg a kérdés tüzetes tárgyalását és megállapítását, mert csak az indítványozónak és a ministernek adnak jogot a nyilatkozásra, de a mellette és ellene felhozható érveket előadni nem lehet. A törvényjavaslat hiányosságánál fogva az sem vezetne ezélhoz, ha egyszerre napirendre tűznők, mert a hiányokat nyilvános tárgyalás útján orvosolni nem lehet. Különben ezt a házszabályok sem engednék meg, mert a 103. §. világosan kimondja, hogy ha oly indítvány adatik be, mely törvény alkotását ezélozza, az minden esetre vagy az osztályokhoz, vagy bizottsághoz utasítandó. Én tehát a házszabályok említett szakaszára hivatkozva, kérem a t. házat, hogy azon czélból, hogy a kérdés helyes vagy helytelen volta minden oldalról megvitatható legyen, méltóztassék a beadott ^törvényjavaslatot a közgazdasági és a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Helyeslés.) Istóczy Győző: Miután a házszabályok értelmében jogom van felszólalni, engedje meg a t. ház, minthogy tizen irták alá javaslatomat . . . Elnöki Nem azon körülménynél fogva, hogy tizen irták alá az indítványt, hanem mert egy praecedens - esetben a ház elhatározta, hogy a minister nyilatkozata után az indítványozó képviselő még egyszer szólhasson. (Egy hang a szélső baloldalról: A ministernek nem volt joga szólni. Ellenmondás.) Kérem, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a ministernek igenis meg volt és meg van a szólási joga, mert az 1848. törvény azt mondja: hogy a ministerek, ha szólni akarnak, a ház által meghallgatandók. (Helyeslés a jobboldalon.) Istóczy Győző: A t. pénzügyminister ur kifogásolja azon indokolást, melylyel mi e törvényjavaslatot előterjesztettük s melyet én beszé demben is felhoztam. Hogy a t. kormány, a t. ház egyes tagjai és az antisemita, párt két árnyalatán kivüli a többi pártok miféle indokokból fogadják el a törvényjavaslatot — az az ő dolguk; mi antisemiták, kik nem tartjuk szükségesnek holmi elkopott philosemiticus phrasisok fügefalevelével (Derültség balfélől) takarózni, mi antisemiták azt tartjuk, hogy a gyereket a maga nevén kell megnevezni (Ugy van! a, szélső baloldalon) s azért súlyt fektetünk az antisemitieus indokolásra, mert böfze és a zsidó egymás nélkül nem képzelhető. (Derültség.) Majd csak akkor lesz képzelhető, ha eljő az az idő, hogy a börze nem lesz kizárólagos zsidó dominium; addig azonban a börzeadó ügye egyszersmind zsidókérdés is lesz. Méltóz tassék a t. pénzügyminister ur elhinni nekem, hogy akárki által terjesztetett volna is be e házban a tőzsdeadó behozatalára irányuló törvényjavaslat és lett légyen ez bármiféle indokolással, nem kerülhette volna ki a javaslat beterjesztője azt, hogy javaslatát a zsidóság egyenesen maga ellen intézettnek ne tekintette volna. Azért a legjobb, a legbiztosabb az volt, melyet mi antisemiták választottuk; igy legalább a börzeadó ellen a sajtóban és egyebütt felmerült és még ezután is felmerülhető okoskodásokkal is azonnal tudni fogjuk, hogy hányadán vagyunk. Mi antisemiták örültünk volna annak legjobban, hogy ha a kép-