Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

22». országos ülés április 10.1886. 205 törvénytelen cselekmény. Én azonban azt hiszem, hogy ezen törvény magában véve is elég világos arra, hogy az illető felekezetek és vegyes házasságban élő szülők hatásköre felismertessék, midőn az mondatik, hogy a fiuk apjuk, a leányok pedig anyjuk vallását kövessék. Ez határozott rendelkezés, a mely nem szorul magyarázatra. Ezt mindenütt megértik ott, a hol tudják, hogy a törvények azért hozatnak, hogy megtartassanak és minden irányban végrehajtassanak. Fájdalom, hogy az ember tragoediájának az a bizonyos örökké tagadó és csábító szelleme, a mely Ádámot a világos tilalom megszegésére bírta, még minduntalan kisért; még mindig világosságot és üdvöt igér a tilalom áthágójának. A rozsnyói plébános is ígéretet kapcsolt azon reversalishoz, a melyet kiállíttatott és elfogadott. De a midőn üdvöt és boldogságot igér, ugyanakkor a családi egyenetlenséget, tehát a poklot idézi elő s midőn a reversalisban a szülő természetes jogát szembe állítja a tételes törvénynyel, ugyanakkor mind a kettőt egyszerre megsérti. Mert én tisztelem ugyan minden szülőnek természetes jogát, hanem azt a jogot és szabadságot ugy értem, hogy az annyira teljes legyen, hogy minden idegen befolyástól, tehát még a papi befolyástól is ment legyen. (Ugy van ! jobb- és halfelöl.) Általában nem szükséges fejtegetnem, hogy a szülők természetes jogának a mi törvényeink mennyiben felelnek meg, mennyiben nem; de azt az egyet határozottan merem állítani, a ki Magyarországon azon szenvedélyes harezok után, melyek közt a 40-es években vallásügyi törvényeink meghozattak, olyan szellemet és tanokat hirdet, mint a rozsnyói plébános; a ki egy törvénytelen cselekedetre csábított szerencsétlen, tudatlan embert, oly alternatíva elé állít, hogy kénytelen vagy saját becsületszavát, vagy az állami törvényt megszegni: az a legszelídebb kifejezéssel élve, igen rossz játékot üz és pap létére megfeledkezik magasztos hivatásáról, melynél fogva a törvénytiszteletet és keresztényi türelmet kellene hirdetnie s a helyett gyűlölséget és felekezeti háborúságot szít. Már pedig, a ki ennek a hazának javát és haladását őszintén óhajtja, annak egytől mindenesetre óvakodnia kell, tudniillik, hogy a múltnak felekezeti harczát könyelműen fel ne idézze. {Helyeslés.) Én ezúttal csak azon sajnálatomnak adok kifejezést, hogy a rozsnyói plébánoshoz hasonló gondolkozású lelkészek száma feltűnően sokra megy. Csak azon időtől fogva, hogy ez interpellatiómat a vallás- és közoktatási minister úrhoz intéztem, több száz hasonló esetről kaptam tudósítást, melyeknél az illető lelkészek a legvakmerőbb módon szállnak szembe az állam törvényével. Többek közt a váczi egyházmegyéből tudok esetet, hol az illető lelkész figyelmeztetve lévén a minister ur által imént felolvasott törvényre és annak szabványaira, a protestáns lelkésznek levélben határozottan azt felelte, hogy ő a törvény szavai felett csak mosolyogni tud és azokkal szemben mindig az egyházi rendeleteket fogja végrehajtani, mert azok isteni eredetűek, mig a törvények csak emberek műve s ily esetben inkább kell engedelmeskedni az istennek, semmint az embereknek. Tudok egy másik esetet, hol az illető lelkész szóról szóra ezeket felelte: „Nekem a világi törvény nem törvény; nekem az a törvény, a mit a püspököm és a szent szék parancsol". Nem vonom kétségbe az e nyilatkozatokban foglalt zélusnak őszinteségét, de azt hiszem, hogy a mennyiben a püspüki rendeletekre vonatkoznak, a magas clerus elöljárói sem fogják helyeselni azt, hogy ily túlbuzgó subalternüsuk őket egyenesen azzal gyanúsítja, mintha a szent széktől, tehát a hazán kivüli hatalomtól oly rendeleteket vennének, melyek határozottan ellentétesek az ország törvényeivel. Én ezt hinni nem akarom. Bizom a kormány bölcsességében, erélyében (Zaj és derültség a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon) és azon reményben, hogy a vallás- és közoktatási minister ur a mai napon ünnepélyesen mondott ígéretéhez képest minden egyes felmerült esetben szigorúan fog eljárni és továbbá remélve azt, hogy azon nem várt esetben, ha az ő szigorú eljárásának nem volna meg kellő eredménye és foganatja, új törvényjavaslat behozatala által is kész biztosítani a felekezetek törvényes jogait és ez által a polgárok nyugalmát és békességét; mondom e reményben az interpellatiómra adott ministeri választ tudomásul veszem. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök í Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a minister válaszát, igen vagy nem ? {Felkiáltások : Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. {Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi. Horánszky Nándor: T. ház! A közelebbi években, de különösen a múlt évben a választói névjegyzékek kiigazítása és a választók összeírása körüli eljárásban oly tapasztalatok merültek fel, melyek még oly esetben is, a hol a küldöttségek a legnagyobb jóhiszeműséggel járnak el, hol a törvények rendelkezéseit megtartani és szabatosan végrehajtani igyekszenek, alkalmasak arra, hogy a választók az őket megillető választói joguk gyakorlásában és ennek igénybe vehetésében megakadályoztathassanak és pedig az által, hogy a választói névjegyzékekbe a törvénynek téves magyarázata folytán föl nem vétetnek. Legyen szabad nekem a tapasztalatok közül főképen kettőre hivatkoznom, kijelentvén, hogy mindkettőre nézve hiteles okmányok, vagyis a hatóságok végzései vannak kezeimben, melyeket, ha kétely támasztatnék, bátor leszek eredetiben