Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-226

391. oncigM Slés áprilU 13. USS. g |§ felhoz©tt, az volt, hogy a jelen törvényjavaslat nem nyugszik új elveken, hanem ugyanazon alapelveken, melyeken az 1876: VII. törvényczikk, illetőleg a községekről szóló törvény és ennélfogva mintegy felesleges volna, hajói értettem, erre vonatkozólag új elvi vitát indítani. Én azt tartom, t. ház, hogy ha valamely törvény módosítására nézve javaslat terjesztetik elő a házban, akkor nem indulhat soha a ház kötött marsch-routával, (Ugy van! balfelől) nem helyezheti magát arra az álláspontra, hogy azt mondja, ez csak ennek a törvénynek módosítása, most tehát mi azon alapelveket, melyek az 1876-iki törvényben le voltak rakva, ne vitassuk, ne változtassuk, sőt ellenkezőleg, mihelyt egy törvény módosítása indítványoztatik, az én véleményem szerint teljesen jogosultak, hogy annak oly szakaszaira nézve is adassék he indítvány vagy módosítvány, melyekre nézve nem terjesztett elő javaslatot a t. kormány. Azt is méltóztatott mondani a t. ministerelnök ur, hogy ha a 258. számú javaslat annak idején általánosságban elvettetnék, megmaradna az eddigi törvény. Meglehet, hogy tévedek, t. ház, de azt hiszem, hogy a consequentia nem egészen ez; mert addig igenis, mig új törvény hozatnék, mindenkit kötelez a régi törvény, de épen azon elveknél fogva, melyek akkor érvényre emelkednének és a melyekből kitűnnék, hogy a javaslatot helyteleníti a ház: akkor kötelességévé válnék annak, a ki az előterjesztésre hivatva van, egy új és azon elveknek megfelelő törvényjavaslat előteriesztése. (Helyeslés balfelöl.) En, t. ház semmi egyéb ok által nem vezéreltettem magamat, mint tisztán az által, hogy mi szükséges a közérdek szempontjából ? Helyesnek tartjuk, hogy a fegyelmi eljárás igen fontos kérdése tüzetes, beható megvitatás tárgyát képezze. 1 tt most külön, új általános tárgyalást inscenirozni a törvényhozás érdekének sem felelne meg; ha az megtörténik egyszer ugyanazon elvekre vonatkozólag, akkor a részletes tárgyalásnál többé semmi akadály nincs, mert ha elfogadtatnak itt az alapelvek, akkor természetesen azzal ellenkező módosítványok elfogadtatni nem fognak. (Ugy van! balfelől.) Ez tehát még egyszerűsíti, rövidíti a ház tárgyalásait. De én még arra is vagyok bátor hivatkozni, hogy a t. ministerelnök ur 1876-ban a január 24-iki ülésben szintén igy gondolkozott. Akkor is az mondatott, hogy a régi törvényben most igy meg igy van és most erről nem tárgyalunk. Akkor azt méltóztatott mondani: Ne azt nézzük, vájjon módosítja-e, vagy változtatja-e a törvényjavaslat a régi törvényt, hanem azt, hogy jó intézkedéseket javasol-e vagy sem? Én ezt teljesen helyeslem és épen ez alapon igen kérném, ne méltóztassék megakadályozni, hogy ez figyelembe vétessék, a közjónak, közérdeknek teszünk szolgálatot, ha ily fontos kérdés* nek kellő alapos megvitatását előmozdítjuk és időt nem csak hogy nem veszítünk, de nézetem szerint valósággal meggazdálkodunk. (Helyeslés. Ugy van! a szélső haloldalon,) Tisza Kálmán ministerelsöi: T. ház! Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a t. képviselő ur engem félreértett; mert én azt, hogy joga nem volna elvi vitát előidézni bárkinek, egyáltalában nem mondtam, eszembe sem jutott mondani, csak reá akartam mutatni arra, hogy a eredmény az esetben mi volna, hogy ha egy nagy elvi vita után a 285. számú törvényjavaslat elvettetnék. Nem vontam tehát a jogosultságot kétségbe, de nem estem ellentétbe sem azzal, a mit korábban mondottam, hanem kétségbe vontam a czélszertíséget. Én, t. ház, most is abban a nézetben vagyok, hogy a czélszerűség Tekintetében semmit sem érünk el, ha e fejezetnél a tárgyalást most félbeszakítjuk és elhalasztjuk. De mit gondol a t. képviselő ur, akkor mi volna a tárgyalások sorrendje? Méltóztassék ez iránt nyilatkozni; mert bocsánatot kérek, ne méltóztassék ezt rossz néven venni, az ily természetű határozati javaslatokat czélszerű volna előzetesen közölni, hogy módjában volna az embernek azt meggondolni és megbeszélni, de az ily meglepetésnél az ember azt sem tudja, hova ezéloz e javaslat (Ugy van! jóbbfelöl) és nincs is az embernek módjában, hogy érintkezzék azokkal, a kikkel a teendőket meg szokta beszélni. Méltóztassék tehát a t. képviselő ur megmondani azt, hogyan képzeli a további eljárást? (Halljuk!) Györy Elek: Ha a t. ház méltóztatik megengedni, én e határozott felszólításra azonnal felelni fogok. Én elismerem és hivatkozom az általam előbb elmondottakra, hogy én sem értettem máskép a t. ministerelnök urnak nyilatkozatát, mint hogy nem tartja helyesnek, czélszerú'nek és megfelelőnek, hogy a tárgyalás az általam javasolt módon történjék, mert hiszen ez czélszerűségi kérdés. Azt is elismerem, hogy kellemes lett volna reám nézve, ha azon helyzetben lettem volna, hogy a t. ministerelnök úrral határozati javaslatomat előre közölhettem volna; elismerem, hogy ez helyesebb is lett volna. De mégis kénytelen vagyok megmondani, hogy ha ezt előre megtettem volna is, én csakugyan nem gondolhattam volna arra, hogy más véleményben legyünk ezen minden pártszempontot egészen kivülhagyó javaslatra nézve, mint hogy az mint czélszerűségi kérdés a t. ministerelnök ur beleegyezésével találkozik. Határozottan kijelentem, hogy meglepetési czélom sem nekem, sem azont. barátaimnak, akik a javaslatot aláirtak, nem volt. Épen azért kötelességem kijelenteni most is, hogy én csak ugy képzelem a dolgot, a mint az a határozati javaslatomban foglaltatik,