Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

228. i»«rtgt« ülés április 14. 13S6. 245 lemé által békóiból kiszabadított zsidóság európaszerte mindinkább elözönlötte s onnan a nem zsidó elemet mindinkább kiszorította, azóta a börzék mindenütt specificus zsidó jelleget öltöttek fel — nálunk elejétől fogva is igy állott a dolog — úgyannyira, hogy napjainkban a börzék leghatalmasabb eszközökké lőnek arra a czélra, hogy a zsidóság a keresztény államok közgazdasága fölötti uralmat magához ragadhassa és gyakorolhassa s ekkép a népeket gazdaságilag s igy politikailag is tőle függő, neki dolgozó, neki fáradó és neki izzadó szolgahaddá tegye. (Ugy van! a balís szélső baloldal egyes helyein.) A börzezsidók hausse és baisse speculatiói sonverain módon szabják meg nemcsak értékpapírjainknak az árfolyamát, hanem legelső életszükségleteinknek az árait is; {ügy van! bálfelől) s azért az állam minden polgárának a zsebét közvetlenül érdeklik azok a dolgok, a mik a börzén történnek; az állam minden polgárának közvetlenül érdeke tehát az, hogy ezen a zsidóság kezében oly hatalmas fegyverré vált intézmény kinövései lehetőleg lenyirbáltassanak, a mely czélt ha teljesen nem is biztosítja, de minden esetre megközelíti egy megfelelő tőzsdeadó behozatala. Hogy voltaképen mi a mai börzének a lényege, arra nézve egyszerűen hivatkozom két tekintélynek a börze fölött mondott ítéletére. E jeles férfiak egyike Maybach porosz minister, a ki a 70-es években, a porosz képviselőház egyik ülésén tartott beszédében a börzét „Giftbaum"-nak, „méregfá"-nak nevezte el. Meglehet, hogy a zsidók és zsidóbarátok Maybach ministert nem ismerik el tekintélynek, de bizonyára tekintély és pedig nagy tekintély előttük az elhalt Lasker Eduárd, ez a kitűnő zsidó férfiú, a ki, ha nincs Németországnak egy Bismarckja, a ki ennek a zsidó portentumnak idejekorán szárnyát szegte, minden bizonynyal egy Disraelivé vagy német Gambettává nőtte volna ki magát. (Ugy van! abal- a szélsőbal egyes helyein.) Tehát Lasker Eduárd, a zsidó, egy őszinteségi pillanatában a német birodalmi gyűlésen, kö vétlenül az 1873. évi börzekraeh kitörése előtti hetekben tartott egyik ülésén elmondott fulmináns beszédében a börzét akként jellemezte, hogy az nem egyéb, mint „eme Akademie der Gesetzübertretungen", vagyis magyarul: „ a törvény áthágások akadémiája". Én tehát azt hiszem, hogy a méregfát, a törvényáthágásoknak az akadémiáját, a börzét, nem áll hivatásunkban és nem áll érdekünkben dédelgetni azzal, hogy neki az adómentességi kiváltságot továbbra is megadjuk akkor, amikor rongált állami pénzügyi viszonyaink között minden alkalmas és nem alkalmas segélyforrást kénytelenek vagyunk megnyitni állami bevételeink fokozására s akkor, a mikor takarékossági szempontból például még a bíróságoknál alkalmazott díjnokok létszámát, a továbbra is alkalmazásban hagyottaknak pedig nyomorult napi díjait is kénytelenek vagyunk reducálni igazságszolgáltatásunk menetének érzékeny rovására. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha a vidéki intelligentia uri passióját, a vadászatot, sőt még a közbiztonság tekintetéből oly fontos fegyvertartást is, legfőkép financiális okokból, kénytelenek vagyunk adóval megróni, oly két adóval, a melyek összevéve nem hoznak be többet hatszázezer írtnál s a mely csekély jövedelmű adóknak a kezelése oly nehézkes s ellenőrzésük oly vesződséges: — akkor nincs semmi okunk kímélettel, előzékenységgel lenni a börziáner zsidók uri passiója, a börzegseftelés, a börzei differentiális játék iránt sem s nincs &emmi ok meg nem róni a börzét oly adóval, a melynek a kezelése úgyszólván semmi fáradságba és semmi költségbe sem kerül; mert a tőzsdeadó bélyeges nyomtatott kötjegyürlapok egyszerű felhasználásával rovatik le, ugy, a mint a váltókra vetett bélyegilleték is lerovatni szokott. {Helyeslés a balés szélső baloldal egyes helyein.) Az általam és társaim által benyújtott törvényjavaslat genezisének és egyes részleteinek fejtegetésébe fölöslegesnek tartom ezúttal belebocsátkozni; mert egyrészről a törvényjavaslat írott indokolása e részben már úgyis bőséges felvilágosításokat nyújt; másrészről pedig majdan a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz idején és helyén a részletekre kiterjeszkedni. Egyet azonban itt újra, ismételve kiemelek, mert az ily dolgokat, netáni félreértések vagy félremagyarázások kikerülése végett nem árt minél többször hangoztatni s ez az, hogy a törvényjavaslatban termelőinknek, földbirtokosainknak és iparosainknak az érdekei teljesen meg vannak óva; mert a tövényjavaslat 4. §-a illetékmenteseknek jelenti ki azon adásvevési ügyleteket, a melyek a szerződő felek egyike által az országban termelt vagy előállított tárgyak vagy árúk fölött köttetnek. Ezek után magam és társaim nevében a törvényjavaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlva, kérem a t. képviselőházat, hogy azt előleges tárgyalás és jelentéstétel végett szakbizottsághoz utasítani méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes helyein) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Mindenekelőtt köteleségemnek tartom, nyíltan és határozottan kijelenteni, hogy az Istóczy Győző t. képviselő ur által beadott és elvtársai által aláirt törvényjavaslat indokolásában foglaltakra, valamint az általa most mondottakra, kitérni egyáltalában nem szándékozom. Nem szándékozom pedig azért, mert, felfogásom szerint, a t. képviselő ur és elvtársai által az antisemitisraus tekintetében vallott elvek teljes ellentétben