Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-225

196 325. országos ülés április 10. 1886. intézkedésre, de nem hitte, hogy találjon talajt az országban akár az egyikre, akár a másikra. De a mint észlelte, hogy van talaj, azonnal hozzászegődött. Ez lehet a ministerelnök urnak egyéni nézete és követheti is szabadon, de már engedelmet kérek, nem követheti a szabadelvű czégér alatt. (Ugy van! a szélső balon.) Mert az ország múlhatlanul megkövetelheti, hogy azon zászlók, melyek előtte hordatnak, a képviselt elveknek való szinét mutassák. Ene törvényjavaslatban nemcsak szabadelvű séget nem látok, hanem látok határozottan absolutisticus és reactionarius tendentiákat, ugy hogy a törvény életbeléptetése által nemcsak az önkormányzat fog confiscáltatni, hanem maga az alkotmányos politika is bizonyára nagy sérelmeket fog szenvedni. Ha a községekben csak az lehet biró, polgármester, előljáró, kit a szolgabíró és alispán akar, akkor az ellenzék napjai meg vannak számlálva. En tehát e szakaszt, mint alkotmány- és onkormányzatellenest határozottan visszautasítva, járulok Grrünwald és Lázár t. barátaim módosítványához. (Elénk helyeslés a szélső bálon.) Madarász József: T. ház! Nem szólaltam volna fel, ha előttem szólott t. barátom azon kifejezést nem használja, hogy, ha e szakasz elragadtatik, akkor az ellenzék napjai meg vannak számlálva. Csak e miatt szólalok fel, mert azt hiszem, hogy e törvényjavaslat nem a községi lakosok szabad választását alapítja meg, hanem megalapítja a kormánynak s a kormány kijelölt pártembereinek hatalmát a községekben ép ugy, mint egyéb törvények megalapítják azt a magasabb választásokra, például a megyei választásokra nézve. Természetesen ott is majdnem minden a kijelölő bizottság rostáján menvén keresztül, a főispánnak pedig abban többsége levén és a főispán egyúttal kormányhivatalnok levén: ott is a kormány hatalma dönt. De azért, ha azt látom is, hogy a községben is — pedig, fájdalom, erre nem volna szükség — a községbeli választóknak biráira a község hivatalnokaira nézve is megszorittatik az a választó joguk, a mely nekik az előtt megadatott: még sem oszthatom azon nézetet, hogy azért az ellenzék napjai az országban meg volnának számlálva. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy kivált az igazság és a szabadság híveinek eleinte csekély száma lassanként megszaporodhatik és bármennyire nyomassék is el a szabadság, bármennyire apasztassék híveinek száma, előbb-utóbb utat tör magának. Azon szabadságot, mely az embernek keblében lángol, bizonyos mértékig el lehet ugyan fojtani, de azután az okosság még a többség tagjainál is meg fogja engedni annak beismerését, hogy ha ok nélkül' és kelleténél jobban nyomják el a lángot, az majd az elj nyomókat is felveti és megsemmisíti. (Helyeslés o, szélső baloldalon.) Én tehát nem féltem az ellenzék sorsát, nem féltem az alkotmányos szabadságot s a polgárok választási jogainak előbb-utóbb teljes mértékben biztosíthatását. És ha már felszólaltam, egyúttal kérem a belügyminister urat és kérem a t. többséget is: méltóztassanak meggondolni, mert hiszen világos az, hogy ha tisztán egy szolgabiróra bizatik a községben a jelölés s ő csak bizonyos csekély számban eszközölheti a kijelölést és ha az alispánra bizatik a polgármesterek kijelölése s csak bizonyos számban jelölnek, akkor nem mondhatják önök, hogy ott a visszaélések nem fogják az általánosságot képezni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) En meg vagyok győződve, hogy valamint én nem óhajtom, ugy a kormánypárt részéről is sokan nem óhajtják a kis- és nagyközségek és rendezett tanácsú városok polgárai közt az elégületlenséget éleszteni; önöknek is inkább a nyugalomra kell törekedni. Ha tehát megtörténik, hogy lassankint nem csak a megyékben, hanem a községekben is azon tapasztalatra kell a polgároknak jutniok, hogy a már apáink által is gyakorolt, tőlük reánk szállott s általunk is gyakorolt régi j og: községi tisztviselőink választása sem tőlünk függ már, hanem tisztán a szolgabíró önkényétől, meg fogják engedni, hogy ez a tapasztalat a polgárokat bizonyos keserűséggel és elégületlenséggel fogja eltölteni a kormányhatalom ellenében, mely épen azt tűzte feladatául, vagy legalább azt mondja, hogy azt akarja elérni, hogy a magyar állam eszméje az állam összes polgárai közt biztosítva legyen. (Közbeszólás a szélső balról: Szép biztosítás !) Az állameszmét biztosítani oly nyugtalanságok szitása által, miket azon rendelkezés okoz, hogy egy község ne választhassa a maga birájául azt, a kit óhajt, ha csak a szolgabíró is hozzá nem járul; (Helyeslés a szélső baloldalon) elkeseríteni a rendezett tanácsú városok polgárait az által, hogy polgármesterül azt ne választhassák, kit óhajtanak, ha az illető az alispánnak nem tetszik és elvenni egyúttal a rendőrkapitány választását: ezek, azt hiszem, méltó okok arra, hogy kötelességemet teljesítsem, elvetvén a törvényjavaslat ezen szakaszát (Helyeslés a szélső baloldalon) és méltó ok arra, hogy gondolják meg önök is t. tagjai a többségnek, hogy a magyar állameszmének a polgárokat megnyerni, nem az eddig gyakorolt és igen csekély kivétellel jól gyakorolt választási jogok megszorításában és azoknak elnevezésében áll, (Helyeslés a szélső baloldalon) hanem nemcsak megtartásában a régi jó szokásnak, de ha lehet, a szabad alkotmányos jogoknak minél nagyobb