Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

14 216- országos ülés m&rczins 30* 1886. csak a ház engedelmével szólhat. {Halljuk ! Hall­juk !) Porubszky Jenő: T. ház! A t. ház enge­delmével élve, röviden csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy arra nézve, miért nem jelöltetett ki az alispáni székre annak idejében Kubinyi Árpád t. képviselőtársam s barátom arra nézve nem szolgálhatok adattal, még pedig azért nem, mert a kijelölő bizottság eljárását akkor nem indokolta, minthogy nem is kellett indokolnia. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert hiszen épen a kép­viselő ur maga volt az, ki az imént azt mondotta, hogy a kijelölő bizottságnak törvény által bizto­sított discretionális joga, hogy határozatát indo­kolnia nem kell. A mit a t. képviselő ur az említett szolga­biróra nézve újólag felhozni méltóztatott, ezzel szemben azt hiszem, meggyőztem a t. házat arról, hogy a kijelölő bizottság helyesen járt el, midőn nem jelölt ki oly egyént, kit az e tekintetben különbem*is elnéző igazságügyminister ur azért, mert mint törvényszéki biró nem volt képes feladatának megfelelni, állásából elmozdított. (He­lyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Enyedi Lukács: T. ház! Nem volt szán­dékom e szakasznál felszólalni, de mivel szóba hozatott az, hogy politikai tekintetek nem szoktak irányadók lenni a kijelölésnél és mivel különösen Szeged városa első kerületének képviselője azt monda, hogy általában nem tartja lehetségesnek azt, hogy a főispán, vagy általában a hatalmat gyakorló egyén magát a közhangulattal ellentétbe állítsa és oly egyént politikai szempontból ne jelöljön ki, a ki különben a teljes qualificatióval bir, a t. ház engedelmével bátor leszek a dolog illustratiójául egy olyan esetet felhozni, melyre talán a képviselő ur is emlékezni fog. (Halljuk!) Szegeden néhány évvel ezelőtt egy 5-ik városi tanácsnoki állomás szerveztetett. Ugyan­azon időben egy kiváló képzettségű, tiszteletre méltó, derék fiatal ember működött a polgár­mester mellett. Az 5-ik városi tanácsnoki állo­más szükséges voltáról sokan nem voltak meggyőződve, de az állomás szerveztetett s a nagy közönségben általában az a vélemény volt elterjedve, hogy az említett fiatal ember alkalmas ezen állomás betöltésére. Időközben azonban bekövetkeztek a képviselőválasztási mozgalmak, Ez a fiatal ember bizonyos egyének által fel­biztatva azt hitte, hogy neki alkalma lesz Szeged városa 2-ik kerületét az országgyűlésen képvisel­hetni, ha a függetlenségi párt elveit vallja magáénak, melyektől azelőtt különben idegen volt. Fellépett tehát, de később, mikor biztosnak vette, hogy nem választatik [meg, visszalépett, de egyéniségéhez kötve maradt az a feltevés, hogy 8 a függetlenségi párthoz tartozik. Bekövetkezett időközben az 5-ik tanácsnoki állomás betöltése. És mi történt? Daczára annak, hogy e fiatal embernek már meglehetős közigazgatási múltja, a hivataloskodásban jártassága volt, daczára annak, hogy doctor juris volt, tehát első sorban oly qualificatióval birt, minővel a pályázók közt kivüle egy sem, nem jelöltetett ki, hanem kizá­ratott és daczára annak, hogy később e miatt a közgyűlésen zajos jelenetek fordultak elő, a kijelölő bizottság véleményét nem változtatta meg. (Mozgás jobbfelöl.) Ebből tán Beöthy Alger­non t. képviselőtársam is, ki azt mondja, hogy ezzel még nincs bizonyítva, hogy a kijelölések politikai szempontból történnek, meg fog győ­ződni az ellenkezőről, ha utána teszem, hogy időközben bekövetkezett az általános tisztújítás s az illető fiatal ember btínbánólag jelenkezett a főispánnál, ez azt mondta: szánom, bánom, a mit tettem, belátom, hogy ezen az úton nem fogok boldogulni, visszatérek a szabadelvű párt egyedül boldogító kebelébe. S ennek mi lett a következ­ménye? Az, hogy az általános restauratiónál megválasztatott árvaszéki ülnöknek és jelenleg ugyanazon 5-ik tanácsnoki á lást tölti be, melyre nem candidáltatott. Kitűnik tehát, hogy ez a candidatio tisztán politikai szempontokból tör­tént s mihelyt a politikai szempont megszűnt, azon állásra tökéletesen alkalmatosnak tekin­tetett. Azt hiszem, alig lehet ezen szakaszt ugy feltüntetni, mintha a candidatiónál a politikai tekintetek egyáltalában nem forognának fenn s miután az ellenkezőről vagyok meggyőződve, nem járulok ezen szakaszhoz, hanem pártolom Lázár Ádám módositványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a parlamentben egyes emberek jellemzésébe belemenni; rendszerint nem ugy szokott a dolog a valóságban lenni s az illetők nem védelmezhetvén magukat, igen gyakran megbélyegeztetnek a nélkül, hogy megérdemle­nek. (Helyeslés jobbfelöl.) Szólásra senki sem lévén följegyezve, hogy ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Dárdai Sándor előadó: T. ház! Azt gon doltam, hogy a vita csak ezen szakasz utolsó bekez­dése körül fog forogna, mert csak az képez újítást, hogy a candidáló bizottság határozatait indokolni nem tartozik; azonban nagy csalódásomra az, a mi újítást képez e szakaszban, egyáltalán vitatás és megtámadtatás tárgyát nem is képezi. Midőn ezt constatálom, egyúttal a bizottság nevében kijelentem, hogy az összes módosítványoknak egyikéhez sem járulhatok. Azon módosításhoz, melyet Mártonffy t. kép­viselőtársam nyújtott be, már Szederkényi t. kép­viselőtársam sem járulhatott hozzá, mert mint 8 is kifejtette, érezte azt és azt hiszem, mind-

Next

/
Oldalképek
Tartalom