Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-227
238 227. orseágoB ülés április 13, 1886. hogy rajtam, a mennyibei' jogom van hozzá, soha sem fog múlni, hogy az olyan nyilatkozatok megbüntettessenek. De egy, az igaz, megvan ugy a a közigazgatási, mint a birói hatóságoknál túlságig menőleg jó irányban: hogy a képviselőválasztási mozgalmak hevében kiejtett meggondolatlan vagy bűnös kifejezéseket kevésbé szeretik üldözni, mintha azok máskor mondatnak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az, a mit erre magyarázatul mondhatok. Végezetül még a szebeni programmra nézve a képviselő ur beszédéből valaki azt hihetné, hogy én azon szebeni programm védelmére keltem, vagy védelmére keltem azoknak, a kik Szebenben voltak. Nem tettem, sőt azon szebeni programmra nézve, a mennyire kellett és lehetett, annak idejében meg is tettem a magamét. Én csak a vádolt alispánra vonatkozólag mondtam és ezt igazolták a tanuk a sajtóbiróság előtt, hogy ő maga Szebenbe nem ment, tehát nem volt azok közt, kik azt a határozatot egyhangúlag meghozták; de a kik mentek, azokat, mint az imént mondám, épen ellenkezőleg hazafias tanácscsal és utasítással látta el. Ez az, a mit mondtam és ezzel épen kimutattam, hogy azon szebeni conventiculumban az alispánnak nem volt része, sem előzetesen, sem utólagosan. Én ismétlem, a mit az imént mondtam, hogy minden vizsgálatot igénylő esetet vizsgálat tárgyává tenni, abban eljárni kötelességemnek tartottam, kötelességemnek tartottamazon esetben is, melyről a képviselő ur szólott. A mondott egyén átadatott a bíróságnak, annak lesz feladata kideríteni, mi történt helyesen vagy helytelenül. De azt ismételnem kell, hogy nem az, a mit én itt mondtam és nem az én eljárásom lesz az oka — és e felelősséget nem fogadom el — ha Máramarosban a béke és nyugalom megzavartatik; de igenis lesznek okai azok, a kik a szükséges törvényes eljárás helyett egyfelől az ország szine előtt igyekeznek alap nélkül bemocskolni az embereket, (ügy van! jobbfelől) másfelől nem átalják a személyes harczot a különböző ajkú, eddig együtt békében élt nép közé bevinni s épen ez által az ott soha sem létezett nemzetiségi bajokat provocálni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket fogja érni a felelősség. Védi őket, inig a törvény korlátait át nem lépik, az alkotmány, nem nyúlhatok hozzájuk; de a felelősséget azért, a mit ők tettek, el > nem vállalhatom a képviselő ur kedvéért sem. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Zajos helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! Méltóztassék megengedni, (Zaj ! Halljuk !) hogy a ministerelnök ur viszonvälaszára egy pár megjegyzést tehessek, (Halljuk!) mindenekelőtt arra, amivel a t. ministerelnök ur viszonválaszát befejezte s ez az, hogy ha | Máramarosban zavarok lesznek, azoknak nem lesz ő az oka, hanem azok, a kik a népet felzavarják. A mit én elmondtam, t. képviselőház, az az, hogy Máramarosmegyében a kedélyek fel vannak zaklatva s azok megnyugtatása óhajtandó, de máskép el nem érhető, csupán csak egy pártatlan vizsgálat által (Ugy van! a szélső baloldalon) s a megye összesége nem is kivan egyebet, csak azt, hogy egy pártatlan vizsgálat tartassék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sőt az a nép ki fogja jelenteni előre is, hogy a pártatlan vizsgálat eredményében meg fog nyugodni s abban a kérvényben is, mely a ház elé fog kerülni, világosan ki van mondva, hogy bele fognak nyugodni, mert mindenki óhajtja, hogy Máramarosmegyében a béke helyreálljon és mert nem látja ennek módját, csupán csak ükkor, ha egy pártatlan vizsgálat tar tátik. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől) A mi az elfogatásokat illeti, nem akarok vitatkozni a t. ministerelnök úrral. A t. ministerelnök ur azt mondja, több oldalról szerzett tudomást az ügyek állásáról Én egy ország ministerelnökétől talán elvárhatnám azt, hogy neki ne csak több oldalról, hanem positivtudomása legyen oly esetekről, melyekben a polgárok személyes szabadsága van veszélyeztetve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház, én nem vagyok ministerelnök, (Élénk derültség jobbfelől) hanem a felelősségnél fogva, melyet interpellatiómmal magamra vállaltam, mégis iparkodtam magamnak a szükséges felvilágosítást megszerezni. A mozgalom, t. ház, legélénkebben indáit meg Bocskón. Tudomásom van róla, hogy ott 30 ember, a templomból kijövet, elfogatott, azért, mert a kérvényt aláirta, kihallgatás után pedig szabadon bocsáttatott. Már most, t. ház, én meggyőződést szereztem magamnak arról, hogy milyenek a viszonyok Bocskón és egy ottani t. polgár egész nyugodt hangon arról értesített engem, hogy a vizsgálóbíró megtiltotta nekik, hogy 3—4-en akár éjjel, akár nappal az utczán egymással találkozzanak és megálljanak, hogy bármely polgár házánál, akármikor, ha nevenapja legyen is, összegyűljenek. És jellemző még az is, hogy mikép lehet ezt nekik megtiltani akkor, (Zaj. Halljuk!) mikor a zsidók több nap óta, éjjel is, nappal is, a zsinagógában tanácskoznak ; mikép lehet tehát, hogy csupán nekik, a kérvény aláíróinak van megtiltva, hogy hármannégyen összejöhessenek? Én azt hiszem, t. ház, hogy ezért a valóságos „Belagerungszustand''-ért is nem azokban van a hiba, kik a vizsgálatot akarják és annak következéseit magukra veszik, hanem azokban, a kik nem átalják a mostani időben ilyen valóságos