Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-227

327. országos ülés Április IS. 1S8*. 23íf Belagerungszustandot létesíteni. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Ezeket voltam bátor válaszul a t. minister­nek kijelenteni. (Helyeslés a szélső halóldahn.) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedel­met kérek, t. ház, (Halljuk!) ha netán a szabályok­kal ellenkeznék is, annak kijelentésére, hogy elő­ször a több oldalról vett értesülés alatt több hiva­talos értesülést értettem, tehát kötelességem sze­rint végére jártam a dolognak ; másodszor, hogy méltóztassanak legalább több hitelt adni, mig az ellenkező be nem bizonyul, a hivatalos értesítés­nek, mint egy a párt-, vagy nem tudom miféle harczban benn levő egyes ember jelentésének. (Helyeslés jóbbfelől. Ellenmondások és mozgás a szélső baloldalon.) Justh Gyula: A hivatalnok az egyik fél! (Mozgás jóbbfelől. Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Igaz, a hivatalnok lehet oly viszonyban, hogy fél is, de qua hivatalnok nem fél; mig ellenben a panaszló, az csakugyan egy egyszerű fél (Felkiáltások a szélső baloldalról: A panaszlott is fél! Mozgás jóbb­felől. Zaj) és a t. képviselő urak mégis már mint bizonyos dolgot veszik egy panaszos félnek elő­adását. {Ellenmondások a szélső baloldalról.) Engedelmet kérek, midőn azt mondja a kép­viselő ur, hogy ő ezt egy polgárnak a táviratából, vagy leveléből tudja, akkor önök azt mondják, hogy ez igy van. (Ellenmondások a szélső balolda­lon. Félkiáltások: Akkor azt mondjuk : Vizsgálat! Nagy zaj.) Már kérem, mikor a képviselő ur azt következteti, hogy miután ezek az ostromállapoti viszonyok ott vannak, a hibának nem a panaszlók­ban kell lennie, hanem azokban, a kik ellen panasz­kodnak, akkor ez azt jelenti, hogy bebizonyított­nak veszi azt, a mit erre nézve mondott. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső bal­oldalon. Felkiáltások: A vizsgálatot értettük! Zaj.) Ismétlem, azok az ostromállapoti viszonyok, az, hogy nem szabad az utezán találkozni 8 órakor és mindezek, homlokegyenest ellenkeznek a való­sággal ; tehát összeesik mindaz, a mi erre építve van. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: A vizs­gálat! A vizsgálat!) Mindig azt mondják: a vizs­gálat. (JJgy van! a szélső baloldalon.) Igen, vizsgá­gálat, de a maga módja szerint. (Helyeslés jóbbfelől. Derültség és mozgás a szélső baloldalon.) Mert, bo­csánatot kérek, csak azért, mert egy ember, vagy egy néhány ember, vagy száz ember panaszt emel, mindjárt egy megye összes tisztikarát főispánostól azxal bélyegezni meg, hogy az ő mellőzésükkel kell vizsgálatot elrendelni, ezt senki jogosan nem kívánhatja. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) És még egyet. Azt mondják: az egész megye kívánja. Én felkérem s képviselő urat, nézze meg Mármarosmegye bizottsági tagjainak névsorát, számítsa meg, hányan és kik szavaztak azokban az ügyekben az 8 informátiói mellett és kik sza­vaztak és hányan ellene, de nézze meg, magában a sajtóperben kik tanúskodtak Mihálka alispán javára és akkor nem fogja azt mondhatni, hogy „minden emberMáramarosban" ; mert tiszteletben álló, tekintélyes máramarosi emberek neveit fogja a védő tanuk között találni. Többet nem szándé­kozom e kérdésben mondani. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Herman Ottó: T. képviselőház! (Felkiál­tások jóbbfelől: Eláll! Mozgás a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Méltóztassék a képviselő urat meghallgatni. A gyakorlat szerint a minister válasza után az interpelláló mindig- szólhat. (He­lyeslés.) Herman Ottó: T. képviselőház! Legyen nekem megengedve, a ki már a harmadik ország­gyűlésen vagyok tagja ennek a háznak, meg­jegyeznem, hogy nincs egyetlen egy képviselője sem amannak az oldalnak, sem emennek az oldal­nak, a ki nekem szememre lobbanthatná azt, hogy én őt ez ő véleményének a kifejezésénél az „eláll" szóval illettem volna; soha és akkor a mikor én a házszabályok alapján személyes kérdésben kívánok szólani, seregestül hangzik felém az „eláll 1^ Én nem törvénytelenséget akartam elkövetni, hanem tiszteletben tartom és óhajtom, hogy mindenki tartsa tiszteletben az elnök szavát és a ház­szabályt, mert engem és mindenkit az véd. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! (Halljuk!) A t. minister­elnök ur engem könnyenhivéssel vádol, hogy én mindazokat a dolgokat, melyek nekem mondattak, bebizonyítottaknak vettem és o akként állítja oda, a dolgot, mintha én Hollósy szájával, vagy az ő eszével beszélnék. A t. ministerelnök ur lobogtatja velem szem­ben a maga actáit, én pedig felmutatom neki az esküdtszéki verdictet. (Zajos helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem veszem tudomásul a választ. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaji) Elnök: Kérdem a t. hazat, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztas­sanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége tudo­másul veszi a választ. T. ház! Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. A holnap délelőtt í 0 órakor tartandó ülés napirendjének első tárgya lesz a gazdasági bizott­ság jelentése a képviselőház ápril havi költség­vetéséről ; második tárgya az Istóczy Győző kép­viselő ur által az értékpapírok adásvevése és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom